Központ
2019. március 20. szerda, Klaudia,

Ha nem kommunikálunk, akkor is kommunikálunk!

Központ december 10, 2018 Kávé mellé

A kaliforniai Palo Alto-i kommunikációs iskola szerint lehetetlen nem kommunikálni. Cselekedeteinknek, szavainknak és azok hiányának, a hallgatásnak és passzivitásnak is üzenetértéke van, akarva vagy akaratlan befolyásolunk vele másokat, ők pedig képtelenek nem reagálni ezekre az üzenetekre. Tehát nem csak a szándékos és átgondolt kommunikációval közlünk, sőt, a témában végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a nonverbális, automatikus üzenetek sokszor nagyobb erővel hatnak, mint a kimondott szavak. Képzeljünk el egy jelenetet, ahol a feleség megkérdezi a férjét: „Csinosan áll rajtam ez a ruha?”, amire egy erőltetett mosoly kíséretében érkezik a válasz: „Aha…nagyon jó…” Minek fog hinni a feleség, az igenlő válasznak vagy az akadozó feleletnek a torz mosollyal? Ha a hallott szavak és a hozzájuk kapcsolódó gesztusok nincsenek összhangban, általában megérezzük, hogy nem őszinte a válasz, még ha nem is tudjuk mindig megindokolni, hogy miért gondoljuk úgy.

Létezik egy másik használt változata is szavak nélküli kommunikációnak, a passzív-agresszív kommunikáció. Ehhez folyamodik az az illető, aki folyton késik, nem tartja tiszteletben mások idejét, vagy aki bár kedvesen, de következetesen elutasítja a többiek javaslatait, még a jó érvelések ellenére is, ezáltal tanúsítva folyamatos ellenállást. Bármit hall, mindig talál valami kivetnivalót a felvetéseket illetően. Jellemzően dühöt és/vagy frusztrációt vált ki a többi résztvevőből ez a típusú viselkedés, ezért feszültté válik a légkör.

Testi tünetekkel is lehet kommunikálni, különösen a pszichoszomatikus betegségek esetében. Ez a legkevésbé tudatos kommunikáció, ami a vegetatív (nem akaratlagosan működtetett) idegrendszer szabályozása alatt áll. Észrevehetjük akár magunkon, akár másokon, hogy a tüneteknek sokszor jól levezethető oka és/vagy rejtett célja van. Ilyen lehet a hirtelen fellépő fejfájás egy kényes helyzetben, vagy egy rossz hír hallatán, de akár krónikus gyomorfekély is kialakulhat szépen lassan emésztve magunkat egy vagy több problémán, amire nem találunk megoldást.

A tipikus pszichoszomatikus betegségek a következők:

  • kardiovaszkulárisbetegségek: pl. magas vérnyomás, szívtáji fájdalmak
  • gyomor-bélrendszerbetegségei: pl. fekélyes vastagbélgyulladás, gyomor- és nyombélfekély, reflux
  • táplálkozási zavarok: pl. anorexia és bulimia nervosa
  • légzőrendszeribetegségek: pl. asztma bronchiale
  • nőgyógyászatibetegségek: pl. premenstruális tünetcsoport, meddőség egy része
  • bőrgyógyászatibetegségek: pl. pikkelysömör (psoriasis)
  • fájdalmak: tenziós fejfájás (nyomásszerű), migrén (erős, lüktető), alsó háti fájdalom szindróma.

Sajnos elég szövevényes módon tudunk kommunikálni, és ennek sokszor nem is vagyunk tudatában. Hasznos lehet, ha megfigyeljük magunkat, a bejáratott kommunikációs csatornáinkat és stílusunkat, ha szükségét érezzük, bátran próbáljunk ki új, hatékonyabb közlésmódokat. Ennek segítségével érthetőbbé válunk mások számára, ami javítja a kapcsolataink minőségét, és még a testi-lelki betegségek egy részétől is megóv minket.

Gál Erika Noémi

Share Button
Ennyien olvasták: 735

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.