Központ
2019. december 10. kedd, Judit

NAPI VISSZANÉZŐ – JÚNIUS 16.

Központ június 16, 2019 Kávé mellé

Az év 167. napja, hátra van még 198

POLITIKAI ÉS EGYÉB ESEMÉNYEK

1703 – A Rákóczi vezette sereg Vereckénél átlépi a lengyel-magyar határt

1881 – Budapesten megjelenik a Budapesti Hírlap című politikai napilap első száma

1958 – Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálos ítéletének végrehajtása

1977 – Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió új vezetője

1989 – Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós ünnepélyes újratemetése

1991 – Záhonynál elhagyja Magyarországot az utolsó szovjet csapatot szállító vonatszerelvény

SZÜLETÉSEK

1313 – Giovanni Boccaccio itáliai író, költő, humanista.
Apja mint az egyik firenzei bankház utazója és ügynöke Párizsban ismerkedett meg egy vagyontalan francia özveggyel, s tőle született a későbbi író – törvénytelen gyermekként – valószínűleg már Firenzében, de születési körülményei homályosak: helyszínként leggyakrabban Párizs, Firenze és Certaldo neve merül fel az életrajzokban. Apjánál, Boccaccio di Chellinónál nevelkedett Firenzében, féltestvéreivel együtt. (Apja egy másik nőt vett feleségül, nem Boccaccio anyját.) Boccaccio Nápolyban tanult, s közben egy gazdag kereskedő feleségének lett ifjú szeretője, de Fiammetta – így nevezte kedvesét írásaiban – hamarosan elhagyta. Apja halála (1349) után visszatért Firenzébe. 1348 és 1353 között írta legfontosabb, az utókor csodálatát kiváltó művét, a Dekameront. Jó barátja volt a nála alig idősebb Petrarcának: levelezésük bensőséges viszonyra vet fényt. Élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte. Tudós munkáit latinul írta, s ezekre volt a legbüszkébb, de írt még 16 allegorikus eklogát, két moralizáló életrajzgyűjteményt és egy nagyméretű mitológiai magyarázatgyűjteményt. Szegényen, anyagi gondok közt élt Certaldóban és Firenzében. Jellemző, hogy Petrarca 50 aranyat hagyott Boccaccióra végrendeletében azzal a megkötéssel, hogy bundát vegyen rajta. Nem sokkal élte túl nagy barátját: Certaldóban halt meg ősi házában 1375. december 21-én

1829 – Geronimo az Amerikai Egyesült Államokban élő csirikava apacsok kimagasló törzsi vezetője.

Geronimo Turkey Creeknél, a Gila folyó mellékágánál született, a mai Új-Mexikó államban, mely akkor Mexikóhoz tartozott, és melyet családja a bedonkohe apacsok földjének tartott. Maga Geronimo is bedonkohe apacs volt. Amikor felnőtt, ő lett a törzs varázslója és később kiváló harcosa, aki gyakran harcolt a mexikói csapatok ellen. A mexikói katonák 1858-ban egy feltételezhetően békés kereskedelmi tanácskozáson megölték első feleségét és három gyermekét, melyért minden mexikóit gyűlölt élete végéig. A mexikóiak adták neki a „Geronimo” becenevet. A név eredete ismeretlen. Néhányan úgy tartják, hogy ez a Goyathlay név spanyolosított változata. Mások úgy hiszik, hogy a spanyolok Szent Jeromoshoz imádkoztak az őket ért támadása közben vagy a vele vívott heves harcok közepette.

Geronimo rengeteg ellenséggel harcolt; mind Mexikó, mind az Egyesült Államok csapatai ellen és híressé vált hőstetteiről, amikor is számos embert szabadított ki a fogságból. Később ez a 38 férfi, nő és gyermek egy éven keresztül menekült egy 5000 fős amerikai csapat (akkoriban ez a hadsereg egynegyede volt) és a mexikói hadsereg elől. Ez a kis csoport volt az utolsó független indián harcosokból álló fő haderő, akik nem ismerték el az Amerikai Egyesült Államok kormányát az amerikai Nyugaton. Az ellenállás 1886. szeptember 4-én ért véget, amikor Geronimo megadta magát az Egyesült Államok hadseregében szolgáló Nelson A. Miles tábornoknak a Skeleton-kanyonnál, Arizonában.
Geronimót Fort Pickensben, Floridában börtönözték be. 1894-ben átszállították Fort Sillbe, Oklahomába. Öreg korára ünnepelt híresség lett. Kiállításokon jelent meg, ideértve az 1904-es világkiállítást St. Louisban, és számos vele kapcsolatos ajándéktárgy és fénykép kelt el, azonban soha nem engedték meg, hogy visszatérhessen szülőföldjére. Részt vett az Egyesült Államok elnökének, Theodore Rooseveltnek 1905-ös avató ünnepségén. Tüdőgyulladásban halt meg Fort Sillben, most is ott nyugszik a katonai temető apacs indián foglyok számára fenntartott részén

1890 – Stan Laurel skót–angol származású amerikai színész, komikus. Leginkább a Oliver Hardyvel alkotott klasszikus páros, a Stan és Pan tagjaként ismert.


Az észak-angliai Ulverstonban született. Édesanyja Margaret és édesapja, Arthur J. Jefferson valóságos színházi szakembernek számított akkoriban, hiszen ismert volt mint színigazgató, színdarabíró, színész, és rendező. Nagyanyja, Madge Metcalfe színésznő volt. A kis Stanley a kulisszák között nőtt fel, és igazán nem meglepő, hogy egy napon ő maga is „komédiásnak” állt. 1906-ban kezdte a pályáját Glasgow-ban, a Pickard’s Múzeum egyik előadásán, majd rövidesen a Fred Karno pantomim-társulatához csatlakozott. A Karno társulatnál működött egy másik fiatal brit komikusjelölt, akit később a világ Charlie Chaplinként ismert meg. A Karno-féle együttest 1910-ben meghívták Amerikába, majd a sikersorozatot 1912-13-ban is megismételték, ám ekkor Chaplin már nem tért vissza az óhazába. Laurel még sokáig játszott angol színpadokon, a jó barát Chaplin sikerein felbátorodva vágott neki Amerikának 1916-ban.

1957. augusztus 7-én Oliver Hardy meghalt. Laurel túl beteg volt, hogy részt vegyen barátja temetésén. Az emberek, akik ismerték Laurelt, azt mondták, hogy Hardy halálakor idegösszeomlást kapott, és soha nem épült fel belőle teljesen. Ezek után nem volt hajlandó megjelenni a színpadon, vagy további filmekben szerepelni jó barátja nélkül, bár továbbra is tartotta a kapcsolatot a rajongóival

1930 – Zsigmond Vilmos Oscar-díjas magyar filmoperatőr

1931 – Eörsi István Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő, műfordító, újságíró

1932 – Kaló Flórián Jászai Mari-díjas magyar színész, író.


Szegény sorsú szerelmes pár törvénytelen gyermekeként született Berbenczei Flórián néven. Szülei a fővárosban dolgoztak, ő a nagyszüleinél nevelkedett Somsálybányán. Budapesten, a Fáy András Gimnáziumban érettségizett. Utána egy ideig a Lámpagyár Vállalatnál dolgozott. 1954-ben szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ebben az évben vette feleségül Domján Editet, akivel a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1961-ben lett a József Attila Színház tagja. Zenés és prózai művek kitűnő karakterszínésze volt. Feleségétől 1969-ben elvált.

Rengeteg klasszikus és modern, zenés és prózai műben alakított kitűnő, emlékezetes karakterszerepeket. Könnyed, elegáns stílusban, pontos muzikalitással megformált figuráival aratta legnagyobb sikereit. A közönség ismerhette őt Szilvai professzorként (Szigligeti: Liliomfi), Alfieriként (Miller: Pillantás a hídról), és Ulyssesként (Shakespeare: Troilus és Cressida) is. A filmvásznon látható volt egyebek mellett a Két emelet boldogság (1960), A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960), a Mici néni két élete (1962), a Meztelen diplomata (1963), a Minden kezdet nehéz (1966) és a Lányarcok tükörben (1972) című filmekben. 1991-ben Domján Edit emlékére létrehozta a Domján Edit Alapítványt. Az 1960-as évek közepén a gyermekek körében nagy népszerűségre tett szert az évekig adott Kukkantó című ismeretterjesztő tévéműsorral, amit Hacser Józsával együtt vezetett

1971 – Tupac Shakur amerikai rapper.
Albumai több mint 75 millió példányban keltek el világszerte. A Rolling Stone magazin 86. helyre rangsorolta a Minden idők legnagyszerűbb előadói listáján.
Legtöbb dalszövege az erőszakkal teli gyermekkoráról, a gettó nehézségeiről, a rasszizmusról, társadalmi problémákról vagy éppen más rapperekkel való nézeteltéréseiről szól. Karrierjét roadie-ként kezdte, de volt háttértáncos, valamint MC volt a Digital Underground nevű alternatív hiphopcsapatban.
Rokonai nagy része – köztük édesanyja és édesapja – tagja volt a Fekete Párducok nevezetű radikális csoportnak. Ő volt az egyik főszereplője a keleti- és nyugati-parti rapperek között kialakult konfliktusnak, miután összetűzésbe került Notorious B.I.G.-gel és kiadójával, a Bad Boy Records-szal.

1996. szeptember 7-én, Las Vegasban TT-Bats nevezetű rapper arany színű pisztolyával meglőtte (egyes információk szerint 2 egész tárat beleeresztett), a Southern Nevada University Medical Centerbe szállították, ahol hat nappal később, szeptember 13-án elhunyt

HALÁLOZÁSOK

1920 – Körösfői-Kriesch Aladár, festőművész, szobrászművész, iparművész, a szecesszió kiváló képviselője

1958 – Nagy Imre magyar kommunista politikus, gazdaságpolitikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1953 és 1955 között, valamint az 1956-os forradalom alatt a Minisztertanács elnöke. A forradalomban betöltött szerepéért egy kirakatper során halálra ítélték és kivégezték, majd titokban a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában Borbíró Piroska néven eltemették. 1989. június 16-án, a tömegmegmozdulássá vált újratemetése a magyarországi rendszerváltás egyik emblematikus eseménye lett

1958 – Maléter Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszter, kivégezték

1958 – Gimes Miklós újságíró, Nagy Imre munkatársa, kivégezték

2017 – Helmut Kohl német kereszténydemokrata politikus, kancellár

Share Button
Ennyien olvasták: 351

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.