Az év 179. napja, hátra van még 186
POLITIKAI ÉS EGYÉB ESEMÉNYEK
1389 – Rigómezei csata
1914 – Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét meggyilkolják Szarajevóban. Ez ad ürügyet az első világháború kirobbantásához
1919 – A német delegáció a versailles-i kastélyban aláírja az első világháborút lezáró békeszerződést
1941 – Június 28-29. között a román hatóságok a jászvásári pogrom során több mint 13 000 zsidót végeznek ki
1991 – Megszűnik a KGST
SZÜLETÉSEK
1577 – Peter Paul Rubens flamand festőművész, Rembrandt mellett kora művészetének legjelentősebb alakja, a 17. századi flamand festészet egységes arculatának megteremtője. Sajátosan egyéni stílusa nagy hatást gyakorolt az európai festészet fejlődésére. Követként politikai feladatokat is sikerrel megoldott
1712 – Jean-Jacques Rousseau, a francia felvilágosodás filozófusa.
Rousseau alapvető különbséget látott a társadalom és az emberi természet között. Szerinte az ember természetből fakadóan jó, de a társadalom elrontja. A társadalmat mesterségesnek látta és úgy tartotta, hogy a társadalom fejlődése az emberi jólét ellen hat, különös tekintettel a társadalmi egymásrautaltságra.
Filozófiája szerint a társadalom negatív hatásai az erkölcsös emberben az egészséges önszeretetet büszkeségbe alakítják át. Az önszeretet az önfenntartásra való törekvéssel járó ösztönös emberi vágy, amit oksági viszony tart össze. Ezzel szemben a büszkeség nem természetes, hanem mesterséges eredetű és arra kényszeríti az embert, hogy összehasonlítsa magát másokkal, ami embereket jogtalan félelemkeltésre és arra sarkall, hogy mások fájdalmán vagy gyengeségén élvezkedjenek.
Az „Értekezés művészetekről és tudományról” című műben Rousseau vitatja, hogy a művészetek és a tudományok hasznosak lennének az emberiségnek, mert nem az emberi szükségletekre adandó válaszként fejlődtek, hanem a büszkeség és a hiúság eredményeként. Ezen kívül lehetőséget teremtettek a semmittevés és a pazarlás kialakulására, ami az ember romlását segíti elő. Felveti, hogy a tudásfejlődés folyamata a kormányok számára hatalmat biztosított, az egyén szabadságát pedig szétzúzta. Összefoglalva kifejti, hogy a lezajlott folyamatok aláásták az őszinte barátság lehetőségét és azt féltékenységgel, félelemmel valamint gyanakvással helyettesítették.
Az „Értekezés az egyenlőtlenségről” című későbbi műve feltárja az emberiség elfajulásának folyamatát a kezdeti ősközösségtől a modern társadalom kialakulásáig. Rámutat, hogy az ősemberek elkülönült majomszerű lények voltak, akiket szabadságvágyuk és tökéletességük különböztetett meg az állatoktól. Vitatja, hogy ezek a primitív emberek megszállottan csak magukra vigyáztak volna, ehelyett természetes hajlamuk volt a szánalomra és a könyörületre. Amint a népességnövekedés miatt közelebb kellett kerülniük egymáshoz az embereknek, pszichológiai átalakuláson mentek keresztül és mások jó véleménye saját jólétük lényegi összetevőjévé vált. Rousseau ezt az öntudatra ébredést az ember felvirágzásának aranykoraként látja. Ugyanakkor a mezőgazdaság és a fémgyártás kialakulásával a magántulajdon és a munkaerő értékének megjelenése növekvő egymásrautaltságot és egyenlőtlenséget eredményezett. Rousseau szerint az első államok az így létrejövő ellentétek eredményeként, a gazdagok és szegények közötti egyfajta társadalmi szerződés alapján jöttek létre. Az eredeti szerződés súlyosan hibás volt, mert a társadalom leggazdagabb tagjai becsapták a népességet és bebetonozták az egyenlőtlenséget, amely ezzel az emberi társadalmak maradandó jellemzőjévé vált. Rousseau saját társadalmi szerződés-koncepciója ennek a tisztességtelen társulásnak az alternatívájaként fogható fel. Az „Értekezés az egyenlőtlenségről” végén Rousseau elmagyarázza, hogy az aranykorban kialakult vágy, amely arra irányul, hogy az emberek mások szemében értékesnek akarnak tűnni, hogyan ássa alá a személyes becsületet és hitelességet az egymásrautaltság, a hierarchia és az egyenlőtlenség társadalmában.
Habár a „nemes vadember” kifejezést Rousseau sose használja, de „Értekezés az egyenlőtlenségről” műve és filozófiája mégis jelentős lökést ad később az irodalomban a „nemes vadember” idea elterjedésében
1811 – Kriza János magyar költő, néprajzkutató
1867 – Luigi Pirandello Nobel-díjas olasz drámaíró, novellista.
Pirandello valódi hírnevét a drámák hozták meg, ám pályája során jóval nagyobb számban írt regényeket és novellákat, amelyek közül több is az olasz és szicíliai legendák témájára épül. Költészete szintén jelentős, de Olaszországon kívül szinte ismeretlen maradt. Írásaiban az olasz nyelv kifinomult irodalmi változatát használta, ábrázolásmódját sok humorral és iróniával fűszerezve.
1930. július 14-én Az ember, aki virágot hord a szájában című drámájának előadása volt az első kísérleti televíziós közvetítés (BBC, London).
Műveinek középpontjában legtöbbször az igazság keresése, illetve a racionális igazság (valóság) és a társadalmilag elfogadott igazság (hagyományok, elvárások) közti feszültség áll. Állandó témája a társadalmi tudat és az egyéni szándékok közti ütközés. Műveiben gyakran jelennek meg paradox, nem egy esetben abszurd élethelyzetek vagy dramaturgiai megoldások. A humorról írott kis esszéje (A humorizmus, Saggio sull’umorismo, 1908) az emberi természet mély ismeretéről tanúskodik.
Élete végén szoros barátságot kötött (egyesek szerint szerelmi viszonyt is folytatott) Olaszország akkori leghíresebb színésznőjével, a színházában játszó Marta Abbával, aki Pirandello több művét le is fordította angolra, illetve aki halála után (az író fia, Stefano Pirandello mellett) az egyik jogutódja is lett.
Pirandello művészete nagy hatással volt a modern színház lélekábrázolási technikájára, dramaturgiai megoldásai ugyanakkor meghatározóak Bertolt Brecht és az abszurd színház egyes szerzői (például Samuel Beckett) számára is
1966 – John Cusack amerikai színész.
A hírnév szele a ’80-as évek közepén csapta meg, mikor olyan tinifilmekben szerepelt, mint a Better Off Dead, a Tuti dolog és a One Crazy Summer. Legnagyobb sikerét a műfajban Cameron Crowe Mondhatsz akármit című filmjével érte el, amiben a főszerepet alakította. Az évtized vége és a következő eleje felé elkezdte szélesíteni szerepeinek változatosságát, így több komolyabb mű is megjelent filmográfiájában, úgymint a Kétszínű igazság című politikai szatíra és a Svindlerek című film noir thriller.
A ’90-es évek második felében játszotta el az Otthon, véres otthon főszerepét, s egyben a film forgatókönyvét is maga írta. A fekete komédia népes rajongótábort szerzett magának. 1997-ben került a mozikba Jerry Bruckheimer produkciója, a Con Air – A fegyencjárat, ami mind a mai napig a legnagyobb bevételt hozó film, amiben Cusack szerepelt. Ezt követően alakított megszállott bábjátékost A John Malkovich menetben, szerelemben csalódott lemezboltost a Nick Hornby regénye alapján általa írt Pop, csajok satöbbiben és a fiatal Hitlert szárnyai alá vevő zsidó műkincskereskedőt a Magyarországon forgatott Maxban. A Stephen King novellájából készült 1408 című horror-thrillerben mint kísérteties történések középpontjába csöppenő író látható. Az iraki háborús témájú Grace is Gone-ban megözvegyült apaként, a War, Inc. (Jó üzlet a háború) címet viselő, kissé groteszk filmben nővére, Joan Cusack oldalán Brand Hauser bérgyilkos szerepét alakítja
1975 – Annus Adrián magyar kalapácsvető
HALÁLOZÁSOK
1884 – Táncsics Mihály magyar író, politikus
1940 – Italo Balbo olasz fasiszta politikus, légügyi miniszter, Líbia kormányzója
1960 – Gróf Esterházy Móric politikus, 1917-ben a Magyar Királyság miniszterelnöke, Esterházy Péter író nagyapja
