ÁPRILIS 27 – A parasztok világnapja
A paraszt rövid jellemzés: Hagyományosan főként mezőgazdasági tevékenységből élő személyt, földművest vagy állattartót jelent. Ma már inkább falun élő embert értünk alatta, szinonimaként használható a falusi, bár a paraszt azért se rajong. Veszekedésekben előfordul néha a „te falusi paraszt!” formula is, ami viszont redundancia; aki érti ezt a szót, az jó eséllyel nem paraszt, bár sose lehet tudni. A parasztot legkönnyebben a körmeiről, szagáról, beszédéről és ruházatáról lehet felismerni. Utóbbiról kiváltképp akkor, amikor „kiöltözik”: vastag fehér frottír zoknit húz a fekete bőrcipőhöz, az átlátszó fehér ing alá pedig jobb esetben fehér, rosszabb esetben mintás majót vesz, majd erre a kombóra ráküld egy olajzöld, trágyabarna vagy milkalila zakót. „Öltözköggyél mindig rétegesen, Sándorka!” – mondogatja a kinderparasztnak a paraszt nagyanyja, és ez egy életre beég a hardverbe.
Zsigerből gyanakvó, mindig az az érzése, hogy át akarják verni; rádumálni a parasztot egy életbiztosításra vagy edénykészletre nem kisebb feladat, mint szaloncukrot eladni egy talibánnak, júliusban. Ugyanakkor erős és soha nem szűnő kisebbségi komplexus gyötri, ezért nem lehet a paraszttal vitatkozni, mert még csak azért sem ad igazat a másiknak. Fokozottan nem érdemes vitázni a paraszttal falusi kocsmában, amikor a vérben forgó szemű parasztbarátai is vele vannak.
Rettenetesen zsugori, kicsinyes és smucián is, ez szintén genetikai adottság. Ne tévesszen meg senkit, ha bőséges asztalt terít neki a paraszt, mert közben magában átkozza az illető belét és fajtáját. Az égvilágon mindenre sajnálják a pénzt, még kenyérre is, ezért otthon sütik a kenyeret infekt kemencékben, és addig rágják, amíg el nem fogy. Főleg az idősebb parasztok imádják a sört, a parasztlakodalmakban mindig az fogy el leghamarabb, de maguknak még rémálmukban se vennének, inkább isszák a savanyú, egérízű borukat s a méregerős, büdös pálinkájukat.
Az általános vélekedés szerint a parasztember furfangos, csavaros észjárású, pedig valójában nehéz felfogású, unintelligens és bradipszichés (lassú).
Faluhelyen népbetegség az ébrenkór, amit a rececelegyek terjesztenek: a parasztok képtelenek sokat aludni, már hajnali ötkor talpon az egész család, még télen is, pedig olyankor aztán nem sok mindent lehet csinálni falun; bambulnak a kemence mellett, és várják a tavaszt.
Jobbára vallásos, templomba járó népek, de ez a manifeszt vallásosság igazából a többieknek szól, hithez vagy Istenhez vajmi kevés köze van. Legtöbbjük katolikus és református, de akadnak köztük skanzen buddhisták és tahóisták is.
Zenei ízlésük nem túlzottan szofisztikált: a rock, punk és metál túl ingergazdag nekik, a jazzt nem értik, a chillouttól bealszanak, a szimfonikust unják, az underground magas, a dubsteptől és a drum and basstól vakaróznak, a house-t még orvosban sem szeretik, a gothic metáltól elindulnak a templomba, a goa trance és a grunge kiütéseket okoz náluk; a többi stílust nem soroljuk fel, úgyse hallottak róluk. Marad tehát a magyar mánélé, vagyis a mulatós zene – szombat esténként akár a kutat is el lehetne lopni az udvarukból, mert mindannyian a Fásy-mulatót nézik. Kedvenc előadóik: Bunyós Pityu, Kaczor Feri, Postás Józsi, Sláger Tibó, Nótár Mary és Csocsesz. A finnyásabb sznobok néha meghallgatnak egy-egy Tamás Gábor és Dancs Annamari számot is, ugyanakkor nincs vasárnapi ebéd Egy jó asszony mindent megbocsát, Az én anyámnak nincs selyemruhája és Hargitai fecskemadár nélkül.
Külön típusa a parasztnak az elsőgenerációs urbánparaszt; ez alatt olyan fiatal parasztot kell érteni, aki falun született és nőtt fel, de jelenleg városon él. Nagyon szeretne igazi városi menőnek látszani, de apróságokkal mindig elárulja magát a marha: disznóólat tesz be háttérképnek, a diszkóban hagymakarikával issza a kólát, szalonnás orbitot kér a közértben, és ostorral kapcsolgatja a tévét.
A parasztok imádnak pletykálni, az egész falu valójában egy hatalmas közösségi oldal, ahol mindenki mindenkit bejelölt, a kapuk előtti lócák pedig az egyéni üzenőfalak. Más szóval: a falu az a hely, ahol, ha az alvégen szellentesz egyet, a felvégen már azt beszélik, hogy befostál.
Falusi Facebook*
♦ Bemész a kocsmába, köszönsz és kérsz egy sört –> HIBÁS JELSZÓ
♦ Újból köszönsz és kérsz 1 sört és 1 felest is –> SIKERES BEJELENTKEZÉS
♦ A pultos odakiált: “Te, keresett az a Gyuri, hogy jó lenne, ha megadnád a pénzét, amit már fél éve kölcsönkértél” –> ÚJ ÜZENETEK MEGTEKINTÉSE
♦ Körbenézel, végigméred a pultnál állókat –> ISMERŐSÖK KERESÉSE
♦ Leültök egy 7 fős asztalhoz, ahol már ketten az asztalon fekszenek berúgva –> 7 CHAT PARTNER… 2 INAKTÍV
♦ Elindul a beszélgetés, a többiek – MEGOSZTANAK – veled információkat, te az első feles hatására mosolyogva bólogatsz – LÁJK -… többen is bólogatnak – TE ÉS 3 TOVÁBBI SZEMÉLY KEDVELITEK EZT
♦ Témát váltasz, elmeséled, hogy új munkahelyed van, ahol már fizetést is kapsz, és most már megvan a középfokú marketing manager végzettséged is –> ADATLAPOD SZERKESZTÉSE
♦ Egy helyi tag áll gyümölcsös gépnél, odakiált neked: “Adj már egy tízest, oszt felezünk –> JÁTÉKMEGHÍVÁSOD ÉRKEZETT
♦ Bejön egy tagbaszakadt fószer… rád néz, és odaszól: “Mit nézel, köcsög? ” –> ISMERŐSNEK JELÖLÉS
♦ Elmeséled neki, hogy csak azért nézted, mert egy építőtelepen dolgoztatok Magyarországon –> ISMERŐS VISSZAIGAZOLÁSA
♦ Beszélgettek hajnalig, nagyon berúgtok. (10 sör, 10 feles)… összeszólalkoztok, a faszi elővesz egy kést – MEGBÖK – a pultról felkapsz egy dugóhúzót – VISSZABÖKÖM
♦ Kibékültök, és megisztok még vagy 6 felest, a végén még egy búcsúital. Annyira berúgtál, hogy eszméletlenül esel össze –> KIJELENTKEZÉS
(* – internetes anyag)
Budi
A falusi házak egyik legfontosabb tartozéka a kertvégi fabudi, az elengedhetetlen házi áldásos, hímzett budipapírtartóval. Eme kis fakabinok ajtaját apró kerek hajóablakkal szokták ellátni, azon keresztül lehet alkotolás közben nézegetni a gyümölcsfákat, és levegőt kapni. A deszkatrónok komfortszintje hagy némi kívánnivalót maga után: tavasszal minden lyukon befúj a szél, még a sajátodon is, ősszel dér csípi a valagadat, télen ráfagy a pucér alvázad, nyáron megesznek a döglegyek, és jó esélyed van rá, hogy kábelfektetés közben szálka menjen valamelyik intim lágy részedbe. Előnye viszont, hogy nem kell lehúzni és vécékefével vesződni: addig pottyantgatnak bele, míg meg nem telik, ekkor jön a lajtos kocsi, és kiszivattyúzza belőle a szubsztanciát. A budit egyfajta metaforikus tereptárgyként vagy allegorikus bűzdobozként is kezelhetjük: szép példája a vidéki családok összetartozásának, az otthon melegének, a generációk közötti kapocsnak, ahogy ott üldögélnek az eggyé forrott massza fölött, és szívják magukba a szülőföld megtartó erejét. Érdekes, hogy Sütő Andrásnak ez nem jutott eszébe, pedig beleírhatta volna az Anyám könnyű álmot ígérbe.
Családi kör
Este van, este van, kiki nyúgalomba’,
Csendesen kurjongat az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
(The nightbug is buzzing, than bangs into the wall,
He’s not noisy any more, not noisy at all.)
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák részegen röhögnek.
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Ezer sebből vérzik, süket egy hete mán.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek,
Bár ő Milka tántit tartja példaképnek.
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Bár a gazda olykor nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – maturandus lévén –,
A büszke rokonság áll a kémény szélén.
Az asszony se tétlen: varjút készít, rántva,
A tiszteletes urat várják vacsorára.
Takaros parasztház, vályogfalát végre
Sikerült lekenni tavaly nyáron kékre.
S amire úgy vágyott a paraszt már régen:
Rajta parabola, bogos kapanyélen.
Benn a legkisb fiú krumpihéjat majszol,
Hétéves is elmúlt, de nem beszél, nem rajzol.
Degenerált szegény első pillantásra,
Képviselő lesz ez, akárki meglássa!
A lányok – három van – ülnek egy-egy széken,
Épp a Barátok közt megyen a tévében.
Majd egy tekenőben mosakodni kezdnek,
Gyönyörű látvány ez az apai szemnek.
Gömbölyű arcukon árva szeplő sincsen,
De nem csak orcájuk: gömbölyű ott minden.
Nem lehet leírni, hogy apjok mit érez:
Indiánjárásban fut ki a tehénhez.
Este van, este van, tíz óra, tíz óra,
Odakapcsolnak a Fássy mulatóra.
Tizenegy fele már esnek le a székről,
A pap se jön már, üzent a csapszékből.
Megvetik az ágyat, kutyát a meggyfához,
Gyermeket láncolják szekrénynek lábához.
Zokni’kat kidobják az előszobába,
S belealszanak az Édes Katinkámba.
