Központ
2019. október 21. hétfő, Orsolya

NAPI VISSZANÉZŐ – OKTÓBER 1.

Központ október 1, 2019 Kávé mellé

Az év 274. napja, hátra van még 91

POLITIKAI ÉS EGYÉB ESEMÉNYEK

1579 – Megérkeznek az első jezsuita szerzetesek Kolozsvárra

1869 – Az Osztrák–Magyar Monarchiában (a világon elsőként) bevezetik a postai levelezőlapok használatát

1880 – Thomas Alva Edison elkezdi az elektromos lámpák sorozatgyártását

1928 – A Szovjetunióban bevezetik az első ötéves tervet

1938 – A Német Birodalom annektálja a Szudétavidéket (Csehszlovákia 1/3-ad részét)

1946 – Nagy-Britanniában megalapították a Mensát, mely a magas IQ-val rendelkező emberek nemzetközi szervezete

1947 – Az ENSZ elutasítja Magyarország felvételi kérelmét

1958 – A NASA létrehozása

1982 – Elkezdik árulni az első CD-lejátszókat, a Sony, a Philips és a Polygram közös tervezésében (625 dolláros áron)

1988 – Mihail Gorbacsovot, az SZKP főtitkárát a Legfelső Tanács államfővé választja, ezzel a Szovjetunió állami és pártvezetése egyetlen ember kezébe kerül

1992 – Megindul a Duna TV műholdas magyar adása

SZÜLETÉSEK

1507 – Giacomo Barozzi da Vignola itáliai építész, a 16. századi manierizmus egyik fő képviselője.
Kezdetben Bolognában, Piacenzában, Assisiben és Perugiában dolgozott, mígnem III. Gyula pápa alatt mint pápai építészt Rómába hívták. Itt építette a jezsuita-rend számára ennek híres fő templomát (Il Gesù), amelyet halála után Giacomo della Porta fejezett be és 1559-ig Farnese bíboros részére a pompás Caprarola kastélyt Róma közelében. Michelangelo halála után 1564-ben építésze lett a Péter-templomnak. Vignola az antik formákat határozott szabályokba öntötte, úgyhogy az ő művészeti módja hosszú időn át irányadó volt Rómában és különösen a jezsuita-rendnél. Vignola a katolikus reformkor legkiválóbb építőmestere, akinek szigorúan klasszikus iskolája a barokk stílust sokáig ellensúlyozta

1920 – Walter Matthau Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színész. Eredeti neve Walter John Matthow volt, azonban hamar ráérzett, hogy ezzel a névvel nem lehet karriert csinálni Hollywoodban, így vált Walter Matthau néven világhírűvé, aki főleg vígjátékokban játszott. Számtalan filmben szerepelt együtt kollégájával, Jack Lemmonnal, akihez élete végéig szoros barátság fűzte

1924 – Jimmy Carter az Amerikai Egyesült Államok 39. elnöke

1930 – Philippe Noiret francia színész.
Miután többszöri próbálkozásra sem sikerült letennie az érettségit, a színházzal kezdett foglalkozni. A Centre Dramatique de l’Ouest-tel gyakorolt, majd a Théâtre National Populaire-rel járta a világot hét éven keresztül. Itt találkozott Monique Chaumette-tel, akit 1962-ben feleségül vett. Ez alatt az idő alatt Jean-Pierre Darras-val éjszakai mulatókban léptek fel komikus párosként.
A vásznon Agnès Varda 1956-os La Pointe Courte-jában szerepelt először, de egészen 1960-ig nem kapott szerepet. A Zazie a metrón (Zazie dans le métro) után a Therese Desqueyroux-ban játszik 1962-ben. Ezután a francia filmek gyakori szereplője, de nagyobb szerepeket nem kap egészen Jean-Paul Rappeneau 1966-os Élet a kastélyban (La vie de château) című filmjéig. Igazán híressé 1967-ben, az Alexandre le Bienheureux tette. Ettől kezdve tudta csak a filmeknek szentelni magát.

Nem volt alkalmas romantikus főszerepekre, ezért általában mindennapi embereket alakított. Ennek ellenére nem utasította el a fajsúlyosabb szerepeket sem, például játszott A nagy zabálásban (La Grande Bouffe), az 1973-as cannes-i botrányfilmben, amiben a főszereplők úgy követnek el öngyilkosságot, hogy halálra eszik magukat.
Első César-díját 1976-ban A bosszú (Le vieux fusil) című filmért kapta, a másodikat 1990-ben Az élet és semmi más (La vie et rien d’autre) c. filmbeli alakításáért.
Legismertebb szerepe Alfredo volt a Cinema Paradisóban és Pablo Neruda a Neruda postásában

1930 – Táncsics Mária magyar színésznő, a Magyar Televízió első bemondónője

1935 – Julie Andrews többszörös Golden Globe-, BAFTA- és Oscar-díjas angol színésznő, a A Brit Birodalom Rendje (DBE) birtokosa. Híressé olyan Broadway musicalszerepei tették, mint például a My Fair Lady és a Camelot, valamint musicalfilmek, köztük A muzsika hangja és a Mary Poppins, amiért Oscar-díjat kapott. A filmtörténelem egyik kiemelkedő egyénisége

1945 – Molnár Piroska Kossuth-díjas magyar színésznő, a nemzet színésze

1947 – Som Lajos magyar zenész, basszusgitáros. Karda Beáta énekesnő volt férje. Játszott a Tűzkerék, a Neoton, a Taurus zenekarokban. 1974-ben megalapította a Piramis együttest, melynek Révész Sándor mellett másik meghatározó tagja lett. 1985-ben megalapította a Senator együttest, amely két évig működött és egy nagylemezt készített.

1964-től, 17 éves korától zenélt, 1965-ben alapította a Dogbeaters zenekart, majd egy évvel később jött a Fekete-Fehér, aztán 1968–69-ben a Record zenekarban játszott. A Gyapjúforgalmi Vállalat Révay utcai kultúrtermében volt állandó klubjuk.
Som Lajos a Record után a Neoton együttesbe igazolt, ahol akkor már későbbi felesége, Karda Beáta volt az énekesnő.
A következő nagy állomás a Taurus együttes, az első magyar hard rock zenekar volt az életében az 1970-es évek elején, amelyben Radics Bélával, Balázs Fecóval és a Metróból átigazolt Brunner Győzővel játszottak együtt.
Köves Miklóssal létrehozták a Piramis együttest. Ekkor még Lévay Tibor volt az énekesük, akit később a Generálból távozó Révész Sándor váltott fel. Az együttes nagyon népszerű volt, több nagylemezt is megjelentetett, számos slágerük született, ám Somot elítélték az úgynevezett aranyügy miatt (akkoriban sok magyar zenész csempészett aranyat a Szovjetunióból), így éveket kellett elzárva töltenie. Az együttes még egy ideig működött, de néhány hónap után feloszlott.

A Piramis feloszlása után 1985-ben az ugyancsak sikeres Senator nevű együttes basszusgitárosa lett, amelyben Takáts Tamással, Szekeres Tamással, Gigor Károllyal és Varga Lászlóval zenéltek együtt.
1992-ben újra összeállt a Piramis, a nagy érdeklődésre való tekintettel öt koncert erejéig, a klasszikus felállásban. 1997-ben Závodi Jánossal mindketten 50. születésnapjukat ünnepelték, ennek alkalmából Száz év zene címmel készítettek közös albumot, korábbi slágereiket újra felvéve. 2006-ban ismét összeállt a Piramis, de a megromlott egészségi állapotú Som Lajos csupán a koncertek elején és végén léphetett színpadra, akkor is vendég basszusgitáros társaságában. A Piramis 2009-es újraindulásában már nem is vett részt

HALÁLOZÁSOK

1963 – William „Mac” Brazel amerikai farmer, a roswelli ufószerencsétlenség állítólagos szemtanúja.
Hogy valójában mire lelt Brazel az általa kezelt területen, azt a mai napig se tudni pontosan. Az első hivatalos közlemény egy meteorológiai ballonról számolt be és ezt évekig nem vitatták. Az utóbbi években az amerikai katonai vezetők elismerték, hogy az ún. Mogul-program egyik kísérletében használt szerkezet darabjai kerültek elő, amelyek a szovjet atomkísérletekre utaló nyomokat kerestek a légkörben.

Annyi nyilvánvaló az egészből, hogy Brazel úgy 1947. június 14-én kiment a földjére a szokásos napi teendőket elvégezni és az állataira ügyelt legelés közben. A birtokon szanaszét szóródva ezüstszínű törmelékre bukkant. Brazel aluliskolázott volt, nem sokat értett a műszaki dolgokhoz sem, bár tudta, hogy Roswell területén katonai támaszpont van, így arra gondolt, hogy a törmelékek talán hozzájuk kötődnek. Vagy három hét telt el, amikor július 8-án kapcsolatba tudott lépni Roswell sheriffjével, aki értesítette Jesse Marcel őrnagyot a légierőtől. Marcel megvizsgálta a helyszínt és jelentést tett róla feletteseinek, majd nemsokára hivatalosan is beszámoltak arról, hogy egy időjárási szonda, azaz meteorológiai ballon darabjai kerültek elő.
Néhányan már 1947-ben pletykáltak arról, hogy Brazel repülő csészealjat talált. Brazel tizenhat évvel az esemény után meghalt rákban és Catronban temették el.

A roswelli esettel 1978-tól kezdtek el újra foglalkozni. Mivel Brazel nem élt már, ezért rokonai és szomszédjai nyilatkoztak a kutatóknak és a téma iránt érdeklődő sajtónak. Több könyvben és dokumentumfilmben, illetve játékfilmekben is arról beszéltek, hogy különös formájú tárgyak kerültek előre Brazel földjéről: volt amelyiken értelmezhetetlen feliratok voltak, amik a hieroglifákra hasonlítottak volna. A törmelékdarabok anyagát is különféleképp írták le, egyesek szerint nem földi fémből készültek. A beszámolók azonban rendszerint ellentmondásosak, mert mindegyik másképp emlékezik a történtekre, ám mind azt feltételezik, hogy földönkívüli eredetű anyagmaradványok kerültek elő. A bulvárlapok és az ufóhívők is alaposan kiszínezték az egyes részletek. Bizonyos könyvek azt állítják, hogy Brazel saját szemével látta a lezuhant űrhajót, sőt még azoknak a lényeknek a tetemeit is, akik a járművet vezették. Feltételezik még Brazel lehetséges megfélemlítését a katonai vezetők részéről, akinek így haláláig titokban kellett tartania a dolgot

1970 – Járay József operaénekes (tenor), a Világ Igaza.


Édesapja jómódú vendéglős volt. A Jambrits családban mindenki tanult zenét, nagy tehetséget árult el e téren, ő mégis katonai pályára készült. Tízévesen Kőszegen hadapródiskolába iratkozott be. 1929-től a székesfehérvári repülős században szolgált, repülőgép-szerelést és -vezetést tanult.
Ifjúkorától atletizált, tízpróbában második helyen végzett az 1933-as országos bajnokságon. Ezen kívül is számtalan érmet szerzett a sportban, egy interjúban tett kijelentése szerint részt vett az 1936-os berlini olimpián is.

1934-ben a szülőfalujához közeli Szombathelyre helyeztette magát, és a sok korábbi amatőr fellépés után rendszeres énektanulmányokat kezdett a városi zeneiskolában. 1936-ban egy újabb áthelyezéssel Budapestre került, még katonatisztként sikeresen felvételizett a Zeneakadémiára. Tanára dr. Székelyhidy Ferenc volt. 1939-től már csak az énekléssel foglalkozott, leszerelt a katonaságtól, és a sporttal is felhagyott.
A nagy sikerű akadémiai vizsga után az 1941–42-es évadban ösztöndíjasként szerződtette az Operaház. Szeptember 27-én Heinrich szerepében debütált Wagner Tannhäuserében. Első évadja után Itáliába utazott hangját továbbképezni. 1942 őszétől már mint rendes tag kapott egyre nagyobb feladatokat a hangjának leginkább megfelelő olasz repertoárban.

Az 1944-es német megszállás után élelemmel segítette egy, az Operából ismert, internált rajongóját és családját. Az októberi nyilas hatalomátvétel után a lakásában rejtette el három üldözött ismerősét. Ő az Operaház óvóhellyé alakult pincerendszerében vészelte át Budapest ostromát. (1998-ban a „Világ Igaza” kitüntetést vehetett át özvegye.)
A felszabadulás után szórványos budapesti fellépések mellett hosszabb olaszországi szerződést kapott. 1947 decemberétől másfél évadot újra a Magyar Állami Operaházban énekelt, aztán 1949 nyarán hat évre külföldre távozott. Négy évig járta a német és francia nyelvterület színházait, koncerttermeit. 1953 végétől Dél-Amerikában próbált szerencsét, de ez valószínűleg nem hozta meg a remélt anyagi sikert, ezért 1955-ben – amnesztiarendeletnek köszönhetően bántatlanul – visszatért Magyarországra.
Az év végén már ismét az Operaház színpadán volt. Újabb sikeres évek következtek egészen 1964-ig, amikor júniusban személyautók illegális magánimportjáért letartóztatták. Politikai felhangoktól sem mentes perben négy év, hat hónap börtönbüntetésre ítélték, vagyonelkobzással kiegészítve. Nem kellett letöltenie a teljes időt, 1967 elején kiszabadult.
Ekkor már nem térhetett vissza a budapesti Operába. Csak a Debreceni Csokonai Színházban folytathatta pályáját. 1970 áprilisában egy salgótarjáni vendégszereplés közben agyvérzést kapott. Fél évnyi bénultság után érte a halál.
Igazi olaszos spinto tenor volt, ezért legemlékezetesebb alakításait Puccini operáiban nyújtotta

Share Button
Ennyien olvasták: 83

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.