Központ
2018. december 12. szerda, Gabriella

Mikor érdemes terápiára jelentkezni magánéleti problémákkal?

Központ október 5, 2018 Kávé mellé

Életünk során előfordul jó párszor, hogy szép reményekkel indulunk egy új munkahelyre, egy párkapcsolatba, vagy egy baráti közösségbe, viszont kis idő elteltével kisebb-nagyobb csalódások és frusztrációk kezdik átszőni ezeket az ígéretesnek tűnő kapcsolatokat. Itt merül fel a kérdés, vajon hol rontjuk el?

Ahol emberek vannak, ott nézetkülönbségek is kialakulnak előbb vagy utóbb. Bárki könnyen felismeri, hogy ő maga alapvetően konfrontálódó vagy konfliktuskerülő típus. Ha például nem tud jól aludni addig, amíg nem tisztáz egy adott helyzetet az érintettel, akkor a konfrontálódó csoportba tartozik. Ha pedig azért forgolódik az ágyban éjjelente, mert attól tart, hogy terítékre kerül az aktuális probléma, amiért mindent megtenne, hogy minél tovább elhúzódjon a beszélgetés időpontja, vagy esetleg soha ne is történjen meg, akkor a konfliktuskerülő csoportba tartozik. Egészen jól érezheti magát egymás társaságában két konfliktuskerülő ember, mert nagy a valószínűsége, hogy a kényes témák nem kerülnek napvilágra. Ezt úgy nevezik, hogy struccpolitika, amely hosszútávon nem hoz jó megoldásokat, viszont rövidtávon egy kis enyhülést jelent. Ennek az ellentéte a két konfrontálódó ember, akik egész biztosan beszélni fognak a problémákról, ugyanakkor ennek több kimenete lehet, attól függően, mi vezérli a feleket: a hibás fél megkeresése, önigazolás, erős kritikai érzék, és ennek megfelelően önkényes igazságszolgáltatás, a helyzet őszinte tisztázási szándéka, illetve, a megoldások keresése, összedolgozás. Ha egy konfliktuskerülő és egy konfrontálódó ember között alakul ki a feszültség, a konfliktuskerülő ember számára nagyon kellemetlen lesz a szituáció, és megpróbál mindenáron kimenekülni az összes olyan helyzetből, ahol alkalma lehet a feszültség tisztázására. Ha viszont egyszerre több embert érint a felmerülő kérdés, az egész családot, vagy akár egy munkacsoportot, ott tud csak igazán beindulni a csoportdinamika, és a különböző irányú és erejű szándékok egymásnak feszülnek, és összegubancolódnak.

Mi lehet az utolsó csepp a pohárban, ami elindítja a változási szándékot?

Ha sokszor kerülünk kínos szituációba, érdemes elgondolkoznunk, hogy mi a szerepünk ezeknek a helyzeteknek a kialakulásában, esetleg a fenntartásában? A nagy kérdés viszont az, hogy hogyan segíthet a pszichológus, ha mi magunk nem tudjuk jól kezelni a konfliktusainkat?

Aki érzelmileg érintetté válik egy konfliktusban, az a személy már csak részben képes átlátni a saját szerepét a kialakult helyzetben. Másoknak nagyon jó magánéleti tanácsokat tud adni, viszont önmagával szemben teljesen vakká válik, és ugyanígy a másik fél szerepét sem látja teljesen reálisan, hanem felnagyítva, esetleg eltorzítva szemléli, így olyan, mintha két bekötött szemű ember hadakozna egymással.

A konzultációknak a célja nem a hibás fél megtalálása, hiszen mindenki a maga módján hozzájárul a feszültségekhez. Megoldásokat kell keresni, illetve, hogy melyek azok a hatékony konfliktus-kezelési módok, amelyeket még nem próbált ki.

Ha belső szenvedésnyomást érzünk, valamint a saját stratégiáink elakadását, akkor érdemes igénybe venni a pszichológus segítségét. Csökkentik, az ismétlődő sikertelen megoldások, az önbizalmunkat, elbátortalanítanak, vagy akár pszichoszomatikus betegségek kialakulásához is vezethetnek, ilyen pl. a krónikus fejfájás, magas vérnyomás, gyomor-bélrendszeri panaszok stb. Ezeknek a tüneteknek a jelentkezését nem ajánlott megvárni, illetve, ha már tapasztalja magán valamelyiket, akkor pont itt az ideje, hogy kezébe vegye az életének, egészségének az irányítását!

Gál Erika Noémi

Share Button
Ennyien olvasták: 393

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.