Központ
2019. október 21. hétfő, Orsolya

élet-módi amelyben a végén szemléltetjük a szituáció visszáját

Központ szeptember 29, 2011 Kávé mellé

élet-módi 

amelyben a végén szemléltetjük a szituáció visszáját

Dzsesszi szinte még rá sem lépett hőn szeretett szülőföldjének iszonyatosan rossz útjaira, máris szembetalálta magát a lokális valósággal. Az pedig olyan erővel öntötte nyakon a maga keservességeivel, hogy Zb szerint komolyan el kell gondolkodniuk a jövőtervezés helyszínéről. (És ha már az elvándorlást peddzük, Dzsesszi az elmúlt hetekben enyhült meg az itthoni portálok külföldre emigrált kommentelői iránt. Mert tudniillik sosem értette, hogy miért osztják az észt, gratulálnak, vagy vannak éppen lélekben együtt velünk azok, akik itthon sincsenek. De miután a hosszú nyaralás során hősnőnk csíkdánfalvi származású kománéjánál is jobban tudta a faluban garázdálkodó vérmedve által leterített áldozatok számát, ráeszmélt az itt és ott fogalmak relatív mivoltára.)

Kérem szépen, múlt hét szerdán érkezett a levél, hogy a Pénzügyőrség (érthetőbben: a fináncgárda, még érthetőbben: a fináncok) gyorsított végrehajtási eljárást indít jámbor hősnőnk ellen, mivel nem fizette ki harmadik negyedévi adóit. A következő sorok azonban tudatják, hogy azért csigavér, még van 15 napja, amikor is perkálhat az államnak. A felszólításon (közismertebb nevén: szomáción) szeptember tizenhatodikai keltezés áll, a postai pecséten már huszadika, de ez részletkérdés, mert így sem szaladt ki a határidőből. Igazából ez a procedúra ismerős volt, hősnőnk már kapott ilyen felszólításokat, és mindenki megnyugtatására mondja, sosem csapta be az államot egy fityinggel sem.

Ami az újdonság erejével hatott, az a másnap érkező ordítvány volt, amit édesanyja sápadtan hozott fel a postaládából. A Kényszervégrehajtó Bizottság ugyanis H.M. és B. V. személyében kiszállt a Hatodik Emeletre. És mivel nem találtak otthon senkit (a vizuális mezőben itt ördögi vigyor következne), egy értesítést hagytak hátra maguk után, különböző törvénycikkelyekkel fagyasztva az iromány olvasóiban a vért. Dzsesszi édesanyja is vizuális típus, és lelki szemei előtt már látta, amint a végrehajtók a gardéniákat, a felcsavart perzsaszőnyegeket, és a furcsa történetű szamovárt hordják el a lakásból. Zb pedig jól el tudott kuncogni, és (ő is) csodálatosan tudta vizualizálni azt a jelenetet, ahogyan szegény Dzsesszit viszik az adósok börtönébe. Rövid megjegyzés: az imádott egyéni magánvállalkozói engedélynek sem munkapontjának, sem székhelyének (bonyolult bürokratikus fogalmak, hősnőnk sem érti) lakcíme nem a Hatodik Emeletre szól. Első kérdés: miért nem ezeken a helyszíneken keresték hősnőnket? Vizualizáció: ismét ördögi vigyor. Második kérdés: lehet, hogy az előbb említett két lakcímen is keresték?

Summa summarum, hőseink pénteken elmentek a citálás helyszínére, a 108-as szobába. Ahonnan egyből kiparancsolták őket az akárhányas ablakhoz. És képzeljék! Amikor Zb – hátvéd pozíciójából – megkérdezte az ablak mögött szorgoskodó hölgyet, hogy Dzsesszi miért is kapott végrehajtói levelet, amikor még ki sem futott a törvényes határidőből, azt a választ kapta, hogy hát csak azért szállt ki két személy időnap előtt a Dzsesszi szülőházába, hogy figyelmeztessék arra, hogy aztán a tartozást ki kell fizetni. Mire Zb háromnegyed hangosan elkezdett díszített szóláncokat eregetni arról, hogy mennyire dicséretes az, amikor ily nemes feladatokra ekkora dinamizmussal és hatékonysággal tudnak humán erőforrásokat mozgósítani, aztán pedig képlékeny példával illusztrálta a helyzet fordítottját.

Mi lenne, mondjuk, ha az Öreg, nyugdíja megérkezése előtt 10 nappal berobbanna a Nyugdíjhivatalba, és figyelmeztetné a hivatal alkalmazottait, hogy aztán vigyázzanak, mert ha nem kap nyugdíjt, jön és lefoglal legalább két számítógépet!

…Hát nem művészet Romániában élni?

 


Share Button
Ennyien olvasták: 676

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.