Központ
2017. szeptember 26. kedd, Jusztina
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

Hacsek és Sajó

Központ március 6, 2014 Kávé mellé

Hacsek és Sajó

–              Jó napot, Sajókám! Vannak magának fóbiái?

–              Akadnak. Például most attól félek, hogy valamilyen orbitális marhasággal fog előhozakodni, mint rendszerint.

–              Ez nem fóbia, hanem valós és indokolt félelem, a fóbia irracionális félelmet jelent. Tegnap olvastam egy érdekes cikket a fóbiákról; képzelje, az emberek 25 százaléka küszködik aerofóbiával, azaz a repüléstől való félelemmel.

 

–              Szerintem ez sem fóbia, minden normális ember többé-kevésbé majrézik a repüléstől. Pláné, hogy újabban már terroristák se kellenek a gépeltérítéshez, megoldja maga a pilóta.

–              Micsoda?

–              Nem látta a hírekben? A római Fiumicino repülőtér helyett Genfben szállt le az egyik etiópiai légitársaság utasszállító gépe, miután a járatot eltérítették.

–              De ki térítette el?

–              A másodpilóta, aki menedékjogot követelt magának Svájcban. Akkor vette át az irányítást, amikor a társa kiment vécézni: magára zárta a pilótafülkét, és Genf felé irányította a gépet. A landolást követően a pilótafülke ablakából egy kötélen leereszkedve hagyta el a gépet, de a rendőrök feltartóztatták, és őrizetbe vették.

–              Na, akkor mostantól én is aerofóbiás lettem. De léteznek érdekesebb fóbiák is, például a kuloulrofóbia, azaz a bohócoktól való rettegés, a ranidafóbia, vagyis a békáktól való félelem, vagy a cathisofóbia, magyarul a leüléstől való félelem.

–              Ezek nekem mind vannak: állandóan attól parázok, hogy egyszer véletlenül rá fogok ülni egy bohócnak öltözött békára.

–              Hülye! Egyesek a paprikától félnek betegesen, ők a capsicumisfóbiások.

–              A kancatejre allergiás ősmagyarok pedig kumiszfóbiások voltak, mi? Meguntam a témát, inkább azt csicseregje, mit keresett múlt hét végén Victor Ponta a pápánál.

–              Lövésem sincs, csak azt tudom, hogy egy Gheorghe Hagi által viselt és aláírt focimezt, továbbá egy ikont és egy biotermékekkel megrakott kosarat vitt az öreg harcosnak ajándékba.

–              Inkább egy fazék puliszkát vagy egy tál miccset vitt volna, azok kicsinyég jellemzőbbek Decebal népére, mint a biozöldségek.

–              Apropó: a miccsel mi a nagy helyzet, betiltotta végül az EU vagy sem?

–              Tudtommal még nem született végleges döntés, mert a román kormány megóvta a szabályozat-tervezetet az Európai Bizottságnál.

–              Ez amúgy baromira tetszik: belekötnek a miccsünkbe, ellenben a lejárt szavatosságú dajcs szalámivégeket nyugodtan rágcsálhatjuk, azzal nem bajlódnak.

–              Milyen szalámivégeket?

–              Nem néz hírtévéket? Vagy két héttel ezelőtt robbant a parizer-bomba, amikor arról számoltak be, hogy tonnaszámra kerül a kereskedelembe fogyasztásra alkalmatlan húsáru és felvágott.

–              Az a hazai átlagfogyasztót nem érdekli különösebben, fő, hogy olcsó legyen.

–              Miután kiderült, hogy egy marosi és egy brassói cég Nyugat-európai államokból, főként Németországból, szalámivégeket hozott be az országba, majd újracsomagolás és újracímkézés után értékesítette a „rekondicionált” portékát, a fogyasztóvédelmisek nekiálltak szúrópróbaszerűen ellenőrizgetni a bevásárlóközpontok felvágott-kínálatát…

–              És?

–              És többnyire jó helyre szúrtak: tizenkét tonna húskészítményt vizsgáltak meg, amiből 4800 kilót, vagyis az ellenőrzött mennyiség majdnem felét találtak emberi fogyasztásra alkalmatlannak, és további 5000 kilót vontak ki a forgalomból.

–              Szép! De ha jobban belegondolok, valójában nincs ebben semmi meglepő: az elmúlt negyedszázad során sikerült Európa kvázi összes szemetét összekapirgálni és behurcolni az országba: a rozsdaette, rozoga, fostalicska gépjárművektől kezdve a kidobott, de még működő tévéken, hűtőkön, mosógépeken, mikrókon át egészen a levetett rongyokig, ergo már épp ideje volt ráállni a second hand élelmiszerimportra is.

–              Jaja, nyithatnánk egy kajaturkálót. De mit szól hozzá, hogy az RMDSZ belépett a kormányba, meglepődött?

–              Nagyon, azóta se tértem magamhoz. Amikor még az USL-szakadás előtt kábé egy héttel Borbély mindenhol azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ-t momentán nem érdekli a kormányzati szerepvállalás, én már abból tudtam, hogy elkezdődtek a titkos tárgyalások.

–              Én is. Utána pedig arról kezdett hadoválni, hogy jobb nekünk, ha az RMDSZ kormányon van, függetlenül attól, hogy milyen pártokkal.

–              Ami igaz is, hiszen nekik tényleg jobb! Megkapták a megszokott két kis tárcájukat, a kulturálist meg a környezetvédelmit, plusz egy miniszterelnök-helyettesi széket, továbbá tizennégy államtitkári posztot.

–              Bizony, ne felejtsük el, hogy bárkivel is voltak kormánykoalícióban az elmúlt évek során, a fontosabb tárcáknak még csak a közelébe se engedték őket. Egyébiránt pedig nem két magyar miniszter van, hanem három, jobban mondva kettő és fél.

–              Hogyhogy?

–              Úgy, hogy a volt atléta, Szabó Gabriella, alias Gabriela Szabo lett az új ifjúsági és sportminiszter, akinek az apja magyar.

–              Mind lehet, mert nem beszél magyarul egy mukkot se a csotvadt, pedig a férje is magyar.

–              Tudja ki lesz még magyar? A Maros megyei prefektus! Örül?

–              Egyszer lássuk, kit tesznek oda. Mert a poszt önmagában még nem jelent semmit, hogy csak a volt biciglis alpolgármesterünket említsem, aki lemondta a széket. De ha van egy kis humorérzékük, akkor már tudom, kit fognak kinevezni főispánnak…

–              Na kit?

–              Ugyancsak őt!

 

Share Button
Ennyien olvasták: 116

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.