Központ
2017. november 20. hétfő, Jolán
Havazás
Ma
Havazás
Havazás
Holnap
Havazás
Borús
Szerda
Borús

Hacsek és Sajó

Központ március 6, 2014 Kávé mellé

Hacsek és Sajó

–              Jó napot, Sajókám! Vannak magának fóbiái?

–              Akadnak. Például most attól félek, hogy valamilyen orbitális marhasággal fog előhozakodni, mint rendszerint.

–              Ez nem fóbia, hanem valós és indokolt félelem, a fóbia irracionális félelmet jelent. Tegnap olvastam egy érdekes cikket a fóbiákról; képzelje, az emberek 25 százaléka küszködik aerofóbiával, azaz a repüléstől való félelemmel.

 

–              Szerintem ez sem fóbia, minden normális ember többé-kevésbé majrézik a repüléstől. Pláné, hogy újabban már terroristák se kellenek a gépeltérítéshez, megoldja maga a pilóta.

–              Micsoda?

–              Nem látta a hírekben? A római Fiumicino repülőtér helyett Genfben szállt le az egyik etiópiai légitársaság utasszállító gépe, miután a járatot eltérítették.

–              De ki térítette el?

–              A másodpilóta, aki menedékjogot követelt magának Svájcban. Akkor vette át az irányítást, amikor a társa kiment vécézni: magára zárta a pilótafülkét, és Genf felé irányította a gépet. A landolást követően a pilótafülke ablakából egy kötélen leereszkedve hagyta el a gépet, de a rendőrök feltartóztatták, és őrizetbe vették.

–              Na, akkor mostantól én is aerofóbiás lettem. De léteznek érdekesebb fóbiák is, például a kuloulrofóbia, azaz a bohócoktól való rettegés, a ranidafóbia, vagyis a békáktól való félelem, vagy a cathisofóbia, magyarul a leüléstől való félelem.

–              Ezek nekem mind vannak: állandóan attól parázok, hogy egyszer véletlenül rá fogok ülni egy bohócnak öltözött békára.

–              Hülye! Egyesek a paprikától félnek betegesen, ők a capsicumisfóbiások.

–              A kancatejre allergiás ősmagyarok pedig kumiszfóbiások voltak, mi? Meguntam a témát, inkább azt csicseregje, mit keresett múlt hét végén Victor Ponta a pápánál.

–              Lövésem sincs, csak azt tudom, hogy egy Gheorghe Hagi által viselt és aláírt focimezt, továbbá egy ikont és egy biotermékekkel megrakott kosarat vitt az öreg harcosnak ajándékba.

–              Inkább egy fazék puliszkát vagy egy tál miccset vitt volna, azok kicsinyég jellemzőbbek Decebal népére, mint a biozöldségek.

–              Apropó: a miccsel mi a nagy helyzet, betiltotta végül az EU vagy sem?

–              Tudtommal még nem született végleges döntés, mert a román kormány megóvta a szabályozat-tervezetet az Európai Bizottságnál.

–              Ez amúgy baromira tetszik: belekötnek a miccsünkbe, ellenben a lejárt szavatosságú dajcs szalámivégeket nyugodtan rágcsálhatjuk, azzal nem bajlódnak.

–              Milyen szalámivégeket?

–              Nem néz hírtévéket? Vagy két héttel ezelőtt robbant a parizer-bomba, amikor arról számoltak be, hogy tonnaszámra kerül a kereskedelembe fogyasztásra alkalmatlan húsáru és felvágott.

–              Az a hazai átlagfogyasztót nem érdekli különösebben, fő, hogy olcsó legyen.

–              Miután kiderült, hogy egy marosi és egy brassói cég Nyugat-európai államokból, főként Németországból, szalámivégeket hozott be az országba, majd újracsomagolás és újracímkézés után értékesítette a „rekondicionált” portékát, a fogyasztóvédelmisek nekiálltak szúrópróbaszerűen ellenőrizgetni a bevásárlóközpontok felvágott-kínálatát…

–              És?

–              És többnyire jó helyre szúrtak: tizenkét tonna húskészítményt vizsgáltak meg, amiből 4800 kilót, vagyis az ellenőrzött mennyiség majdnem felét találtak emberi fogyasztásra alkalmatlannak, és további 5000 kilót vontak ki a forgalomból.

–              Szép! De ha jobban belegondolok, valójában nincs ebben semmi meglepő: az elmúlt negyedszázad során sikerült Európa kvázi összes szemetét összekapirgálni és behurcolni az országba: a rozsdaette, rozoga, fostalicska gépjárművektől kezdve a kidobott, de még működő tévéken, hűtőkön, mosógépeken, mikrókon át egészen a levetett rongyokig, ergo már épp ideje volt ráállni a second hand élelmiszerimportra is.

–              Jaja, nyithatnánk egy kajaturkálót. De mit szól hozzá, hogy az RMDSZ belépett a kormányba, meglepődött?

–              Nagyon, azóta se tértem magamhoz. Amikor még az USL-szakadás előtt kábé egy héttel Borbély mindenhol azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ-t momentán nem érdekli a kormányzati szerepvállalás, én már abból tudtam, hogy elkezdődtek a titkos tárgyalások.

–              Én is. Utána pedig arról kezdett hadoválni, hogy jobb nekünk, ha az RMDSZ kormányon van, függetlenül attól, hogy milyen pártokkal.

–              Ami igaz is, hiszen nekik tényleg jobb! Megkapták a megszokott két kis tárcájukat, a kulturálist meg a környezetvédelmit, plusz egy miniszterelnök-helyettesi széket, továbbá tizennégy államtitkári posztot.

–              Bizony, ne felejtsük el, hogy bárkivel is voltak kormánykoalícióban az elmúlt évek során, a fontosabb tárcáknak még csak a közelébe se engedték őket. Egyébiránt pedig nem két magyar miniszter van, hanem három, jobban mondva kettő és fél.

–              Hogyhogy?

–              Úgy, hogy a volt atléta, Szabó Gabriella, alias Gabriela Szabo lett az új ifjúsági és sportminiszter, akinek az apja magyar.

–              Mind lehet, mert nem beszél magyarul egy mukkot se a csotvadt, pedig a férje is magyar.

–              Tudja ki lesz még magyar? A Maros megyei prefektus! Örül?

–              Egyszer lássuk, kit tesznek oda. Mert a poszt önmagában még nem jelent semmit, hogy csak a volt biciglis alpolgármesterünket említsem, aki lemondta a széket. De ha van egy kis humorérzékük, akkor már tudom, kit fognak kinevezni főispánnak…

–              Na kit?

–              Ugyancsak őt!

 

Share Button
Ennyien olvasták: 131

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.