Központ
2019. október 21. hétfő, Orsolya

NAPI VISSZANÉZŐ – SZEPTEMBER 30.

Központ szeptember 30, 2019 Kávé mellé

Az év 273. napja, hátra van még 92

POLITIKAI ÉS EGYÉB ESEMÉNYEK

1452 – Megjelenik az első nyomtatott könyv, Johannes Gutenberg Bibliája

1882 – A világ első vízierőművét üzembe helyezik a Fox folyón (Appleton, Wisconsin állam)

1901 – Franciaországban kötelezővé teszik a rendszámtáblát minden járművön, amely a 30 km/h sebességet képes elérni

1954 – Vízre bocsátják az első atom-meghajtású vízi járművet, az amerikai “Nautilus” tengeralattjárót

1968 – Az első Boeing 747-es repülőgép megépítése

1988 – A Magyar Katolikus Püspöki Kar felkéri az Európai Parlamentet, hogy legközelebbi ülésén foglalkozzék a romániai “falurendezési” tervvel

1990 – Lezajlanak a II. világháború utáni első demokratikus önkormányzati választások Magyarországon. A részvételi arány a 40%-ot sem éri el. A kisebb településeken a függetlenek, a nagyobb településeken és a fővárosban az ellenzék képviselői kerülnek többségbe

SZÜLETÉSEK

1627 – Robinson Crusoe, Daniel Defoe regényalakja

1847 – Hugonnai Vilma grófnő, az első magyar orvosnő

1859 – Benedek Elek magyar író, meseíró, újságíró.


Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett: a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként dolgozott. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta. 1892-ig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti volt, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott.
Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar Világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). Emellett számos lapban publikált álnéven, ezekből ad közre válogatást a kétkötetes Az ismeretlen Benedek Elek c. Munka.

1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. 1890-ben belépett a Demokratia nevű szabadkőműves páholyba. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv – amelyek főként az Az Ezeregyéjszaka meséinek és a Grimm fivérek meséinek átiratai voltak – tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.
1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba és ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet

1927 – Bajor Andor romániai magyar író, műfordító.
Középiskoláit szülővárosában, Nagyváradon végezte, 1949-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen filozófia szakos tanári oklevelet szerzett. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt. 1952-ig az egyetem Logika Tanszékén gyakornokként működött, majd rövid ideig a Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken lett tanársegéd. 1953 és 1957 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó szerkesztőjeként, 1957-től 1962-ig a Napsugár című gyermeklap munkatársaként dolgozott, majd 1969-ig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt. 1969 és 1987 között a bukaresti Előre című napilap kolozsvári munkatársaként tevékenykedett. Több évtizeden át ő írta az Utunk című irodalmi hetilap szilveszteri Ütünk mellékletét. 1990 és 1991 között a kolozsvári Keresztény Szó című katolikus lap főszerkesztője volt

1928 – Elie Wiesel amerikai zsidó író, politikai aktivista és egyetemi tanár, holokauszttúlélő. 57 könyvet írt. Leghíresebb műve Az éjszaka, amely a náci koncentrációs táborokban szerzett élményein alapul.
1986-ban Elie Wiesel Nobel-békedíjat kapott. A norvég Nobel-díj-bizottság az „emberiség hírvivőjének” nevezte, megjegyezve, hogy a „Hitler haláltáboraiban történt teljes megalázottság megtapasztalásának és az emberiesség semmibe vevésének” feldolgozására irányuló küzdelmei, valamint a „béke érdekében végzett gyakorlati munkája” mind „a béke, a jóvátétel, a megbékélés és az emberi méltóság” erőteljes üzenetét közvetíti az emberiség felé. Ő használta először a „holokauszt” kifejezést a mai értelmében

1947 – Marc Bolan Marc Bolan angol énekes, dalszerző és gitáros, aki az általa alapított és vezetett brit Tyrannosaurus Rex, később T. Rex együttesek révén lett ismert az 1960-as évek végén, majd világhírű a hetvenes évek első felének glam rock korszakában. Bolan a hetvenes évek első nagy tinibálványa volt Nagy-Britannia mellett Európa sok országában, köztük Magyarországon is. Korai halála után a személyére alapozott, világszerte ismert T.Rex együttes hamarosan feloszlott

1962 – Frank Rijkaard holland labdarúgó, edző.


Rijkaard játékos-pályafutása alatt játszott az Ajax Amsterdam, a Real Zaragoza és az AC Milan csapataiban.
A holland válogatottban 73 mérkőzésen 10 gólt szerzett. 2005-ben Az UEFA elnökének díjának díjazottja

HALÁLOZÁSOK

1848 – Gróf Zichy Ödön császárhű politikus, Görgey Artúr kivégezteti

1913 – Rudolf Diesel német mérnök, a Diesel-motor feltalálója

1936 – Balló Ede magyar festőművész.
Pályája korai szakaszában életképeket is festett, de elsősorban realisztikus, élethű és jellemábrázolásra törekvő portréi jelentősek. Művészetére elsősorban Székely Bertalan művei hatottak. Műveiből egyéni kiállítást rendeztek Budapesten 1914-ben, 1928–29-ben, illetve halála után emlékkiállítást, 1938-ban a Szépművészeti Múzeumban. 1883-tól szerepelt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain. Műveit csoportos kiállításon mutatták be 1893-ban Rómában, 1896-ban Budapesten (Millenniumi Kiállítás), 1900-ban Párizsban, illetve 1952-ben Prágában. Régi mesterek festményei után készített másolataiból 2004-ben rendeztek kiállítást a Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében

1955 – James Dean amerikai színész.
A családi farmon született Winton és Mildred Wilson fiaként. Kilencéves korában Jamest édesapja a rokonokhoz (nagybátyjához) adta egy farmra. A felső tagozatos iskolában James az iskola kosárlabdacsapatának tagja volt, a színészet iránt érdeklődött. Az iskola elvégzése után Kalifornia államba ment, és együtt lakott édesapjával és mostohaanyjával. Beiratkozott a Santa Monica-i Kollégiumba, de hamarosan átiratkozott Los Angelesbe, a University of Californiába színművészetre. James Dean karrierjét reklámfilmekben (Coca-Cola), és kereskedelmi televízióban kezdte statisztaként. (Beat the Clock).

Ezek után mentora és barátja James Whitmore tanácsára elköltözött New Yorkba, ahol filmekben és színpadon lépett fel (Kraft Television Theater, Studio One, Lux Video Theatre, Robert Montgomery Presents, Danger, General Electric Theater), valamint buszsofőrként dolgozott. Több sikertelen kísérlet után a híres Actors Studio növendéke lett, filmekben és Broadway-darabokban játszott. Hollywoodban szerepelt néhány filmkockán olyan felejthető filmekben, mint a Sailor Beware, de az 1955-ös év igazi áttörést hozott számára: megkapta Cal Trask szerepét az Édentől keletre című filmben, amelyet Elia Kazan rendezett. Érdekessége a film bemutatásának: Marlene Dietrich volt a jegykezelő, aki akkor igazi világsztárnak számított.
A film sikere révén vásárolt magának egy Porsche 550 Spyder versenykocsit, hogy hódolhasson másik szenvedélyének, az autóversenyzésnek. Rövid szünet után megkapta a Haragban a világgal, Nicholas Ray művének szerepét; partnere Natalie Wood volt, majd utána egy másik filmet kezdett el forgatni: az Óriás című George Stevens műben olyan akkori és későbbi világsztárokkal, mint Elizabeth Taylor, Rock Hudson, Dennis Hopper (ekkor még csak kezdő színészként) szerepelt. (A filmet 10 kategóriában jelölték Oscar-díjra, végül csak a rendező kapott Oscar-díjat.)
A Giant forgatása közben James Dean autóversenyre utazott, az országúton azonban karambolozott kocsijával és életét vesztette. A fairmounti temetőben helyezték végső nyugalomra (Indiana államban).
Habár mindössze három nagy mozifilmben szerepelt, melyek révén két Oscar-díj-jelölést kapott (azt is halála után), halálakor mégis legenda lett: a fiatalok problémáit azóta sem tudta senki úgy megformálni, mint ő a Haragban a világgal című filmben, a farmert és piros dzsekit viselő, szomorú tekintetű Jim Stark szerepében.

Dean szexuális irányultsága kapcsán vita alakult ki az életrajzírók között. Azt senki nem vonja kétségbe, hogy számos férfival volt viszonya. Egy 1992-ben megjelent életrajz azonban azt állítja, férfiakkal csak karrierjének előmozdítása érdekében létesített viszonyt. Életrajzírója George Perry szerint „Igazából csak egy meleg kapcsolata volt, George Brackett-tel, a CBS rendezőjével, korai Los Angeles-i éveiben” (…) „Ez a szereposztó dívány esete volt.” Ennek ellentmond, hogy James Dean állítólag Paul Newmannel több éjszakát töltött együtt hollywoodi szállodákban

2006 – Sütő András Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író.


Mezőségi szegényparaszti családból származott, szülei Sütő András és Székely Berta voltak. 1940 őszétől a nagyenyedi református kollégium, majd 1945 januárjától kolozsvári református gimnázium diákja volt. Első írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság című lap, Levél egy román barátomhoz címmel.
1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az 1950-es évek politikai viszonyaival ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol az Igaz Szó című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1958-1989 között a Művészet, illetve az Új Élet című marosvásárhelyi képeslapnak volt főszerkesztője. 1989-ig az Erdélyi Figyelő főszerkesztői pozícióját töltötte be.

1965–1977 között parlamenti képviselő, 1974–1982 közt a Romániai Írószövetség alelnöke volt. 1980-tól kezdve a Ceaușescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve.
1990. március 19-én a marosvásárhelyi fekete március idején a magyarok és románok között kitört etnikai zavargások során, melyet később fekete márciusnak, a marosvásárhelyi pogromnak neveztek el, az RMDSZ székház ostromakor veszítette el bal szeme világát. Saját kérésére Magyarországra szállították gyógykezelésre, 1990. március 20-án este érkezett meg katonai repülőgéppel Tökölre, ahonnan Budapestre vitték tovább.
Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt

Share Button
Ennyien olvasták: 137

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.