Az év 120. napja, hátra van még 245
POLITIKAI, TUDOMÁNYOS ÉS SPORTESEMÉNYEK
313 – Licinius római császár döntő győzelmet arat Maximinus Daia csapatai felett Heraclea Pontica mellett, Daia elmenekül a csatatérről
1789 – George Washington lesz az Amerikai Egyesült Államok első elnöke
1945 – Adolf Hitler öngyilkos lesz földalatti bunkerében
1991 – Befejeződik a Trabant autók gyártása Zwickauban, az immár egyesült Németországban; az első Trabant 1957. november 7-én gurult le a futószalagról, a legelterjedtebb autó volt Kelet-Németországban, és a többi szocialista országba is exportáltak belőle
1993 – Szeles Mónikát késsel sebesíti meg egy Steffi Graf-szurkoló.
„Éppen leültem és előre dőltem, amikor hirtelen éles fájdalmat éreztem a hátamban. Hátranéztem és egy embert láttam, a kezét meg egy kést. A következő pillanatban pedig arra gondoltam: Úristen, ez a férfi kést szúrt a hátamba” – vallotta később az ABC Newsnak adott interjújában.
Az eset kapcsán rögtön felmerült a politikai indíték esélye, Szelest ugyanis már korábban is megfenyegették a jugoszláviai háború alatt. Azonban hamarosan kiderült, a szurkáló az akkor 28 éves munkanélküli esztergályos, Günther Parche volt. A férfin első pillanatban látszott, hogy zavart, majd később kiderült, azért támadott, mert Szeles nagy riválisának, Steffi Grafnak volt rajongója. Parche azt mondta a támadás után, a vajdasági magyar lánynak nem volt joga elfoglalni a német helyét a világranglista élén.
1995. augusztusában visszatért, de karrierje már nem volt ugyanaz, mint előtte. „Miközben nem játszottam, felnőtt egy új generáció, amelynek tagjai sokkal magasabbak és erősebbek lettek, ráadásul jóval csinosabbak is” – emlékszik vissza az újrakezdésre, amit közel húsz kiló felesleggel vállalt be. Ezért folyamatosan kapta a bántó megjegyzéseket, ráadásul már korábban is sokan fanyalogtak az ütéseit állandóan kísérő hangos nyögéseiért, amit szintén rosszul viselt.
Néhány héttel visszatérése után döntőt játszott a US Openen, amit Steffi Graf ellen elveszített. 1996 elején azonban megnyerte az Australian Open döntőjét a német Anke Huber ellen. Ez volt az ekkor már amerikai állampolgár Szeles utolsó Grand Slam-győzelme. 1995 végén még vezette a világranglistát, egy évvel később második volt, utoljára pedig 1998-ban a Roland Garroson játszott GS-döntőt. 2003-ban szintén Párizsban összeszedett egy lábsérülést, ami végleg véget vetett pályafutásának. A befejezést sokáig nem jelentette be, sőt 2007 végén a visszatérés lehetőségét is sejttette, hogy 2008 februárjában egyértelművé tegye: vége
SZÜLETÉSEK
1664 – II. (Stuart) Mária Anglia, Írország és Skócia királynője
1777 – Carl Friedrich Gauss német matematikus, fizikus, csillagász
1870 – Lehár Ferenc zeneszerző, operettkomponista, karmester. Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott 1899-ig. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katona-karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett és meghatározta további munkásságának fő irányvonalát. Az igazi elismerést azonban A víg özvegy (1905), a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem (1910) hozta meg számára. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője, műveiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedett bécsi operett stílusát
1883 – Jaroslav Hašek cseh szatirikus író, a „Švejk” szerzője; A Švejk, a derék katona és egyéb különös történetek című könyve 1912-ben jelent meg. Ebben a műben bukkan fel először Švejk alakja, de a szeretetre méltó együgyű figura csak a világháború után, a regénnyel vált híressé. A regény utolsó fejezeteit Hašek betegsége miatt már csak diktálni tudta, és 1923-ban, tüdőtágulás és szívbénulás következtében, nem egészen 40 évesen meghalt. Regényét Karel Vanek, újságíró barátja fejezte be.
A regény hőse, mint az alcím is állítja, egy „derék katona”. Furcsa tisztesség a Švejké: bár korábban már egy orvosi bizottság hülyesége miatt katonai szolgálatra véglegesen alkalmatlannak nyilvánította, részt kell vennie az első világháborúban, először a hátországban (katonai fogdákban és egészségügyi intézményekben), majd a fronton, sőt tévesen osztrák fogságba is esik. Ő a készséges kisember, aki roppantul igyekszik a maga módján (nem mindig szabályos úton, és amennyire hülyeségétől telik) teljesíteni a kötelességét, de mindig valami bajba keveredik.
A szatirikus regény, amely ezt az alakot teszi hősévé, háború- és monarchiaellenes élű. A panoptikum, melyet az író és a monarchia militarista világából felvonultat, gyilkos, megsemmisítő nevetésre készteti az olvasót. A dicsőséges „csihi-puhi” anekdotafüzérszerűen kibontakozó, javarészt Švejk által kommentált története: az esztelenségnek, a fegyelmezés gépies, lélektelen formájának, a korlátoltságnak, a kakasdombon is kiélhető cezaromániának, az alkoholizmusnak eseményéből áll össze.
Švejk észjárása a cseh nép történeti tapasztalatait sűríti, leleplezi a háborút, a császárság korhadt rendszerét és általában az emberi ostobaságot. A népi – sokszor naturalista – nyelvezetű dialógusok szatirikusak, állandó feszültséget, folyamatosságot teremtenek, egybeötvözik a sok-sok epizódot. Hašek hősének passzív rezisztenciájában zseniális írói készséggel jelenik meg a sajátos cseh kispolgári világ
1912 – Fényes Szabolcs magyar zeneszerző, színigazgató
1982 – Kirsten Dunst amerikai színésznő, énekesnő és modell. A gyermekmodellből lett színész olyan szerepeket tudhat magáénak gyerekként, mint a Jumanji vagy az Interjú a vámpírral szerepei, az utóbbiért még Golden Globe-díjra is jelölték. A világhírnévre a Pókember filmekben Mary Jane személyében tett szert. A 2000-es években olyan filmekben játszott, mint a Mona Lisa mosolya (2003), az Elizabethtown (2005), a Marie Antoinette (2006) vagy a Melankólia (2011) amivel kiérdemelte a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakításáért járó díjat. 2001-ben debütált énekesként a Kihevered, haver! című film egyik betétdalával, azonban továbbra sem adja fel saját lemezről szőtt álmait
HALÁLOZÁSOK
1883 – Édouard Manet francia impresszionista festő
1974 – Szécsi Pál magyar énekes, előadóművész, dalszerző, dalszövegíró. 1967-ben a salgótarjáni amatőr versenyen megnyerte az énekesek versenyét, ugyanebben az évben a Táncdalfesztiválon a Csak egy tánc című dallal második helyezést ért el. Bársonyos hangja, kiváló színpadi mozgása, megjelenése, egyedi előadói stílusa révén minden idők egyik legnépszerűbb magyar könnyűzenei előadójának számít. 1974-ben bekövetkezett halála pillanatától mítoszok és legendák fonódnak személye köré, melyek napjainkig élnek.
Szécsi Pál dalai, bársonyos nagyon szép egyedi orgánumú hangja, csak rá jellemző levegővétel, hangképzés, előadói stílusa révén közkedvelt, őszinte érzelmeket sugárzó, nem giccses, nem avuló. Előadói, énekesi tevékenységének rendkívüli értékes jellemzője az igényesség: a tartalom a forma, a szöveg, a zene és az előadásmód tekintetében. Egyéniségének kiemelkedő jellemvonása, tehetsége, szép hangja mellett – kollégái munkatársai elmondása szerint is – a kiváló emberi tulajdonságai, a kedvessége, közvetlensége, szerénysége. Mindvégig szerény és közvetlen ember maradt.
Lelki problémái ellenére, általában kellemes társasági ember tudott lenni, jó humorú; mindenki szerette és örült személyének. Sármja nem csak a női rajongókra hatott, hanem a férfiakra is, mindenkire. Bárhol megjelent, az első benyomásra – a mozgása, a mosolya, a nyíltszívű kedvessége, az orgánuma által – mindenki azonnal megszerette.
Manökenként találkozott egy divatbemutatón Hase Maria Grażynával, a lengyel manökennel. A találkozásból szerelem lett, majd 1962-ben házasságot kötöttek. Rövid ideig Budapesten éltek, majd Grażyna visszatért Lengyelországba. Szécsi követte, ahol gyorsan és kiválóan elsajátította a lengyel nyelvet, idegenvezetőként is dolgozott, ám a házasságnak hamarosan vége lett, Szécsi Pál visszatért Budapestre. 1972-ben a Rádióban egy műsorban találkozott legismertebb szerelmével, Domján Edittel. A kölcsönös, lángoló szerelem januártól októberig tartott. Domján Edit elkísérte fellépéseire Szécsi Pált, együtt beszélték át a színpadi szereplés szakmai fogásait. Kapcsolatukat a sok „jó barát” intrikái tették tönkre. Domján Edit és Szécsi Pál két erősen szenzitív alkatú ember találkozása önmagában véve is esendő, elváltak útjaik.
Domján Edit, a magába zárkózó, depresszív hajlamú nagy művész öngyilkosságát Szécsi Pál soha nem tudta feldolgozni.
Gondoskodó, szerető család nélküli szomorú gyerekkora igen érzékennyé tette az amúgy is nagyon tehetséges, ennélfogva túlérzékeny fiatalembert. Szorongásai többször torkoltak öngyilkossági kísérletekbe, utolsó pillanatban azonban barátainak, ismerőseinek mindig sikerült megmentenie életét.
Végül 1974. április 30-án éjszaka az utolsó kísérletet már nem tudták megakadályozni. Mindössze 30 éves volt. Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetésén elképesztő tömeg jelent meg, akik közül nagyon sokan nem temetéshez méltóan, a tiszteletadást, a végső búcsút megilletve viselkedtek. A fájdalomtól megzavarodott rajongók mindenáron be akartak menni a ravatalozóba, a megvadult emberek útját Koós János állta el kétségbeesetten. Halála hírére gyászba borult az ország, rajongói egyszerűen nem tudták feldolgozni a veszteséget. Még évekkel később is virágcsokrok százai borították, borítják ma is sírját.
1986-ban testvére, Szécsi Katalin ezekkel a szavakkal emlékezett rá a Zenészballada című könyv első soraiban: „Ilyennek látták: hallatlanul magabiztosnak, lezsernek, ő volt a Férfi… Messze nem volt magabiztos, messze nem volt ő olyan lezser, sok félelem élt benne, sok drukk. A siker könnyedséget adott neki. De valójában… Én hiszem, hogy az emberek lelke nem tud megváltozni… Ő ugyanaz a félénk kisfiú maradt, a kis gyökértelen, akinek indult”.
A magyar film napja – A táncz című első magyar film 1901-es bemutatásának napjára emlékezve
Walpurgis-éj, a germán mitológia szerint ezen a éjjelen a Brocken hegyen találkoznak a boszorkányok
