Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

„Anna örök….” – akit Juhász Gyula tett hallhatatlanná

Pál Piroska december 12, 2016 Kávé mellé

„Volt már vagy öt ideálom, de a versírásnál többre egyiknél sem merészkedtem…” – elég szokatlan szavak ezek költészetünk legnagyobb szerelmi lírikusától, akinél talán a világirodalom leghíresebb poétái sem daloltak szebben a férfi örökösnek vélt vágyáról a nő után.

3

Lehetett akár tíz ideálja is, valójában egyetlen nő rabolta el a szívét, Anna, akihez írta csöndes szomorúsággal, eltűnődő szerelmes verseit. De ki is volt ez az Anna, akit Juhász Gyula tett halhatatlanná? A nő eredeti családneve Schall, amit később Sárvárira magyarosított, becenevén Nusi, a nagyváradi színház középszerű színésznője. Már a színiakadémia előkészítő osztályából elküldték, „elbocsáttatott, tehetséghiány miatt”, de mégsem adta fel: szerencsét próbált a pécsi színháznál. Ott még kisebb szerepeket kapott, Nagyváradon már a sajtó is méltatta domborításait, hála jeles kritikusoknak, a szerelem vakságában szenvedő Juhász Gyulának. Ő aztán nem fukarkodott a magasztaló jelzőkkel.

Milyen volt szőkesége?

Abba nem volt hiba, ezt még azok is elismerték, akik ismerték: „Szőke, dús hajkoronája alatt szép, de kifejezéstelen szemek” – olvasható a kortársak feljegyzéseiben, de ez minden, ami a javára írható. Robusztus megjelenésű volt, őszintén szólva trampli. Arca semmitmondó: alacsony homlok, lapos orr. Ráadásul csapodár: futó kalandjainak se szeri, se száma, vagyis minden tekintetben méltatlan a költő lángoló szerelmére. „Nagyvárad figyelte és féltette a költőt” – írta visszaemlékezéseibe Dutka Ákos. Ezért egy minden lében kanál, szemfüles barátja elhatározta, hogy felnyitja a szemét. Egyik színielőadás után elcsalta a színpadi kiskapuhoz, ahol Juricskay Barna várta Annát. Látták, hogy beülnek a kocsiba, és elhajtanak Anna lakásához. Mire ők is odaértek gyalog, Juhász még láthatta az ablakban megcsillanni Anna szőkeségét, majd elaludt a lámpa. A csalódott szerelmes átölelte a lámpaoszlopot, és zokogott az imádott nő ablaka előtt. „Mikor rájöttem a nagy valóságra, hogy semmi sem vagyok neki, két hétig, mint az őrült szaladgáltam a városban. Nem ettem, nem aludtam. Borzalmas kínokat szenvedtem. Két hét múlva megírtam legszebb versemet, amelynek refrénje: Én Annát eltemettem…” A nő mint eleven valóság, valóban meghalt számára, de az emléke vele maradt, szőkesége örökre beivódott a lelkébe.

1-1

Egyek lettek halálukban…

Anna, aki azért nem volt hajlandó viszonozni a költő szerelmét, mert kissé csúnyának ás ápolatlannak találta, hamarosan a zombori színházhoz szerződött, így útjaik elváltak, de a történetük még nem ért véget. Később, amikor a sors megtépázta, Anna rádöbbent, hogy a róla írt versek híressé tették. Ekkor közeledni próbált, állítólag találkoztak, felkereste a klinikán is, ahol súlyos depressziójából igyekeztek kigyógyítani a költőt. A beteg azonban keresztülnézett rajta, hátat fordított neki. Kitért a valóság elől, visszatért ahhoz az eszményi nőhöz, akit maga teremtett a költeményeiben. Halála után a hagyatékában találtak egy képet Annáról, az volt ráírva: „A drága Gyulának, régi, meleg szeretettel…” Egy évvel halála után Annát is holtan találták az ágyában „Az ágy mellett, a földön – írta a 8 Órai Újság – Juhász Gyula verseskötetet feküdt, és éppen az első oldalon nyílt ki, ahol a költő dedikációja olvasható: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula.”  A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta. Hogy csak legenda, vagy újságírói fogás? Tény, hogy Anna is gyógyszerrel vetett végett nyomorult életének egy évvel a költő öngyilkossága előtt. A költő szerelmeinek majd mindegyike önként ment a halálba.

„Tőlem ki véd meg?”

– tette fel keserűen magának a kérdést a kiskora óta gátlásos, részben örökletes idegbajban szenvedő, vélt és valós sérelmei elől folyamatosan a halált kereső, hihetetlenül nagy tudású és istenadta tehetséggel megáldott poéta. Előnytelen külseje, kezdeti sikertelensége, erős anyakultusza a nőkkel való viszonyára is kihatott. Hivatalosan soha nem házasodott meg, gyermeke sem született, pedig akadt két olyan nő is, akik örömmel hozzámentek volna.

Juhász Gyula a bánat és a szerelem költője volt, Móra Ferenc szerint „…a szerelem, a nő után való mérhetetlen vágy és a nőhöz való közeledni nem merés betege. Serdülő gyermek maradt…” – mindhalálig, aki csak halhatatlanságot tudott adni a nőknek, a beteljesületlen vágyak, az el nem csókolt csókok költészetét.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 564

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.