Központ
2017. december 16. szombat, Etelka, Aletta
Hóesés valószínű
Szombat
Hóesés valószínű
Borús
Holnap
Borús
Hózápor
Hétfő
Hózápor

Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra

Központ november 7, 2011 Kávé mellé

rozsdamentesAmit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra

„Vásárolok, tehát vagyok.”, Descartes-né

Még be se indult a téli ünnepek előtti szokásos offenzíva – habár a bevásárlóközpontok polcsorai között bóklászva lelki füleinkkel már hallani véljük a „Jingle Bells” kínzó akkordjait –, a négybetűs hipermarket már október közepe óta bombázza potenciális vásárlóit jobbnál jobb és előnyösebbnél előnyösebb (ár)ajánlataival, melyeket újság nagyságú és füzet vastagságú reklámkiadványokba sűrítenek nekünk a könnyebb áttekinthetőség kedvéért.

Teszik ezt annak apropóján, hogy mostanában lettek ötévesek (állítólag; a kutya se emlékszik már, hogy mikor nyílt). Amellett, hogy ennyire azért nem jó a viszony, mert én még egy sima postai levelezőlapot se küldtem nekik szülinapomkor, amiben értesítettem volna őket az örömteli eseményről, szóval a mutualitás hiánya mellett engem erőst zavar ez az agresszív szórólapozás, illetve szórófüzetezés. Már csak azért is, mert ha az előfizetett újságok mellé még a reklámkiadványokat is napi rendszerességgel begyógyítják a postaládámba, akkor a számlák, értesítések és egyéb fontos papírzatok már nem férnek bele. Pedig ragasztottam én szép, STOP-táblával megdizájnolt, kétnyelvű „Nem kérek szórólapot – Nu doresc pliante” matricát az ajtajára, de potyára, ennyi erővel a hátsó felemre is felcsattinthattam volna, rá se bagóznak. Egy alkalommal elkaptam az egyik szórólapos bigét „akció” közben, és amikor megkérdeztem tőle: ide figyelj, Istennek együgyű emlőse, szerinted dísznek van ott a postaládán a figyelmeztetés? – csak némán bámult a szén alapú életforma, pocsolyaszínű szemeiben az értelem kialudt szikrájának hűlt helyét se lehetett felfedezni, magyarán lövése sem volt, miről ugatok. Na, de ha már hozzák – ha kell, ha nem –, lapozzuk fel egy cseppet…

Cseles árleszállítások

Hoppá! Már a fedőlapon közlik velünk az örömhírt, mint jehovista pajtásék az Őrtoronyban: november közepéig 10-15%-os kedvezménnyel vásárolhatunk meg egyes portékákat: müzliket, külföldi borokat, bébiruhát, lapostévét, különféle szájhigiéniás termékeket és fagyasztott zöldségeket. Még ne kezdjenek öltözködni, mert most jön a hadicsel: nem úgy egyszerre zusammen olcsóbb minden felsorolt cucc, de nem ám! Hanem ma ez, holnap az, harmadnap amaz. Úgyhogy, aki azt hitte, hogy egyetlen lecucukázással fog összeharácsolni egy bevásárlókocsinyi jutányos árú zabpelyhet, búzacsírát, Tokaji aszút, Sangria Don Pedrót, Oporto Rosét, egérkés rugdalózót, kiskacsás partedlit, fogpasztát, pofavizet, mirelit törperépát és mélyhűtött tököt, az alaposan ráfaragott. No, hát ez van, ilyen az esztendő; nézzük tovább…
Akció akció hátán; ez egy magyar nyelvi sajátosság, hogy valamiért akciónak nevezzük az árleszállítást, egyéb nyelveken ne próbálkozzunk vele, mert például egy angolnak teljesen más fog beugrani az action-ről. Szemfülesebb kereskedők régóta rájöttek: a klasszikus árleszállítás – amikor az ár fölé írnak egy nagyobbat és áthúzzák – már kevés a vevőcsalogatáshoz, vastagabb mézesmadzagok és szofisztikáltabb vevőcsapdák szükségeltetnek napjainkban. Ezek közül a legrudimentárisabb az, amikor ha egy termékből kettőt veszel, a másodikat féláron számítják meg neked. Ebben nincs is semmi kivetnivaló, amennyiben valamilyen fogyó cuccról van szó (pl. tusfürdő), de akkor már szívás, ha mondjuk olyasmiből veszünk kettőt, amiből egy is nagyjából elég, mint például fokhagymatörő vagy karácsonyfatalp. A kettőt fizetsz – hármat kapsz már vonzóbb ajánlatnak tűnik, csak nem vesszük észre, hogy ez valójában az előbbi továbbfejlesztett változata. Aztán van olyan is: ha valamiből veszünk egy nagyot (pl. egy 15-20 kilós zsák mosóport, ami még József Attila anyjának is hetekig tartana), kapunk mellé ugyanabból egy kicsit – amit vagy nem tudnak eladni, vagy eleve promóciós célból készült, lényeg az, hogy mi meg vagyunk elégedve, mert közhely ugyan, de a rántott húst és a potyát mindenki szereti.
Külön kategória, amikor valamilyen, a megvásárolt terméktől különböző ajándékkal kedveskednek. Háromféle változata van: amikor a jándék szorosan kapcsolódik az illető portékához (kávé – kávésbögre), amikor csak áttételesen (pelenka – csörgő), és amikor egyáltalán nem („six pack” sör – esernyő, porszívó – falinaptár, vagy margarinosdoboz tetejébe fóliázott kolindás vagy mánélés cédé). Utóbbi kifejezetten gusztustalan látvány (mert vagy egy humanoid koca, vagy egy degenerált Guta vigyorog a képünkbe róla), és rendszerint csak otthon, reggelizés közben vesszük észre. Még ha legalább magyar nótákat tartalmazó hanghordozóval turbóznák fel azt a margarint, mint például: Rámás csizmát visel a babám…

Akarsz-e mindig, mindig játszani?

Habár karácsony még egy kicsit odébb van, már tarkónkon érezzük a télapó fagyos leheletét; vizsgálatunk tárgya is diszkréten jelzi, hogy hamarosan ideje a kölkökre gondolni: játékokat is kínálnak. Igaz, egyelőre csak két oldalon, de érdekességekben így sincs hiány: van Maia baba, aki beszél, énekel, alszik, sír, kacag és növekszik; vélhetően nem szimultán cselekszi mindezt a fröccsöntött kislánymás, vagy ki tudja, de 199 lejért ez a minimum, amit elvárhatunk egy babától. Azért itt álljunk meg egy ásónyomra: hogyhogy növekszik? Mitől? Mert arról nem informálnak, hogy enne és inna is, a növéshez viszont elengedhetetlen a tápanyagbevitel, ez biológiai alapvetés. További kérdések is felvetődnek az emberben: vajon mekkorára nő? Milyen gyorsan? Ruhácskája, cipőcskéje vele együtt nő, vagy folyton újakat kell vegyünk neki, mert kinövi őket? Sajnos, Hamlet korában még nem léteztek efféle csodabubák, mert akkor ő is ilyesmiken elmélkedett volna, és nem olyan banalitásokon, hogy lenni vagy nem lenni, és mely esetben nemesb a lélek: ha tűri vagy legyűri balsorsát.

A beszélő hörcsög is kedves ajándék lehet a kicsinek, potom 59 pénzért, ráadásul a pöttöm rózsaszín plüssrágcsáló nem a saját blődségeivel traktálja játszótársát, hanem egy az egyben megismétli azt, amit mondanak neki; ez mókásnak vicces, ellenben a gyerkőc szókincsgyarapodásához igen mérsékelten járul hozzá. Az viszont nem kristálytiszta, hogy ha már utánoz, akkor miért nem majom képében teszi, akinek az utánzás mondhatni pszichoaffektív alapattribútuma? Rövid agyalás után rájöttem – bizonyára kínaiul így hangzik a mondóka: „utánozó hörcsög, ott mászik a falon, a köcsög”.

Kétes kedvtelenség

Egy friss, egész Európára kiterjedő felmérés szerint az utóbbi hónapokban kontinens-szerte drasztikusan csökkent a vásárlói kedv (ez nem azt jelenti, hogy az emberek szomorúan shoppingolnak, hanem azt, hogy kevesebbet), és végre mi is dobogósak vagyunk valamiben: Románia a harmadik a listán, Nagy-Britannia és Németország után. A bennünket megelőző két gettóállam mélynyomorban tengődő polgárainak fogyasztói magatartásáról még hézagos ismereteink sincsenek, ellenben a hazai vásárlói ándung visszaesését már fenntartásokkal kell kezelnünk. Illetve, abban az esetben nem feltétlenül, ha a felmérés mindenre kiterjed(t): autó- és lakásvásárlás, tartós fogyasztási termékek, turisztikai és egyéb szolgáltatások, valamint napi fogyasztási cikkek (élelmiszer, alkohol és dohányáru), viszont amennyiben csak az utóbbi kategóriára vonatkozik, akkor valamit nagyon elnéztek a felmérő csávók. Aki szerint nem – mert olyan szerencsés, hogy más bonyolítja le helyette a (nagy)bevásárlást, ergo azt gondolhatja, hogy az eszkalálódó gazdasági és pénzügyi válság miatt egyre kevesebbet zabálunk, vedelünk és szívunk (mármint cigarettát) –, az látogasson el valamelyik bevásárlóközpontba hétvégén, vagy a hét bármely napján az esti órákban…


Share Button
Ennyien olvasták: 251

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.