Hacsek és Sajó
– Jó napot, Sajókám! A minap távirányítózgatás közben beleszaladtam a Shoppingkirálynők című műsorba, ismeri? / – Nem, képzelje, még a Született feleségeket se nézem. / – Láttam már néhány bődületet a tévében, de ez valahányon túltesz. / – Akkor meséljen, miről szól ez a szoppingos akármi. Csak ne engedje hosszú lére, ahogy Peti András szokta a Rádió Gagában.
– Ő mit enged hosszú lére?
– Újabban az élménybeszámolóit; múlt héten is megtudhattuk, hol-merre csatangolt előző hétvégén, milyen bazsarózsamezőkben gyönyörködött, hol fedezett fel új bevásárlóközpontot, milyen rajzfilmeket látott a moziban, mit mondott az őt megállító rendőrnek…
– Mit?
– „Jeleztem”. Ez utóbbit én találtam ki, ugyanis megfigyeltem, hogy a „kedves” mellett ez a másik kedvenc szava: minden betelefonáló panaszára azzal reagál, hogy jeleztem, jelzem vagy jelezni fogom.
– Mégis mit kéne mondjon?
– Bármit; szóltam, intézkedtem, megvizsgálom, utánanézek, csekkoltatom satöbbi. Csak ne mindig ugyanazt.
– Magára is érvényes, amit az öreg szabó mondott: pofázni a legkönnyebb, mert azt fekve is lehet. Visszatérve a Shoppingkirálynőkre: adva van öt különböző korú punetti, húszévestől hervatagig. Egyikük kap egy limitált összegű bankkártyát, eloson egy plázába ruhát, cipőt meg táskát shoppingolni, miközben a többiek és egy meleg sztájliszt kommentálják a látottakat, majd a végén kirittyenti magát, végigcsámpázik egy rövid kifutón, és pontozzák. Ennyi.
– Szívesen beneveznék ennek a férfiváltozatára. Lehetne a címe, mondjuk, Kocsmakirályok.
– És az miből állna?
– Adnának nekem egy bizonyos pénzösszeget, elfáradnék egy kocsmába, elinnám, utána szépen visszamennék vagy visszavinnének, és a többiek pontoznák a kinézetemet. Maga lehetne a meleg sztájliszt helyett a főpontozó mint szakavatott, hét danos alkoholista.
– Esküszöm, ha lenne hülyekedvezmény, minden üzletben ingyen vásárolhatna!
– Az Édes életet is követi?
– Vagy kétszer belenéztem, bőven elég volt. Már a címe se jó, inkább Aranyeső vagy Éjjel-nappal sukárság kéne legyen, mivel szinte kizárólag cigánycelebek szerepelnek benne: Győzike az összes debil nyámurájával meg a köztörvényes cimboráival, aztán Bódi Gusztiék, Gáspár Laci, Lesi László Csaba, alias L.L. Junior romarapper satöbbi.
– Azért akad néhány fehérjehalmaz, izé, fehér ember is, például Zámbó Krisztián, Berki Krisztián vagy Kelemen Anna, aki szintén nem indomagyar, sőt, még székely vér is csordogál a betétjébe, mivelhogy Kelemen Hunornak a négyötödunokatestvére, apahidai ágon.
– Ökör! Annácskával kapcsolatban azt nem vágom, hogy a „kurva” szót tilos kimondani a tévében, illetve kisípolják, viszont mutogatni szabad őket, főműsoridőben.
– Pedig saját bevallása szerint nem is az, csak pénzért szexel. Azt mondta a múltkor, hogy ilyen alapon minden kitartott szeretőt kurvának kéne nevezni.
– Azért ne mossuk össze a kettőt ilyen nagyvonalúan. Ha valakinek fizeti a pasasa az albérletét, és hetente kétszer felmegy hozzá törődni vele, az egy dolog, viszont ha kamerák előtt űzi a malacsportot, egyszerre három tagbaszakadt négerrel, az egy másik. Egyszer belenéztem egy filmjébe, tisztára elszédültem: két perc után már nem lehetett tudni, hol kezdődik Annácska, és hol végződnek a négerek.
– Erről jut eszembe: tudta, hogy a romániaiak pénisze nagyobb, mint a briteké?
– Ez az új hobbija, hogy összehasonlító méréseket végez?
– Nem. Nagy-Britanniában is megkezdődött az EP-kampány, és az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja lájtosan bevándorlás-ellenes szlogennel kampányol, lefordítva szó szerint ez áll a plakátjaikon: „A románoknak nagyobb a péniszük, mint nektek, amitől az asszonyaitok úgy fognak nevetni, mint régen. Mondj nemet a tömeges bevándorlásra!”.
– Pedig nem is a káruk okozza a sok kárt, hanem a kezük! Épp a minap olvastam, milyen végtelenül egyszerű és egyben zseniális fosztogatási trükköt eszeltek ki újabban a Párizs belvárosában tevékenykedő romániai cserediákok: többen körbeállják az éppen pénzt felvevő parasztot az ATM-nél, majd a pénzkiadás pillanatában egyikük megütögeti a hátát, az illető erre megfordul – a pénzt a bankjegykiadó nyílásában hagyva –, és ekkor valamelyik purdé egy szempillantás alatt felmarkolja a lóvét, és eltűz vele.
– Én csak azt nem értem, miért nem fogdossák össze és zsuppolják ki őket, egyszer s mindenkorra?
– Már próbálták, egyszerűen lehetetlen. Olyasmi ez, mint a kullancsirtás: azokat is megpróbálták kiirtani különféle vegyszerekkel, aminek az lett az eredménye, hogy az összes élőlény kipusztult a környéken, a kullancsokat kivéve – ők szépen beásták magukat az avarba, befúródtak a fák kérge alá, és kacagva túlélték az egészet.
– Ne hasonlítsa kullancshoz őket, még le találják rasszistázni.
– Én nem hasonlítom, csak szemléltettem egy példával. De apropó, EP-választások: maga szerint az RMDSZ bejut?
– Jó kérdés. Egy friss felmérés adatai szerint 6%-os az RMDSZ támogatottsága, ami persze nem mérvadó, mert az RMDSZ-t nehéz mérni. Szerintem minden azon múlik, hogy a kormányzati „szerepvállalás” és az MPP-vel való puszipajtáskodás mennyire szimpatikus a választóknak.
– Az erdélyi magyar átlagválasztó pszichológiájából kiindulva mindkettő irreleváns…
– Miért?
– Mert négy évig szidják az RMDSZ-t, aztán a választások napján elmennek és rájuk szavaznak!
