Központ
2018. december 15. szombat, Valér

Isten nagy, én kicsi vagyok

Központ január 25, 2018 Kávé mellé

Hogyan lehetséges az, hogy a Föld több milliárd lakosa makacsul hisz olyasfajta természetfeletti dolgokban, amelyekre nincs semmiféle tudományos magyarázat? Miért áldoznak az emberek időt, energiát, pénzt – néha az életüket, szabadságukat is – a hitükért? Lehetséges volna, hogy az emberiség évezredek óta ismétel egy olyan viselkedésmintát, amely végső soron nem válik hasznára? A válaszokért elég mélyre kellett ásniuk a kutatóknak…

Miközben a világ – látszólag – egyre cinikusabbá és hitetlenebbé válik, pszichológusok, antropológusok és egyházkutatók közösen keresik a választ, hogy mit jelent a hit a posztmodern ember számára. Ha egy lakatlan szigeten nőnénk fel, távol minden emberi civilizációtól, hívő emberré cseperednénk – állítják az antropológusok. De mi a hit? Meggyőződés? Elvi kérdés? „Üzemanyag” a mindennapokhoz? „A reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés?”

Hívők és hitetlenek hite

Justin Barrett, az Oxfordi Egyetem pszichológiai professzora szerint a felsőbbrendű lényben való hit minden kisgyermekben megvan, még akkor is, ha arról sosem beszéltek nekik. Tíz éven át kutatta, hogyan viszonyulnak a hithez és a transzcendens gondolkodáshoz a hat-hét éves gyerekek a világ különböző pontjain, majd arra a megállapításra jutott, hogy a gyerekek „született hívők”. Még azokban a családokban vagy országokban is hisznek valamiféle misztikus, felső hatalomban, ahol a vallásos világnézetet elnyomják, és inkább arra nevelik a gyerekeket, hogy ne dőljenek be semmiféle vallásnak, babonának.
Egy másik kutató, Jesse Bering a Belfasti Egyetemen hatvannyolc óvodást csődített össze, és arra kérte őket, vegyenek részt egy kis házibajnokságban: dobáljanak medicinlabdákat egy falra erősített hálóba. A kutató rendkívül kedvesen elmagyarázta nekik a szabályokat, majd arra hivatkozva, hogy el kell intéznie valamit, kiment a teremből.
A kicsik többsége gyarlónak bizonyult. Alig csukta be maga után az ajtót Bering professzor, a gyerekek úgy döntöttek, egyszerűbb odasétálni a falhoz, és betenni a lasztit a hálóba, mint tovább kísérletezni a célba dobással. De vajon mi történik, hogy egy láthatatlan szellem felügyeli a játékot?
A professzor visszatért a terembe, gratulált a győzteseknek, és visszavágót hirdetett. Sajnos a következő fordulóban is ki kellett mennie, ezúttal viszont kitett egy üres széket a terem közepére, és megkérte a láthatatlan Aliz hercegnőt, hogy felügyelje a játékot.
A rejtett kamerák jól mutatták, hogy a kicsik egy része elbizonytalanodott. A szakember ugyan kiment, no de Aliz hercegnő figyelt. „Miféle Aliz hercegnő? Hol?” – vihogott néhány gyerek, és ugyanúgy csaltak, mint korábban. A többiek az üres székre sandítva küzdöttek tovább. A szkeptikus gyerekek nyertek, számukra kitűzték a döntő harmadik fordulóját. Csakhogy most már egyenként kellett versenyezniük, illetve nem teljesen egyedül, mert a láthatatlan Aliz hercegnő ezúttal is figyelt. Érdekes módon egyedül már a legkajánabb gyerek sem mert packázni az üres székkel.
„Mindannyiunk elméjében forog egy rejtett kamera, amely afféle Aliz hercegnőként működik” – vallja a professzor, aki szerint a természetfelettibe vetett hit kifejezetten előnyös evolúciós szempontból, mert alkalmassá tesz bennünket arra, hogy együtt éljünk, dolgozzunk másokkal, hogy segítőkészek maradjunk az idegenekkel szemben, és hogy beilleszkedjünk a társadalomba. Ugyanakkor a vallások terjedése szorosan kötődik a távolsági kereskedelem kialakulásához, amely mindig is a legkockázatosabb üzleti vállalkozások közé tartozott, hiszen sok-sok ember bizalmára épült.
Nem véletlen, hogy az iszlám elsősorban a kereskedelmi útvonalak mentén terjedt el Észak-Afrikában. Aki a muszlim kereskedőkkel akart üzletelni, jól tette, ha áttért a hitükre, mert csak így élvezhette feltétlen bizalmukat. Aki pedig az örmény selyemkereskedőkkel akart szót érteni, az bölcsen tette, ha megismerkedett az Örmény Apostoli Egyház tanításaival, míg a gyémántkereskedelemben érdekeltek nagy valószínűséggel zsidó közösségbe tartoztak.

Tükör által homályosan

A különféle vallások – függetlenül attól, milyen mélyen átélt hitről van szó – azt ígérik híveiknek, hogy megtanítják őket az ösztöneiken és a belső késztetéseiken úrrá lenni. Az önnevelés, önismeret eszközét kínálja azoknak a követőiknek, akik hajlandóak élni vele.
„A földi életben tükör által homályosan látok” – mondja Pál apostol. Odafent a megismerésnek más perspektívái nyílnak meg. A fizikailag érzékelhető világon kívül van egy fizikailag nem érzékelhető, szellemi létszint. A huszadik század elején Freud az Egy illúzió jövője című művében arra a következtetésre jut, hogy a vallás az ember kétségbeeséséből származik.
A hithez mindenekelőtt fantázia kell. Az, hogy valaki képes az élet misztikus, irracionális igazságait elfogadni és ezzel együtt élni, az nyilvánvalóan gazdag képzelőerőre utal. Nem olyan könnyű megbarátkozni a gondolattal, hogy az életben bizonyos dolgokra nincsen ésszerű magyarázat. Ezzel együtt szeretnénk az életünket értelmesnek, élhetőnek és normálisnak látni.
De vajon tényleg szeretnénk? Nem elég néhány hashtag, amellyel életünket felcímkézzük a Facebookon és Instagramon, aztán a világgal jóváhagyatjuk? Van még igény a mélyen átélt hitre?
A posztmodern embernek megváltozott a hithez, de ugyanúgy a tudáshoz való viszonya is. Az „és akkor mi van?” kor gyermekei vagyunk. Az elmélyült szellemi vagy belső munkával elsajátítható nyereségek árfolyama igen alacsony egy olyan században, amikor minden villámgyorsan készül, és azonnal kielégüléssel kecsegtet.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 1122

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.