Központ
2018. december 10. hétfő, Judit

Az életközépi krízis: miről szól ez a periódus?

Központ november 21, 2018 Kávé mellé

Az életközépi krízis, más néven a középkorúak válsága a természetes fejlődési krízisek közé tartozik, melynek az a jellemzője, hogy előbb-utóbb mindenkinél bekövetkezik, viszont nem egyforma mértékben viseli meg az embereket. 40-65 év közötti emberek tartoznak az életközépi periódusba, ők azok, akik már nem fiatalok, de még nem is idősek.

A frankfurti fejlődéspszichológus, Erik Erikson szerint a 40-60 éves kor általában az alkotásról szól, akkor éri el a legtöbb ember az alkotóképessége csúcsát. Viszont még nem érzi magát elég idősnek ahhoz, hogy változtasson az életén, és kipróbáljon új, valamint addig elmulasztott lehetőségeket. Ha ez sikerül, akkor nyugalommal tud átlépni a következő életszakaszba, amely az életútjának a kiértékeléséről szól. Viszont, ha nem érzi ebben a stádiumban a saját hatékonyságát, valamint azt érzi, hogy megrekedt, akkor azt krízisként éli meg. Erikson szerint a krízis sikeres megoldása a lelki gyarapodást szolgálja, ami elengedhetetlen jelenség.

Elindíthatja a krízist akár a munkahelyi elbocsátás, az otthoni, megoldatlannak látszó konfliktushelyzet, akár egy súlyosabb betegség, vagy a kezdődő klimax is. Igyekeznek kitölteni a furcsa hiányérzetüket azzal, hogy a régi, mélyre süllyesztett, megvalósítatlan vágyaikat életre keltik, és egy mély lélegzetet véve megpróbálják mégis megvalósítani őket, hátha nem késő! Ebben a periódusban nehéz lehet szembesülni a testi változásokkal, az öregedési folyamatokkal, valamint az egyre többféle betegség szembesít azzal, hogy az élet mulandó, ami elől nehéz menekülni. Az újonnan felvett szokások és a pótcselekvések ideig-óráig elterelhetik erről a figyelmünket, de nem hosszútávon. A munkába való temetkezés például ugyanezt a célt szolgálja.

Az életközépi krízist végigkíséri a szorongás, a szomorkodás, és felelősségre vonjuk magunkat a múltbéli elhalasztott lehetőségek miatt, miközben a jelen helyzetünket kifejezetten nyugtalanítónak tartjuk. Aggodalmat jelent a jövő, hogy mi lesz velünk, a családunkkal, a szeretteinkkel, az állásunkkal, a fiatalságunkkal? A lemaradás érzése keveredhet az emberben, a túlhajszoltság, az összezavarodottság, a remény. Tovább ronthat a helyzeten ha, összehasonlítjuk magunkat más hasonló korú/helyzetű emberekkel, hiszen frusztrációként éljük meg, ha ők esetleg előrébb tartanak, mint mi.

Hogyan lehet jól megoldani ezt az élethelyzetet?

Fel kell ismerni, hogy ezentúl más életfeladatok várnak ránk, mint eddig. Erőszakkal a múltat nem lehet feléleszteni, új kihívásokat rejt ez a korszak, a tapasztalataink, a megszerzett bölcsességünk kreatív, hasznosításának lehetőségét, előremutató, reális célok kitűzését.

A krízis feloldásához nézőpontváltásra mindenképp szükség van, valamint az új értékek és szempontok figyelembevétele. Ne mindenáron a múltbéli szokásainkat erőltessük, hanem nézzünk a jelen és a jövő felé, arra, ami még ránk vár, és ami építő hatású.

Minél kontrollálhatóbbnak véljük a krízishelyzetet, annál hatékonyabban birkózunk meg vele. Vegye mindenki a kezébe a sorsát, hogy ne csak sodródjon, hanem érezze, hogy van ráhatása a változásra! Ez nagyon jó hatással van a biztonságérzetünkre, valamint a kreativitásra is, ami a jó megoldások kitalálásához vezet.

Gál Erika Noémi

Share Button
Ennyien olvasták: 769

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.