Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Komédiatörténelem. Mitől olyan viccesek az angolok?

Központ augusztus 29, 2017 Kávé mellé

Az angol humornak nincs párja a világon. Ki ne ismerné Charlie Chaplint, a Monty Pythont, Mr. Beant vagy Benny Hillt, és akkor még nem is beszéltünk a zseniális angol vígjátékokról, a Csengetett Mylord?-ról, az Office sorozatról, Bridget Jonesról vagy Adrian Mole titkos naplójáról.

A humor a túlélés univerzális eszköze, amelynek birtoklására egyetlen nemzet sem formálhat monopóliumot. Mégis az embernek titokban az az érzése, mintha a humor, s főleg az irónia angol találmány lenne. Az angolok mesterei az iróniának: humorérzékük árnyalt, kifinomult és részletesen kidolgozott. Humoruk alapeleme az irónia, az angolok már az anyaméhben is iróniában úsznak. Semmit sem vesznek halálosan komolyan. Viccelnek, de mégsem. Komolyak, de mégsem. Törődnek valamivel, de mégsem.

Az irónia igazi otthona

Egy angolról szinte soha nem lehet pontosan megmondani, hogy mikor viccel, és mikor beszél komolyan. Angolok társaságában érdemes mindig abból kiindulni, hogy az irónia a mindennapi életük és társalgásaik szerves része. Lehet, hogy nem mindig viccelnek, de mindig készen állnak a viccre, és nem mindig mondják a szöges ellentétet annak, amit gondolnak, de mindig felkészülten állnak az irónia lehetősége előtt.

Ha egy angoltól megkérdezik, hogy vannak a gyerekei, a legritkább esetben válaszol a kérdésre egyenesen. Ennek a fajta angol humornak a – félig magyar származású – stand-up komikus, Michael McIntyre talán a legjelesebb képviselője, aki az élet leghétköznapibb, banális eseményeiről is őrült viccesen képes beszélni. McIntyre szerint például egy alvó nőt csupán két esetben szabad felébreszteni: ha havazik, vagy ha meghalt egy celeb.

Az alulfogalmazás művészete 

Az irónia speciális alesete az alulfogalmazás, az understatement, mint amikor a halálos ágyán fekvő ember kijelenti, hogy nem érzi magát élete legjobb formájában. Ez a tipikus angol humor, gondoljunk csak például a Gyalog galopp veszíteni nem tudó harcosára, aki a végtagjai elvesztését apró karcolásnak minősíti.

Az alulfogalmazás szabályai kimondják, hogy egy komoly, krónikus betegség „apró kellemetlenség”, egy szörnyű élmény, „nem pont az, amit választottam volna”, egy lélegzetállítóan szép táj „elég csinoska”, egy kimagaslóan színvonalas előadás pedig „nem rossz”. Az Antarktisz „kissé hűvös”, a Szahara pedig „kicsit túl meleg”.

Egy idegen, azaz mi, nem könnyen igazodunk ki ebben a nyelvben, hiszen honnan is tudhatnánk, hogy a „nem rossz” mikor jelent „abszolút briliánst” és mikor „semmi különös”-t? Miért nem mondják ki, amit gondolnak? Az angol humor javarészt ilyen, vagyis nem egyértelműen, nem térdverdesően, nem hangosan nevetősen vicces. Szórakoztató, de a maga visszafogott, kifinomult, rejtett formájában. És egy angolnak ez abszolút természetesen jön, nem kell rajta gondolkodnia. Ha hosszan meséljük neki, milyen pimaszok voltak a pincérek, milyen szörnyű szállodában szálltunk meg, milyen mocskos volt a szoba, és így tovább, az angol annyit válaszol nagy eséllyel: „Akkor nem fogod ajánlani a helyet?”

Amikor egy angol nem túl kellemesként jellemezz egy traumatikus, szörnyű és fájdalmas élményt, kultúrája azon íratlan szabályának igyekszik megfelelni, hogy semmiről nem illik őszintén beszélni, de közben csendben nevetni is tud magán, amiért eleget tesz a szabálynak. Az angolok ugyanis bármikor hajlandóak parodizálni önmagukat, és minden alulfogalmazás valójában egy kis privát vicc az angolságtól.

Humor és komédia

A szigetországbeli stand-up komikusok és vígjátékírók humorát a helybéliek mindennapi, a hétköznapi életben, köznapi beszélgetésekben megnyilvánuló humorra alakította ki. Az angol komédia minden formájában a hétköznapi angol humor szabályait követi, s alapvetően a megszégyenülés élményére épít.

A legjobb brit komikusok mindegyike képes nevetni önmagán. És mivel az angol hétköznapokat olyannyira áthatja a humor, hogy nincs is az életükben külön helye és ideje a viccnek, ezért az ottani komikusoknak és forgatókönyvíróknak keményen meg kell dolgozniuk azért, hogy nevetésre késztessék honfitársaik, s velük az egész világot.

Hogy mitől olyan eredeti az angol humor? Valószínűleg a viszolygásuk az őszinteségtől teszi őket annyira viccesé. Az angolok nem tudnak mit kezdeni az őszinteséggel, mert zavarba hozza őket. Ebből származik minden cinizmusuk, iróniájuk és a szentimentalizmussal szembeni irtózásuk. Ennek a humornak az a lényege, hogy soha nem szabad önmagunkat komolyan venni, és mindig álljunk készen arra, hogy nevetni tudjunk a gyengeségeinken. A brit humorban nincs helye a nárcizmusnak és az egónak, sokkal több az esetlenség, a szerencsétlenkedés és a furcsa, zavarba ejtő találkozások és pillanatok.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 188

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.