Központ
2019. augusztus 21. szerda, Sámuel, Hajna

NAPI VISSZANÉZŐ – MÁJUS 16.

Molnár Tibor május 16, 2019 Kávé mellé

Az év 136. napja, hátra van még 229

POLITIKAI ÉS EGYÉB ESEMÉNYEK

1960 – Theodore H. Maiman megalkotja az első lézert

1966 – Kínában megkezdődik a kulturális forradalom.
A kínai kommunista vezetésen belüli, Mao Ce-tung által kezdeményezett hatalmi harc volt 1966 és 1976 között, ami a bürokrácia elleni harc jegyében elsősorban a Kínai Kommunista Párt addigi intézményei, szervezete, funkcionáriusai ellen irányult. A forradalom áldozatai a Mao politikai ellenfeleinek befolyása alatt álló párttagokon kívül a gazdaság, az oktatás és a kulturális intézmények tisztségviselői voltak. Az állítólagos cél a kínai társadalomnak a „burzsoá” befolyásoktól való „megtisztítása” volt.
Az eseménysorozat révén Mao megszilárdította egyeduralmát, de ez a Kínai Kommunista Párt (KKP) lefejezésével, a társadalmi struktúrák szétverésével, a kínai értelmiség meghurcolásával, felbecsülhetetlen kulturális értékek megsemmisítésével járt.

A kulturális forradalom idején Kína külkapcsolataira – egészen az 1971-es kínai–amerikai kapcsolatfelvételig – a vállalt elszigeteltség volt a jellemző. A Szovjetunióval már korábban megromlottak a kapcsolatok, 1966-67-ben pedig Peking szinte minden országból hazahívta követeit. A vörösgárdisták „burzsoá csökevénynek” bélyegezték meg a diplomáciát és a diplomáciai mentességet, elfoglalták a szovjet és a brit képviseletet.
Egyetlen országban volt jelentős befolyása Kínának a hatvanas évek elején, mégpedig Indonéziában, ahol Szukarno elnök hatalma a hadsereg és az 1963 végén már 2,5 milliós kommunista párt közötti egyensúlyozásra épült. 1965 szeptemberében azonban puccs döntötte meg Szukarno hatalmát, és ezzel a kínai befolyásnak is vége szakadt.

Kína ebben az időszakban a többi szocialista blokk többi országával is minimalizálta a kapcsolatait. Nyíltan támogatták az ezekben az országokban is megjelenő kis maoista csoportosulásokat, mint Magyarországon Haraszti Miklóst és körét. Peking csak Albániát tartotta valódi szocialista országnak, vele sokoldalú kapcsolatokat tartott fenn. Értékelte emellett Ceausescu különutasságát, és ezért Romániával is jobb kapcsolatai voltak, mint a többi szocialista országgal.
A folyamatosan imperialista-ellenes jelszavakat használó kulturális forradalom idején világszerte nagy meglepetést okozott a kínai–amerikai kapcsolatok gyors javulása az 1970-es évek elején. Ezt a geopolitikai érdekekből fakadó fordulatot leginkább Csou En-laj és Henry Kissinger diplomáciai tehetsége hozta tető alá. A kínai felet elsősorban a már fő ellenségnek tekintett Szovjetunió nyomasztó katonai fölénye, az Egyesült Államokat a vietnámi háború számukra kedvezőtlen alakulása késztette erre. Nixon kínai látogatása 1972 februárjában betetőzte a folyamatot, aminek eredményeképpen Kína újra világpolitikai tényezővé vált, annak ellenére, hogy nem utolsósorban a kulturális forradalom miatt továbbra is súlyos belső gondokkal küzdött

1975 – Az első nőnek – Tabei Dzsunkonak – sikerült megmásznia a Mount Everestet

SZÜLETÉSEK

1911 – Rodolfo (Gács Rezső) magyar bűvész.


Bűvészkedésre egy kínai gyöngyárus inspirálta, aki megtanított neki egy bűvészmutatványt a dunai kavicsokkal. Odry Zuárd karolta fel és tanította az 1920-as évek második felében. Gyakori közös bemutatkozásaik után első önálló fellépését is mestere menedzselte 1929 tavaszán, s ettől fogva Pest és Buda számtalan egylete, klubja, szakmai és baráti köre hívta fellépni az ifjú mágust. Ekkor kapta Rodolfo Grosso művésznevét mesterétől.
1930 decemberében felvételét kérte a Magyar Amateur Mágusok Egyesületébe, de sikere ellenére sem vették fel. Elhatározta, hogy leteszi a hivatásos artistavizsgát, időpontot kért, és három nap múlva a Royal Orfeumban megtartott nagy sikerű vizsgabemutatót követően, 1931 januárjától lett tagja a Magyar Artista Egyesületnek. A fiatal, fekete angolbajuszos bűvész könnyebb érvényesülése érdekében néhány reklámtrükkel próbált magának nagyobb publicitást szerezni. Az ujjelvágás, a zsilett-evés, valamint a nadrágtartó, nyakkendő és mindenféle személyes tárgy ellopása, majd többszöri visszaadása mára már legendává váltak. Ettől kezdve a – korabeli plakátok, reklámok szerint – profi bűvészt és zsebtolvajt a főváros számos ismert és kedvelt mulatóhelyén (Arizona mulató, Clarusse, Alpesi Falu, Moulin Rouge) szerződtették hosszabb-rövidebb időre.
A két Latabár (Árpád és Kálmán), Feleki Kamill valamint Alfonzó és Rodolfo alkotta, s Vogel Eric jelmeztervezővel megerősített nagyszerű csapat a Moulin Rouge hazai és külföldi közönségét rendszeresen szórakoztatta az 1930-as évek közepén

1948-tól művésztársával, Alfonzóval lépett fel állandóan, majd 1950-től a Latabár brigád tagjaként haknizott országszerte. 1956-ig nyolc éven át volt az Artista Akadémia, ill. az Állami Artistaképző Intézet tanára. Az 1960-as évektől tagja az Artistaképző Intézet állami vizsgabizottságának. 1956 után a volt Szovjetunió nagyobb városai (Moszkva, Leningrád) mellett viszonylag hosszabb ideig tartó fellépési lehetőséget és meghívást kapott Párizsba, Londonba, Brüsszelbe, Luxemburgba, valamint jó két évtized alatt ötven alkalommal Zürichbe. 1967-től állandó meghívottként vett részt a bűvészek világkongresszusain (például Baden-Baden, Amszterdam és Bécs).
Ötvenedik születésnapja alkalmával az érdemes művész (1960), 1971-ben pedig (nyugdíjba vonulásakor) a kiváló művész kitüntető címet kapta meg. 1962-től a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál (MACIVA) állt alkalmazásban, s jelentős érdemeket szerzett az új Fővárosi Nagycirkusz helyreállításában (1971).
Utolsó nyilvános fellépése 1986. január 13-án volt a Mikroszkóp Színpadon. (Rodolfo: Vigyázat! Csalok!) 1987. január 25-én hunyt el Budapesten.

Sikereinek valódi forrása számainak tökéletes kidolgozása és a közönséggel való kapcsolatteremtő képessége voltak. Nyugdíjas korában is napi négy órát gyakorolt. Szlogenjévé vált mondata: „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” Hitvallása is a következő volt: „Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.” Minden idők egyik legnagyobb beszélő kézügyességi bűvésze és zsebtolvaja volt; rengeteg trükköt ismert a bűvészet minden területéről, ezek közül – saját elmondása szerint – körülbelül ezret tudott bármikor színpadképesen

1927 – Máthé Erzsi a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja

1943 – Grunwalsky Ferenc magyar filmrendező, operatőr

1953 – Pierce Brosnan amerikai színész

1966 – Janet Jackson amerikai popénekesnő, az 1980-as és 1990-es évek egyik legsikeresebb előadója. A Jackson család legfiatalabb gyermekeként Los Angeles mellett, Encinóban nőtt fel, és először hétévesen lépett fel. Kezdetben gyerekszínészként és a The Jackson 5 tagjainak, illetve Michael Jacksonnak a húgaként volt ismert. Első albumát tizenhat évesen jelentette meg az A&M Recordsnál, az áttörést 1986-ban megjelent harmadik, a Control című albuma hozta meg. Zenéje, mely az R&B, disco, funk és rap elemeit ötvözi, és gyakran használ fel részleteket korábbi dalokból, több stílus kedvelői körében is népszerűvé tette. Innovatív zenei stílusa, koreográfiája és videoklipjei mellett társadalmi tudatosságú dalszövegeiért is elismerést kapott

HALÁLOZÁSOK

1891 – Ion Brătianu politikus (Ion I. C. Brătianu apja), az 1848-as román felkelés prefektusa, Románia miniszterelnöke

1953 – Django Reinhardt roma származású dzsessz-gitáros, az európai dzsessz kiemelkedő alakja, műfajteremtő újítója

1957 – Eliot Ness amerikai szövetségi ügynök, az Al Capone elleni küzdelemről ismert

1984 – Andy Kaufman amerikai humorista és színész, akit provokatív fellépései tettek ismertté

1990 – Sammy Davis Jr. amerikai zenész, előadó.


Édesapja, Sammy Davis Sr. (1900–1988) is előadóművész volt. Mellette és nagybátyja, Will Mastin (1878–1979) mellett már kisgyerek korában színpadra lépett. Zenés szórakozóhelyeken, később a Broadwayen szerepelt különféle produkciókban. Táncolt, énekelt, ütőhangszereken, vibrafonon, trombitán játszott.
Mr. Showbusiness-nek, a világ legjobb szórakoztatójának nevezték. Legnagyobb sikerét a Mr. Wonderful című zenés darabban aratta, s ez a beceneve is lett. Másik emlékezetes szerepe Clifford Odets az Aranyifjú című drámája musical változatának főhőse. A négerek egyenjogúságáért küzdő művész, a Frank Sinatra köré csoportosult haladó felfogású színészek egyike volt. 1954-ben egy autóbalesetben elvesztette a bal szemét. 1959-től kezdve az egyik sztárja volt az amerikai filmiparnak.
Az 1960-as években Londonban vendégszerepelt.
Híres filmszerepe volt Sporting Life a Porgy és Bess (1959) filmváltozatában. Filmjei közül jelentős a Koldusopera (1962), az Ádámnak hívták (1966) és a Édes Charity (1969). Utolsó filmje a Sztepp volt (1989)

2010 – Ronnie James Dio amerikai heavy metal énekes és szövegíró.
Első sikereit az Elf nevű zenekarával érte el, majd pályafutását a Rainbow-ban folytatta. 1979-ben csatlakozott a Black Sabbathhoz. 1982-ben megalapította saját zenekarát, a Diót. Kilenc évvel később rövid időre visszatért a Black Sabbathba. Ezután haláláig tevékenykedett saját együttesében. 2006-tól 2010-ig a Heaven and Hell tagja volt.
Több mint ötvenéves pályafutása (1957–2010) alatt 24 nagylemezt adott ki zenekaraival, emellett számtalan előadó albumán vendégszerepelt. Több sláger megírásában működött közre (Heaven and Hell, Children of the Sea, Holy Diver, Rainbow in the Dark).
A heavy metal egyik legkarakteresebb előadója volt. Erőteljes, operai hangjával hamar kitűnt a többi énekes közül. Énekelni sohasem tanult, egyéni stílusát ő maga alakította ki. Fantasy témájú dalszövegei a középkort idézik vissza, a jó és a rossz örök harcát örökítik meg, tele vannak metaforákkal és ellentmondásokkal

Share Button
Ennyien olvasták: 200

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.