Központ
2019. december 10. kedd, Judit

NAPI VISSZANÉZŐ – MÁJUS 28.

Központ május 28, 2019 Kávé mellé

Az év 148. napja, hátra van még 217

POLITIKAI ÉS EGYÉB ESEMÉNYEK

I. e. 585 – Napfogyatkozás. A médek és lüdök öt éve tartó háborúskodása Kis-Ázsiában emiatt szakad félbe

1742 – Megnyitják a világ első fedett uszodáját Londonban

1871 – A Versailles-i kormány (Adolphe Thiers miniszterelnök) csapatai elfoglalják Párizst, leverik a párizsi kommünt, az elfogott kommünárdokat kivégzik

1987 – Mathias Rust, a 19 éves német sportrepülő Cessna-172 típusú gépével kijátssza a szovjet légvédelmet, és leszáll Moszkvában a Vörös térre

2011 – Megnyílik a Kárpát-medence első rockmúzeuma, a P. Mobil Rockmúzeum Nyitragerencséren

SZÜLETÉSEK

1738 – Joseph Ignace Guillotin francia orvos, a nyaktiló (guillotin) feltalálója.


A nyaktilót egy francia orvosról, Joseph-Ignace Guillotin-ról nevezték el, aki korának híresen emberséges és kiváló tudósa volt. Bár nem az ő nevéhez kötődik az első guillotine megalkotása, viszont ő volt az, aki 1789. október 9-én javasolta a francia nemzetgyűlésnek, hogy a halálra ítélt embereket az addigi módszerekhez képest kevésbé fájdalmas eszközzel, nyaktilóval végezzék ki. Ez a javaslat a megkülönböztetés ellen irányult, vagyis ebben az esetben az arisztokratákat megillető bánásmód mindenkire való kiterjesztésére. Addig az időpontig ugyanis a szegényeket akasztották, a nemeseket pedig karddal fejezték le. A franciák körében a nyaktilónak eredetileg „Louisette” vagy „Petite-Louison” volt a neve, a „guillotine” elnevezés később terjedt el. A nemzetgyűlés 1792-ben, március 20-án fogadta el ezt a javaslatot, és törvényben rögzítette is a használatát.

A nyaktiló szerkezete egyszerű. Két függőleges oszlopból állt, melyek által vezetve egy élesre fent súlyos kés vagy bárd felhúzható és lebocsátható volt. Az elítéltet egy deszkára fektették és erősen megkötötték, fejét pedig egy kis bevágásba szorították, úgy hogy a leeső bárd az elítélt nyakát egyszerre és biztosan kettévágja.
1977. szeptember 10-én végeztek ki utoljára halálraítéltet guillotine-nal Franciaországban, Marseille-ben a barátnőjét megkínzó és meggyilkoló tunéziai bevándorlót, Hamida Djandoubi-t végezték ki. A halálbüntetést, melyet a francia törvények szerint a guillotine segítségével vagy agyonlövéssel hajthattak végre, François Mitterrand elnöksége alatt, 1981-ben törölték el

1872 – Horger Antal nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karának dékánja 1927-től 1928-ig.
A szélesebb közvélemény előtt Horger Antal elsősorban arról ismert, hogy a Szegedi Tudományegyetem professzoraként 1925. március 30-án, hétfőn reggel a Szegedi Új Nemzedék című lap vasárnapi számában megjelent kritikák hatására magához hívatta József Attilát, és két tanú jelenlétében közölte vele a bölcsészeti kar álláspontjaként feltüntetett magánvéleményét, miszerint a Tiszta szívvel című verse miatt az egyetem nem látja szívesen többé hallgatói között. Ezt a konfliktust örökítette meg a költő a Születésnapomra című versében is

1884 – Edvard Beneš cseh politikus, a Benes-dekrétumok kibocsátója, Csehszlovákia második, vitatott megítélésű elnöke, Csehszlovákia létrehozásának legerőteljesebb hirdetője és megvalósítója. Külpolitikai tevékenysége nagymértékben hozzájárult Magyarország világháborúkban betöltött szerepének hátrányos megítéléséhez, és a trianoni békeszerződésben meghatározott területvesztéseihez.

A Beneš-dekrétumok tágabb értelemben a második világháború utáni csehszlovák államiságot megalapozó, 143 elnöki rendelet. Gyakrabban csak azt a 13 jogszabályt nevezik így, amelyek a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették. Az e dekrétumok alapján a német és magyar kisebbséggel szemben alkalmazott bánásmód összeegyeztethetetlen volt az emberi jogokkal, ellentétes volt a nemzetközi jog általános elveivel, a diszkrimináció és a kényszermunka tilalmával, továbbá a tulajdon sérthetetlenségének elvével. A dekrétumokat az egykori Csehszlovákia mindkét utódállama, Csehország és Szlovákia is jogrendje részének tekinti. A dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, a szlovák parlament 2007-ben mégis megerősítette azok sérthetetlenségét

1899 – Pethes Sándor magyar színész, akinek repertoárja a kabarétól a tragédiáig terjedt, érdemes és kiváló művész. Dénes Györggyel együtt alkották a Dénes–Pethes-duót, és nagy népszerűségre tettek szert

1908 – Ian Fleming angol író, a „James Bond” regények szerzője.

James Bond figurájának megalkotója, Ian Fleming vagyonos angol családba született. John Lanchester (aki 3 regény előszavát is írta) szerint Ian nem szívesen követte volna a családi hagyományokat a közgazdaságtan területén, így gyakran teljesen más véleményen volt, mint családja többi tagja.
Diákévei sem teltek unalmasan, hiszen anyja azért vette ki egy híres angol iskolából, mert nemi betegséget szedett össze egy prostituálttól. Hosszabb-rövidebb szünet után a tengerészet kémelhárításánál kapott állást. Goldfrey admirális, a felettese ihlette Bond főnökének, M-nek karakterét. Goldfrey admirálisnak köszönhető Bond egyik legjelentősebb ismertetőjegye, a „vodka-martini rázva nem keverve”, hiszen az admirális csak így itta. Moneypenny figurája is ebből a korszakából származik. Az iroda titkárnőjének személyisége annyira megragadta az írót, hogy egyik legjelentősebb tulajdonságát kölcsönvette James Bond számára. Ugyanis a titkárnő kivételesen jól tudta a kalapot az iroda egyik sarkából a szoba másik sarkában lévő fogasra dobni.

Ian Fleming ugyanolyan nőfaló volt az életben, mint az általa megformált hős, James Bond. A második világháborúban a haditengerészet hírszerzésében dolgozott William Stephensonnal. Ebben a minőségében részt vett brit titkosszolgálatok közös szervének, a Joint Intelligence Committee-nek a munkájában is, ahol akkoriban az MI6 képviselője Kim Philby volt. Philby később emlékirataiban arról számolt be, hogy akkoriban unalmas, fura fickónak tartotta.
A kiválóan megírt regényeket ma is élvezetes olvasni, nemzetközi népszerűségük évtizedek óta töretlen, sőt, némi további egzotikus bájt kölcsönöz nekik a korszak gondolkodásmódjának, értékeinek és nem utolsósorban tárgyi világának színes és pontos visszaadása. A kalandokkal, luxussal, kíméletlenséggel és kínzásokkal teli álomvilág érzékletes bemutatására mélységes életszeretet és egyfajta nyers, kesernyés filozofikusság jellemző. Az izgalmas akciójelenetek és a szofisztikáltan megrajzolt, karakteres rosszfiúk is a világsiker indokául szolgálhatnak

1942 – Fodor Zsóka magyar színésznő

1944 – Rudolph W. Giuliani amerikai politikus, New York korábbi polgármestere

1958 – Fehér Anna magyar színművésznő

1968 – Kylie Minogue ausztráliai énekesnő, színésznő.
1987-ben szerződött a PWL kiadóhoz, ahol a következő évben megjelentette az első nagylemezét, a Kylie-t. 1992-ben Minogue otthagyta a PWL-t, és a Deconstruction Records-szal szerződött le, hogy zeneileg és szövegileg is fejlődni tudjon, illetve hogy más zenészektől is inspirációhoz jusson. Megjelentette Kylie Minogue és Impossible Princess című két nagylemezeit, melyek pozitív kritikákat kaptak a kortárs kritikusoktól. Ezután Minogue a Parlophone kiadóhoz igazolt, ahol 2000-ben megjelentette Light Years című nagylemezét és a „Spinning Around” című slágert, mely a nagy visszatérését jelentette az élvonalba. A 2001-es kislemez „Can’t Get You Out of My Head”, több mint tízmilliós eladásával, abban az időszakban az egyik legsikeresebb sláger lett, és több mint 40 országban a listák csúcsán landolt. A 2001-es nagylemez Fever sok országban nagy sikert aratott, köztük az Egyesült Államokban is, ahol korábban csak kisebb figyelmet kapott. Pályafutása során sok sikeres slágert adott ki, köztük az „I Should Be So Lucky”-t, a „Confide in Me”-t, a „Spinning Around”-ot, a „Can’t Get You Out of My Head”-et, a „Slow”-t, a „2 Hearts” és az „All the Lovers”-t.

2015-ig Minogue több mint 80 millió lemezt adott el világszerte, és számos jelentős díjat zsebelt be. Számos turnéja volt világszerte, és élő fellépéseiért megkapta „Az Év Ausztrál Előadója” díjat is. A francia kormány a Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozatával tüntette ki, mely a legmagasabb francia kitüntetés egyik alacsonyabb fokozata, a francia kultúra gazdagításához való hozzájárulásáért. 2008 júliusában Károly walesi herceg a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé avatta zenei munkásságáért. Ezután 2011 novemberében az ARIA Music Awards 25 éves évfordulóján az Ausztrál Hanglemezkiadók Szövetsége Minogue-ot beiktatták az ARIA Hall of Fame-be. 2016 decemberében a Billboard minden idők 18. legsikeresebb dance előadójaként rangsorolta. Legutóbbi Golden című albumát 2018. április 6.-án adták ki, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában az első helyen debütált

1981 – Talmácsi Gábor magyar gyorsasági motoros versenyző

HALÁLOZÁSOK

1872 – Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő

1910 – Mikszáth Kálmán magyar író, újságíró, országgyűlési képviselő.


Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők az írásaiból sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el, újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múltán karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkeresettebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt neve jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte. 1882-ben Mikszáth kiküldött tudósítóként követte végig a híres tiszaeszlári vérvád per tárgyalásait, komoly oknyomozói munkát végezve „megkeresett filoszemitát, antiszemitát, dzsentrit, polgárt és parasztot, megpróbált elfogulatlanul tudósítani a perről”, melyért az egyik oldal antiszemitának a másik zsidóvédőnek bélyegezte.

1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjává, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.
Irodalmi sikereit hamarosan magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még az év december 31-én újra összeházasodtak. 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.
1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig (1899. január 24.) főszerkesztője volt. 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg

Share Button
Ennyien olvasták: 259

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.