Központ
2019. október 15. kedd, Teréz

élet-módi amelyben a hostelben valaki horkol

Központ szeptember 8, 2011 Kávé mellé

élet-módi

amelyben a hostelben valaki horkol

Vasárnap este Dzsesszi felnézett a csillagos égre, és úgy érezte, annak fényes pontjai egyre közelebb kerülnek hozzájuk… Ilyen szituációkban – amikor Zb a műholdas helymeghatározó rendszert bogarássza, értsd: a GPS vacakol –, nem ajánlatos a motor kormányosához szólni. Ezért Dzsesszi továbbra is távoli égitestek vizsgálatával töltötte idejét. Ezt követően már csak egy rövid Jancsi és Juliskás-jelenet következett a vadonban, végül pedig az összenőtt fák alatti romantikus allén sikerült kikerülni a riesai útlezárást, és hőseink zökkenőmentesen folytathatták útjukat az éjszakában.

A romantikus szócikkhez kívánkozik egy másik történet is. Helyszín, szereplők: szombaton este a berlini dóm előtt, Zb és Dzsesszi. Hangulat: meghitt pillanatokra alkalmas. Helyzet: Zb-n eluralkodott a fotózhatnék.

Dzsesszi ezért nem haragszik, de mikor fél óra múlva is a dóm fotózásánál tartanak, halkan megjegyzi, hogy ugyan biza, Zb azért róla is készíthetne egy-két fotót, nézze csak meg azt a pasast, aki beállítja szerelmét a szökőkút közepébe, hogy minél jobb pozíciókban örökíthesse meg a múló időben szerelmét az örökkévalóság számára. Zb fél szemmel a hozzá szólóra pillant, majd válaszában kifejti, hogy még egy-két képkockányi hely van (???), és Dzsesszi nem képzeli, hogy azt rá fogja pazarolni, és különben is, megfázna a lába a szökőkútban, meg aztán őt bármikor lefényképezheti, de a berlini dómot nem. Tulajdonképpen igaza van: megfázna a lába, és az ember Berlinben kutyagoljon, ne romantikázzon. Szó szerint így történt: érkezésüket követően belevetették magukat a városba, és szinte biztos, hogy negyedszáz kilométert gyalogoltak.

Dzsesszi aztán csak az éjszakától tartott egy kicsit. Hőseink ugyanis egy hostelben (ifjúsági szállóban) aludtak. Hősnőnk pedig tudta, hogy ez mivel jár. Tudta Zb is, de ő nem zavartatta magát. A hostelről csak annyit, hogy a folyosóján szembetalálkoztak egy furán öltözött lány–fiú párossal, előbbi kézen fogva húzta – sétáltatta – maga után amazt. Aztán amikor egy kanyarban szinte összeütköztek, a domina ráugatott Dzsesszire. Zb szerint

fetisiszták voltak, de nem biztos. Az ugatósok nem velük laktak egy szobában, de csodabogárból nekik is jutott, ott volt a Nürnbergi Örökifjú, akiről Zb azt nem tudta felfogni, hogy miért beszél vele angolul, és nem németül, és azt sem tudta elképzelni, hogy ez az ember mit csinálhat Berlinben egy esztendeje, ha hivatalosan nincs munkája. De Zb ilyen kategorikus gondolkodású. Továbbá horkolós. Nem is horkol – durmol, bömböl, üvölt, süvít, tép – szóval kész szimfónia, amit leművel. Még nem tart olyan professzionális szinten, mint Zb Bácsi, de lassan őt is el kell különíteni társasági alvásokkor. Ugye nem kell részletezni ezek után, hogy mit művelt a hostelben? A Spanyol Motorosok egy szemhunyásnyit nem aludtak miatta…

És képzeljék el azt a jelentet, amikor reggel borzosan, gömbölyűen-elégedetten kinyitja a szemét, és érdeklődni kezd afelől, hogy horkolt-e az éjjel. Dzsesszi csak a szemével int, mire hősünk:

Akkor ügyes voltam, igaz?

Share Button
Ennyien olvasták: 539

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.