Központ
2019. szeptember 19. csütörtök, Vilhelmina

NAPI VISSZANÉZŐ – SZEPTEMBER 5.

Központ szeptember 5, 2019 Kávé mellé

Az év 248. napja, hátra van még 117

POLITIKAI ÉS EGYÉB ESEMÉNYEK

1698 – Nagy Péter orosz cár adót vet ki a szakállakra

1848 – Széchenyi István grófot a döblingi elmegyógyintézetbe szállítják

1939 – Az Amerikai Egyesült Államok bejelenti semlegességét a második világháborúban

1940 – A második bécsi döntés (augusztus 30.) értelmében a magyar haderő egységei Nagyszalonta térségében átlépik a Román Királyság határát és megkezdik Észak-Erdély visszafoglalását

1956 – Elkezdődik a Szuezi válság. Izrael tiltakozik Egyiptom intézkedése ellen, mellyel kizárja őt a Szuezi-csatorna használatából. A hónap végén Izrael megtámadja Egyiptomot, elkezdődött a második arab-izraeli háború

1960 – Cassius Clay amerikai ökölvívó félnehézsúlyban aranyérmet nyer a Római Olimpián. Később nevét Muhammad Alira változtatja

1972 – Palesztin terroristák túszul ejtenek tizenegy izraeli sportolót a müncheni Olimpiai Játékokon. Később valamennyi túsz életét veszti, főként a német rendőrség szabadító-akciója során

SZÜLETÉSEK

1638 – XIV. Lajos francia király, a “Napkirály.
Formálisan a leghosszabb ideig (72 évig) uralkodó európai monarcha a német VII. Bernhard lippei herceg (szül. 1428-ban, uralkodott 1429-1511.) után.
(XIV. Lajos 13 éves koráig (1651-ig) édesanyja volt a régens, így gyakorlatilag 64 éven át uralkodott.)
Ismert melléknevei: „a Napkirály” („Le Roi-Soleil”) és „Nagy Lajos” („Louis le Grand”). Az abszolutizmus klasszikus képviselője: szilárd egyeduralmat valósított meg a főnemesi ellenzék visszaszorításával és a központosított államigazgatás bevezetésével. Uralma alatt a gazdaság és a kultúra jelentősen fejlődött. Franciaországot az európai nagyhatalmak sorába emelte. Személye a francia gloire (dicsőség) egyik szimbólumává vált

1847 – Jesse James amerikai bank- és vonatrabló. Sírfelirata:
Jesse James
Meghalt 1882. április 3-án
Élt 34 évet, 6 hónapot és 28 napot
Egy gyáva áruló gazfickó lőtte le, aki nem érdemli meg, hogy nevét ideírják

1903 – Kemény János erdélyi magyar író.

Gátló-serkentő tudattal kezdett írni, hogy bizonyítsa, nemcsak az ősök jogán fog tollat. Annak idején Tamási Áron írta róla: “Régóta tudjuk, hogy Kemény János a neve mellé olyan megjelölést örökölt, mely a főúri osztály tagjai közé utalja őt. Nem kétséges, hogy a fennálló társadalmi rendet elbűvöli ez a megjelölés; s az sem kétséges, hogy a szellem rendjében hatástalan, sőt néha gyanút virágzik.” De az előítéletekkel csak addig kellett verekednie, míg a Kákóc Kis Mihály (1929) vagy a Kutyakomédia (1934) című kisregényei meg nem jelentek, melyekben Kovács László szerint “a meleg humánum fénye az, ami rávilágít magyarra, románra egyaránt, s az erdélyi falut, az erdélyi életet problémáiban egyszerűbbnek mutatja, mint ahogy a politika gondolja el, de összetettebbnek is, mint ahogyan akármelyik nacionalizmus megoldaná”. 1938-ban lát napvilágot a budapesti Révai kiadásában Ítéletidő című elbeszéléskötete, mely Kántor Lajos summázata szerint “pozitív jelkép, az egymásrautaltság, összefogás szimbóluma”. A Kokó és Szokratész (1940) már az érett író munkáit összegezi. “Elragad epikájában a déltengeri természettel versengő báj és gyöngédség, a komikumnak és fájdalomnak egy-egy jellemben való elkeveredése és a filozófiának az élethez minduntalan alászálló humora. A finom érzelmesség és férfias tárgyilagosság művészi váltakozása, mely vonzó és mind nagyobbra hivatott elbeszélőt jelez a magyar novellaírásban” – írja Molter Károly a kötet megjelenésekor.

Tehetsége megtréfálta a történelmet. Ő, az erdélyi mágnás, aki annak idején inkább csak elbeszélést meg novellát próbált, a háború után, a szocialista jelenben írta és publikálta egymás után regényeit (Vadpáva, 1958, Farkasvölgy, 1963, Víziboszorkány, 1965), valamint A havas dicsérete c. novellagyűjteményét (1957), s ez is hozzájárult, hogy az 1950-es évek súlyos méltánytalanságain, amikor is mészégető munkásként tartotta el népes családját, nagyvonalúan tette túl magát.
Prózájának esztétikai értékei szétválaszthatatlanok az etikaiaktól: a különböző társadalmi rangú és anyanyelvű embereket összekötő természetszeretet, barátság, békességre vágyakozás nem csupán témája, hanem mondhatni formaadója is lírai hangulatú történeteinek, melyek nemigen keresik a rendkívülit. Elbeszéléseire és terjedelmesebb epikai műveire is “a finom érzelmesség és férfias tárgyilagosság” jellemző (Molter Károly).
Élete utolsó éveiben önéletrajzi regény megírásának terve foglalkoztatta, de erejéből már csak gyermekkora és ifjúsága éveinek megírására futotta, s ez a rész is csak halála után, 1972-ben látott nyomdafestéket Kakukkfiókák címmel

1946 – Freddie Mercury párszi indiai származású brit énekes és zenész, a Queen rockegyüttes egykori énekese és dalszerzője. Fő dalszerzőként jelentősen meghatározta az együttes stílusát, a legtöbb sikeres dalukat ő írta. Az 1980-as évek közepén szólókarrierbe kezdett, és Montserrat Caballé opera-énekesnővel közösen operai hatású könnyűzenei albumot készített Barcelona címen. Gyakran azonosítják magával az együttessel, népszerűsége többször háttérbe szorította az együttes többi tagját. Általános vélekedések szerint az egyik legtehetségesebb könnyűzenei énekes, és kivételes tehetségű frontember és koncertzenész volt. Bár a halála pillanatáig titkolta mind a betegségét, mind a szexuális irányultságát, mégis az egyik leghíresebb biszexuális zenei előadó lett, valamint az AIDS-betegség egyik leghíresebb áldozata.

Bár a közvélemény extravagánsnak és hiperaktívnak ismeri, saját bevallása szerint a magánéletében visszahúzódó és zárkózott személyiség volt: „Az a látszat, mintha fölfalnám és tönkretenném az embereket. Senki sem az igazi énemet szereti, mind a hírnévbe, a sztárba szerelmesek. Van egy kemény, férfias leplem, amit a színpadon magamra öltök, de van egy sokkal lágyabb oldalam is, amely olyan olvadékony, mint a vaj.”
Ennek gyökeresen ellentmond a közvéleményben kialakult kép: legjobb példák a legendás partijai. A Living On My Own kislemez videoklipjében egy ilyen, tipikus Mercury parti felvételei szerepelnek, ahol megfigyelhető az énekes központi szerepe, karizmatikus és nárcisztikus személyisége. Legendák keringtek arról, hogy a szerelemben is ilyen rámenős volt, ha meg akart szerezni magának valakit, akkor drága ajándékokkal próbálta meg levenni a lábáról: „Nekem igazából sok szeretetre van szükségem, és rettenetesen elkényeztetem a szeretőimet. Szeretem boldoggá tenni őket, és örömet okoz, ha igazán drága és csodálatos ajándékokat adhatok nekik.”

Kevesek számára ismert, hogy valójában biszexuális volt, és az 1970-es évektől hat éven át egy Mary Austin nevű nővel élt párkapcsolatban. A sajtó a kezdetektől vájkált a magánéletében, és vélt vagy valós bizonyítékokat közölt a másságával kapcsolatban. 1974-ben például a New Musical Express újságírójának így nyilatkozott: „meleg vagyok, mint a kályha, drágám!”. A 80-as években több homoszexuális kapcsolatára is fény derült, például a legtartósabb viszony Jim Huttonhoz fűzte. Hutton a Savoy londoni luxusszállodában dolgozott borbélyként, amikor 1985-ben megismerkedett a Queen együttes frontemberével-énekesével és először nem ismerte fel, milyen szupersztárral van dolga. Később egyre közelebb kerültek egymáshoz és együtt éltek Londonban egészen Mercury 1991-ben bekövetkezett halálig. Hutton ápolta az énekest annak végnapjaiban, aki viszont utolsó napjaiban már „férjeként” emlegette az ezermestert. A Queen énekese félmillió fontot hagyott élettársára, továbbá egy telket Carlow-ban, ahol Hutton később házat épített. Mercury vagyonának zöme Mary Austinnak jutott

1951 – Michael Keaton amerikai színész.

Michael katolikus családban nevelkedett. Pittsburgh-be költöztek családjával. Középiskolai éveit a Monotur High School-ban végezte. A Kent Állami Egyetemre járt, de nem végezte el. Dolgozott taxisként, fagylaltárusként, stúdióban technikai munkatársként. 1968-ban szerepelt először TV-ben a MisteRogers’ Neighborhood-ban. Ezután Pittsburgh-ból Los Angelesbe költözött. 1972-ben a Maude című sorozatban szerepelt. 1977 óta színészkedik. 1979-ben a The Mary Tyler Moore Hour sorozatban játszott. Még ebben az évben szerepelt a nagy áttörést hozó Working Stiffs című filmben, amelyben James Belushival szerepelt együtt. Ezek után olyan színészekkel játszott, mint Jack Nicholson, Justin Long, Lindsay Lohan, és olyan rendezővel forgatott, mint Tim Burton (Batman, Beetlejuice)

HALÁLOZÁSOK

1857 – Auguste Comte francia filozófus

1906 – Ludwig Boltzmann, osztrák fizikus és filozófus

1919 – Vaszilij Ivanovics Csapajev orosz katonatiszt, parancsnok a Vörös Hadseregben.
Részt vett az első világháborúban, jelentős szerepet játszott az 1917-es októberi orosz forradalom fegyveres akcióiban, majd az azt követő polgárháború harcaiban

1942 – Móricz Zsigmond magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja

1992 – Rajcsányi László háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, sportvezető, mérnök

1997 – Kalkuttai Teréz anya albán származású római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa. Az indiai Kolkata szegénynegyedeiben végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kivívta

Share Button
Ennyien olvasták: 593

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.