Központ
2018. december 10. hétfő, Judit

Miért félelmetes a változás?

Központ december 5, 2018 Kávé mellé

Ha új életszakaszba vagy élethelyzetbe kerülünk, az indokolttá, sőt, legtöbb esetben szükségszerűvé teszi a változásokat, hisz megváltozott körülmények között nem működhetünk a megszokott üzemmódunkban.

Két dolgot tehetünk: a régi menetrendet megpróbáljuk visszaállítani, azaz a környezetünket igyekszünk visszaalakítani, vagy az új helyzethez alkalmazkodunk, vagyis mi magunk változunk, formálódunk az újonnan felmerülő igényeknek megfelelően.

A kaliforniai pszichoterápiás iskola képviselője, Paul Watzlawick elsőfokú illetve másodfokú változásnak nevezi ezeket.  Elsőfokú, ha a bevált szokásokat még intenzívebben gyakoroljuk a megoldás érdekében, és másodfokú, ha merőben új, eddig nem próbált viselkedések és normák beiktatását célozzuk meg, vagyis itt nem mennyiségileg, hanem minőségileg változtatunk a dolgokon.

Vegyünk egy konkrét példát, ha nem jövünk ki a havi bérünkből mennyiségi változtatás lehet, ha több túlórát vállalunk, hogy több pénzt vigyünk haza, minőségi változás, ha keresünk egy másik munkahelyet, ahol eleve jobban megfizetnek. Egy másik példa pedig, szülőként nem kezelhetjük ugyanúgy a tizenéves gyermekeinket, mintha még óvodások lennének – a nevelési módszereinknek együtt kell fejlődnie a gyermekek életkorával.

Változás-félelem vagy kihívás?

Személyiségfüggő a változáshoz való hozzáállásunk, van olyan személy, akinek könnyen megy, másoknak viszont nehezebben, jobban kell készülniük. Nézzük, hogy mindezek milyen tényezőktől függnek:

  • Rugalmasság: mennyire kezeljük nyitottan az új eseményeket.
  • Biztonságra törekvés: az egyensúly iránti vágyunkkal függ össze, vagyis az emberi kapcsolatainkban és önmagunkon belül is harmóniára törekszünk, amit viszont csak ideig-óráig tudunk fenntartani. Ha kibillenünk az egyensúlyi állapotunkból, úgy érezzük, tennünk kell valamit, hogy helyreállítsuk.
  • Külső nyomásként éljük meg, vagy belőlünk fakad a változás igénye? Az első lépések megtételéhez a külső kontrollos személyeknek szükségük van ráhatásra, míg a belső kontrollos személyek a saját belső igényeikre figyelnek, és ha nem érzik magukat elégedettnek valamivel, kezükbe veszik a kezdeményezést.
  • Kudarckerülő vagy kockázatvállaló hozzáállásunk szintén meghatározza, mennyire bátran nézünk az új helyzetek elébe.
  • Függ a szenvedésnyomásunktól is, hogy meddig várunk a változással. Hónapokig-évekig is bennrekedhetünk időnként egy rossz állapotban, anélkül, hogy bármit is tennénk ellene. Míg máskor rövid idő után késztetést érzünk a változtatásra. Ha a szenvedéstűrő küszöbünk alacsonyabb, hamarabb érzünk késztetést a proaktív viselkedésre, nem várunk sokáig mások biztatására vagy segítségére.
  • Ha krízishelyzetbe kerülünk, mindenképp szükséges a nézőpontváltás a feloldásához, új szempontok és értékek figyelembe vétele.

Rámutattak a stresszkutatások, hogy minél bejósolhatóbbnak és/vagy kontrollálhatóbbnak vélünk egy új helyzetet, annál hatékonyabban birkózunk meg vele. Ha azt érezzük, hogy van ráhatásunk a változásra, és nem csak sodródunk az árral, akkor nagyobb elszántsággal, határozottsággal és kreativitással, állunk elébe, ami természetesen, a jó megoldások kitalálásához, majd az ebből fakadó sikerélményhez vezet minket.

Gál Erika Noémi

Share Button
Ennyien olvasták: 133

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.