Központ
2019. június 16. vasárnap, Jusztin

Edzésterv a kitartásnak

Központ március 18, 2019 Kávé mellé

„Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenképp igazad lesz” – mondta egykor Henry Ford. Amire a sikeres feltaláló, a modern tömeggyártás úttörője ösztönösen ráérzett, azt ma már tudományos kutatások sora igazolja. De vajon mi a közös a multinacionális cégek, világhírű sportolók és a csalódott szerelmesek túlélési stratégiáiban?

Már rég nem az idő pénz. A szokás pénz!

„Azok vagyunk, amit rendszeresen teszünk. A kiválóság tehát nem tett, hanem szokás” – mondta egykor Arisztotelész, de az elmúlt néhány ezer évben senki sem hallgatott rá. Jobban szerettük azt hinni, hogy a sikeres emberek tehetségesek, okosak, kreatívak. Arisztotelész kortársai úgy képzelték, hogy a rendkívüli ember azért rendkívüli, mert kreatív és segítőkész kísérőszellemek állnak a szolgálatában, és időnként zseniális bölcsességeket súgnak neki. Ezeket a kísérőszellemeket démonoknak hívták. A rómaiak ugyanezt a testetlen alkotótársat géniusznak nevezték. Egyszóval senki sem nyaggatta motivációs tréningekkel a közönséges halandókat, akik boldog középszerűségükben élhették az életüket, arra hivatkozva, hogy nekik nincsenek démonaik.

Mindegy, hogy démonoknak, múzsának, géniusznak vagy genetikának nevezzük – a bosszantóan sikeres embertársainkat elintézzük azzal, hogy könnyű nekik. Elképzeljük a művészeket, feltalálókat, pénzügyi zseniket valamiféle transzban, amint kipattan a fejükből az isteni szikra. És belenyugszunk, hogy a mi fejünk nem szikrázik.

Csakhogy az elmúlt években olyan hírek keltek szárnyra, miszerint az isteni szikrát valójában csiholják. Rengeteg melóval. És erre a melóra állítólag bárki képes. Bárki, aki elhiszi magáról, hogy valaki. És ezt leginkább akkor hiszi el, ha hozzászoktatja magát a gondolathoz.

Az évek során a siker rengeteg mutatóját vizsgálták, de csupán egyetlen olyan adottságot találtak, amely minden sikeres embernél egyezett. Nem, nem az IQ, nem is az érzelmi intelligencia, nem a szerencsés külső, nem a tehetség, vagy a családi háttér – ezek a mutatók mind nagyon eltérőek voltak a kutatás résztvevőinél. Az egyetlen tulajdonság, amely az élet bármely területén kiemelkedő embereket egyformán jellemezte, a kitartás volt. De mit jelent pontosan a kitartás? Szenvedély, szívósság és…szokások?

Az utolsó cigi és a Golf-áramlat

Diana Nyad New York-i újságírónő hatvanéves lett néhány éve, és utált hatvanéves lenni. Afféle egzisztenciális válságba került: Mi a fenét kezdett az életével? Egy sor olyan pillanat jutott eszébe, amikor elégedetlen volt. Tönkrement a házassága. Gyerekkorában szexuálisan zaklatták, rengeteg mindent elszúrt. Nem sokkal később elveszítette édesanyját, és gyászában arra gondolt: ennyi az élet. Úgy döntött, muszáj valamilyen magasztos célt találnia. Eszébe jutott, hogy huszonévesen, aktív sportolóként elbukott egy nagy álmot: hogy átússzon Kubából Floridába. Sovány vigasz, hogy az elmúlt évtizedek alatt ez senkinek sem sikerült. A távolság száznyolcvan kilométer, ez a Golf-áramlat felett nagyjából hatvan-hetven óra folyamatos úszást jelent. Diana akkor már harmincegy éve nem úszott. Nekiállt hát edzeni. De most hagyjuk magára Dianát az edzéseivel, és térjünk át Lisára, aki kocogni indult, és sokáig az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet kutatóinak kedvenc kísérleti alanya volt.

Lisa nem éppen a szerencse lánya. Zaklatott gyermekkora eredményeként már tizenévesen masszívan ivott, láncdohányos volt, és túlsúllyal küszködött. Harmincas éveire elég ramaty állapotba került, a férje is elhagyta. Végső kétségbeesésében esztelen lépésre szánta el magát. Úgy döntött, hogy a maradék hitelkeretéből valóra váltja gyermekkori álmát: elutazik Egyiptomba, és átkel a sivatagon.

Közben Dianá, aki még mindig csak rója a hosszokat, trenírozza magát arra, hogy napokon át elviselje szervezete a sós vizet, hogy képes legyen a vízben enni, kicsit megpihenni, a szabályok ugyanis nem teszik lehetővé, hogy kiszálljon az őt kísérő csónakból. És ott áll 2010. szeptember 23-án az óceán partján egy szűk úszósapkában, ami őrzi a hőt, viszont amiben nem hall semmit. Csupán érzékeli, hogy mögötte áll a stáb. Egyedül marad a gondolataival. Ahogyan Lisa a túlsúlyos, elhagyott lány is egymaga állt a cél előtt, amikor pakolni kezdett. Arra a következtetésre jutott, hogy Egyiptomban egy dologra biztos nem lesz pénze: cigire. Így, mielőtt a reptérre indult, ünnepélyesen elszívta az utolsó szálat. Nem is sejtette, hogy ezzel milyen nagy szolgálatot tesz majd a tudománynak és minden életmódváltónak.

Az elme átprogramozása

Mindennapi tevékenységünk negyven százaléka nem tudatos döntéseken, hanem szokásokon alapul. Életünk csaknem a fele rutin, és a minősége napi rutinunk minőségén múlik. Ha főleg jó szokásaink vannak, sikeresek leszünk. A szokások, ha egyszer már rögzültek soha nem törlődnek ki az agyból, viszont felülírhatóak. Vagyis elménk átprogramozható.

A szokás hasznos dolog, amint a rutin működésbe lép, a szürkeállományunk megpihenhet. Ha előáll egy éles helyzet, agyunk ismét éber. Agyunk egész álló nap azt lesi, hogyan takarékoskodhatna az energiával. Csak az a bökkenő, hogy abszolút nem érdekli, hogy ez a szokás számunkra kedvező-e vagy sem. Világ körömrágói, örökös késői, elalvói, zugevői, zugivói, minden szokások rabjai, tudják meg, hogy az elme támogatja őket. Amit gyakran tesznek, azt rögzíti, és legközelebb már automatikus programként felkínálja. Az Egyiptomba tartó Liza tizenhat éves kora óta automatikusan rágyújtott, de amikor úgy döntött, hogy élete mélypontjáról megcélozza gyerekkori álmát, rájött, hogy a dohányzás csak hátráltatni fogja. Amikor néhány évvel később felvették a kutatás alanyai közé, már túl volt néhány maratonon, legalább tíz évvel látszott fiatalabbnak az életkoránál, és befejezte az egyetemet. Ez a látványos életmódváltás egy apró mozzanattal indult: azzal, hogy eldobta a cigit. Elég egyetlen apró szokás megváltoztatására koncentrálni – és az élet minden területén kedvező átalakulások indulnak el.

A választás hatalma

Térjünk vissza Dianához, akik hihetetlen szívóssággal szeli a vizet, miközben kedvenc dalait dúdolja. Diána mindenre fel volt készülve: hányingerre, ájulásra, a kihűlésre. A kockamedúzára viszont nem, aki több százezer apró horoggal támadja meg az áldozatát, és méreganyagot juttat a szervezetébe. Diana úgy érezte, mintha forró olajban sütögetnék. „Tűz van!” – kiabálta az óceán közepén, a fiatal orvost, aki a mentőcsónakról beugrott, szintén megtámadta. A hatvanéves nő azonban fájdalomcsillapító injekciókkal, félig bénultan úszott tovább. Diana rekordkísérletet harmadik napján újabb medúzacsípéseket szenvedett, ezért a cél előtt nem sokkal feladni készült a versenyt. A kísérletről motivációs tréningeket tartott, majd 2011-ben újra megpróbálta. Ezúttal a válla nem bírta tovább, egy évvel később pedig a szélsőséges időjárás miatt fújták le a versenyt. Ötödik nekifutásra, hatvannégy évesen sikerült átúsznia. Írt egy bestsellert, motivációs tréningeket tart, és botlábúként részt vett a Szombat esti láz amerikai változatában, ahol utolsó helyen végzett. És, hogy mi lett Lisával? Lisa, a csalódott szerelmes, újra férjhez ment, ma egy reklámügynökségnél dolgozik, embereket próbál rávenni arra, hogy alakítsanak ki új szokásokat.

Az akaraterő nem állandó adottság, hanem fejleszthető készség, amelyet ugyanúgy lehet tanítani, mint a verselemzést vagy a matematikát. Az a cég, az a sportoló, az az életmódváltó nyer, akinek az állhatatosságát, az önmagába vetett hitét és az eredmény iránti sóvárgását egyaránt sikerül fejleszteni.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 432

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.