Központ
2019. április 19. péntek, Emma

Kreativitás mint életünk fűszere

Központ január 22, 2019 Kávé mellé

A mindennapokban mintha egyre kevesebb ember értékelné egy kérdéskör szokatlan megközelítését, a sémáktól való eltérést, vagy egy kínai fogást a vasárnapi asztalon, mégis az egész világ azt harsogja: Légy kreatív! Lehetőleg az élet minden területén: a munkában és otthon, a párkapcsolati és a gyereknevelési kérdésekben, de legfőképpen a problémák kezelésében.

 

Járt utat a járatlanért el ne hagyd! Ne kockáztass! – Az emberi alaptermészethez hozzátartozik a biztonságra való törekvés, ám így nehéz új eredményeket elérni, előrébb lépni, és vannak helyzetek, amikor a régi módszerek nem működnek. Ilyenkor érezzük, hogy muszáj valamilyen kreatív megoldással előrukkolni. És mit tesz ilyenkor az agy? Begörcsöl, és a logikus gondolkodás, a jól megszokott minták irányába terel. A kreativitásra nem szabad keveseknek megadatott kiváltságként gondolni, hasznosabb úgy tekinteni rá, mint egy fejleszthető képességre, valamire, ami bennünk van, csak segítenünk kell, hogy utat törjön magának.

A kreativitást Joy Paul Guilford kezdte kutatni az 1950-es években, aki szerint alkotóképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, új formában történő megjelenését. Guilford szerint a kreativitás a széttartó gondolkodásban nyilvánul meg, az adott feladatot, problémát több oldalról kell megközelíteni. Ezzel szemben iskoláskorunktól kezdve azt sulykolják belénk, hogy világos kategóriákban, rendezett logika alapján gondolkodjunk.

A sokféleség győzelme

A tökéletes feltételek, a mindenhez való hozzáférés, a rendezettség nagyon vonzónak tűnhet, de ezek a kitűnő adottságok mégsem segítik a kreatív energiák áramlását, mert egyszerűen hiányzik a kihívás. Amint felmerül valamilyen nehézség, szükség vagy hiány, kénytelenek vagyunk eltérni a megszokottól. És ez jó. A cézársaláta ma már szinte minden étterem étlapján szerepel, de a különböző feltétekkel felturbózott étel már csak nyomokban emlékeztet az eredeti receptre, amit a kényszer szült. Caesar Cardini a mexikói Tijuánában üzemeltetett egy vendéglátóhelyet, amit az alkoholtilalom elől menekülő amerikaiak előszeretettel látogattak. 1924-ben, a Függetlenség napján egy nagyobb társaság érkezett, és nemcsak inni, hanem enni is akartak. A raktárban a római salátán és pár alapélelmiszeren kívül nem sok minden akadt, ebből kellett az olasz séfnek megalkotnia valamit, amivel lenyűgözheti a vendégeket. A salátát a csodás öntettel együtt a vendégek szeme láttára készítette el, az egyszerű fogás pedig hírnevet szerzett neki.

A kreativitás egészen hétköznapi dolgokban is segítség lehet, ha a körülmények miatt el kell térni a rutintól. 2014-ben kétnapos sztrájkot tartottak a londoni metró dolgozói, kétszázhetven állomás közül százhetvenet lezártak, így az utasok többsége arra kényszerült, hogy valamilyen felszíni közlekedési eszközt használva jusson el a munkahelyére. Az elektronikus bérletkártyák adatai később kielemezték, hogy a sztrájkot követően többen nem tértek vissza a régi rutinhoz, hanem megmaradtak az új útvonalnál, mert az valamilyen szempontból előnyösebbnek bizonyult. Amikor egy váratlan fordulat rákényszerít bennünket, hogy kitérjünk a megszokott kerékvágásból, az ösztönök, a küzdőszellem segít, hogy felülkerekedjünk a káoszon, és a megszokás egyhangúságát felváltja a változatosság varázsa.

Rend a lelke?

Milyen a kreatív energiákat segítő környezet, munkahely? Vidám, meleg színekkel teli, kedves, kuckós, hogy otthon érezzük magunkat, vagy inkább semleges, hideg, hogy a feladatra tudjunk koncentrálni? Az íróasztalon legyen minden a pontosan meghatározott helyén, vagy összevissza, ahogy jólesik, esetleg egyáltalán ne legyen semmi rajta, minden kerüljön a fiókba? Az iroda berendezése legyen erőt sugárzó, előkelő, modern, amitől fontosnak érezzük magunkat, vagy inkább egyszerű, játékos, mint egy ovis csoportszoba, hogy kiengedhessünk? A felsoroltak mindegyikére voltak próbálkozások, sok nagyvállalat és kis cég beállt a sorba egy-egy trendet követve, és próbáltak a dolgozókra ráerőltetni, vagy éppen megszerettetni velük a vezetőség által jóváhagyott stílust, mondván, az inspiráló növeli a hatékonyságot, vonzó képet mutat az ügyfeleknek.  A legújabb kutatások azonban egyértelművé tették, hogy a kreatív környezet mindenkinek más, a lényeg, hogy a magunk kedvére alakíthassuk. Albert Einstein és Roald Dahl hírhedtek voltak a rendetlen íróasztalukról, mégis mindketten remekül tudtak dolgozni a kupi közepén. Ezzel szemben sokan vannak, akik csak akkor tudnak a feladatukra koncentrálni, amikor mindent pontosan a helyére tettek. Van, akit a zöld növények megnyugtatnak, mások a családi képekre és a vicces feliratú bögrékre esküsznek, a lényeg, hogy mindenkinek legyen egy kis zuga, amit a magáénak mondhat, ahol kedvére alakíthatja a dekorációt, és nem feszeng.

A Massachusetts Műszaki Egyetem 20-as épületének története minderre a legjobb példa. A húszezer négyzetméteres csúf, zömök tömböt 1943 tavaszán egy délután alatt tervezték meg, majd olcsó alapanyagokból villámgyorsan fel is építették, hogy a háború idején otthont adjon a Sugárzáskutató Laboratóriumnak. A laboratóriumból kilenc Nobel-díjas tudós került ki, és csak 1998-ban bontották le a tömböt, amit sokan azóta is gyászolnak. Az elnagyolt épület folyosóinak, szobáinak rendszerében nem volt logika, az oda érkezők, sőt az ott dolgozók is rendszeresen eltévedtek, így mindig összefutottak, beszédbe elegyedtek teljesen más területen dolgozókkal, olyan laborokba nyitottak be, ahová saját szakmájuk révén nem jutottak volna el. Itt alkották meg az atomórát, az első részecskegyorsítót, az első visszhangmentes kamrát, sok videojátékot, de ez volt az első hekkernemzedék második otthona. A 20-as épület nyáron meleg volt, télen hideg, és mindig csúf, az ott dolgozók viszont kényelmesnek találták a zűrzavart. Ha akarták, átfúrták a falat egy kábel miatt, és nem kellett fél évet várniuk az engedélyre, bármikor átrendezhették a laborokat, falakat verhettek ki és húzhattak fel. Szabadnak, önállónak érezték magukat, és nem nyomasztotta őket sem a drága dizájn, sem a steril környezet tekintélyt parancsoló tökéletessége.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 2098

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.