Központ
2017. november 18. szombat, Jenő
Eső valószínű
Szombat
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

NOSZTALGIA 2.1

Központ március 7, 2013 Kávé mellé

nosztiNOSZTALGIA 2.1

– helyzetkép a múltról –

  Mi még tudtunk kézzel írni, és bármikor fejben összeadtunk vagy összeszoroztunk két egyjegyű számot.   Amikor otthon kizavartak havat lapátolni, nem próbáltunk alkalmazást letölteni hozzá.   Annak idején a falusi suhancok nem szuper verdákkal jártak, hanem gyalog, mint az állatok, és vizet ittak, mint a palánta.   Mi cigizni jártunk az iskolai vécébe, nem szexelni.   A mi időnkben a tanárok maguktól adták le a tananyagot, ma úgy kell kiverni belőlük.

  Mi a legmélyebb lelki nyugalommal ittuk műthetőre magunkat a házibulikon, mert nem kellett attól tartsunk, hogy valamelyik marha lefilmez, és másnap felpattintja a Youtube-ra.

  Akkoriban nem voltak 3D-s mozik, de a színház már akkor is az volt.

  Minket nem köszöntöttek fel nyolcszázan a szülinapunkon, csak húszan, de ők személyesen.

   „Drukkoljunk egy like-kal a kómában fekvő Cipőért!” – Na, ilyen se volt; mi legfeljebb imádkoztunk a bajbajutottakért.

  Nem volt se CD, se DVD, viszont a lemezeknek két oldaluk volt.

  Mi csak kétféle betűtípust ismertünk: a kisbetűt meg a nagybetűt.

  A mi bringáinkon csak egy sebesség volt, nem lehetett velük hanyatt fekve, telefonálva és cigizve feldzsesszelni a vácmányi tetőre, ahogy a mai bicajokkal.

  Mi nem étterembe jártunk vacsorázni, hanem a konyhába, és hittük és vallottuk, hogy félig berúgni kidobott pénz.

  Mi csak a színvonalat, a gólvonalat és a felezővonalat ismertük, a bikinivonalat és az idővonalat nem.

  Akkoriban végig lehetett stoppolni nyaranta a fél országot; ma már a kutya se vesz fel stoppost, mert azt hiszi, hogy csak lájkolják a kocsiját.

  A mi időnkben az volt a büntetés, hogy: nem mehetsz ki az udvarra! Ma az, hogy: kapcsold ki azt a rohadt gépet, és mars ki az udvarra!

  Mi még mindent rendeltetésszerűen használtunk: a fürdőszobatükör előtt állva borotválkoztunk/kenceficéztünk, de eszünkbe se jutott volna lefényképezni, a kártyával nem vásároltunk, hanem hatvanhatoztunk, és az egeret nem nyomogattuk, hanem agyoncsaptuk szemétlapáttal.

  Nem voltak anorexiás tinilányok, mert amelyik nem akart enni, az begyűjtött két akkora maflást, hogy utána még a fikuszt is lelegelte.

  Nekünk a hétvégi kirándulás azt jelentette, hogy elmentünk túrázni a hegyekbe, és nem azt, hogy befészkelünk három napra egy wellness-szállóba, naponta ötször degeszre zabáljuk magunkat, és utána sportolás címen áztatjuk a micsodánkat a termálmedencében.

  Mi a kertben játszottunk indiánosdit, és nem a Farmville-ben parasztosdit.

  A „meleg” csupa kellemes képzetet idézett fel bennünk, és meg se fordult a fejünkben, hogy a Rózsaszínű Párduc vajon a fiúpárducokat szereti-e.

  Számunkra a halál már spílhóznis korunktól kezdve élet-halál kérdése volt, és nem kérdeztük meg a szüleinktől blazírt pofával, amikor bejelentették, hogy meghalt nagymamánk vagy nagytatánk: még hány élete van?

  Mi kívülről tudtuk a rokonaink és a közeli ismerőseink, barátaink telefonszámát, akár 50-60-at is. Ma mindenki egyet tud: a sajátját. Már ha tudja.

  A mi időnkben nem a spanga és a joint volt a fű szinonimája, hanem a gyep.

  Hozzánk képest Kolumbusz, Magellán, Marco Polo meg a többiek nem egyebek nyugdíjas szovátai idegenvezetőnél: mi GPS nélkül jártuk végig a Trabanttal Magyarországot és Csehszlovákiát, sőt, még a drezdai kempinget is ohne műholdas segítség találtuk meg.

  Mi úgy be tudtuk osztani a havi nyolc tojásos fejadagot, hogy négyszer ettünk rántottát, háromszor tükörtojást, kétszer süttünk piskótát, és még maradt is másfél hó végére. De úgy, hogy közben a húsvétot is kiállítottuk.

  Nem voltak plázacicák, csak Romarta-libák meg Luxor-tyúkok.

  Akkoriban mi még magyarul beszéltünk; nem azt mondtuk, hogy lájkolom a csajszit, hanem hogy tetszik Zsuzsika, a vécésnénit nem hívtuk anyagcsere-menedzsernek, a szódavizet se virginfröccsnek, és az anyakönyvvezető se volt motherbookdriver.

  A kanál is kanál volt, nem manuál-faciális tápanyagbeviteli hardver, a szakácskönyv se gasztronómiai database; a töpörtyűs pogácsát se hívtuk disznóchips-es muffinnak, se a bombanőt hiperbulának, se a nőcsábászt pinahekkernek.

  A kopipésztelt is egyszerűbben mondtuk: lop.

  Nagyanyánk se károgta soha, hogy „már megint hol a rákban lehet a wireless iron?”, amikor a szenes vasalót kereste, és anyánk nem intelligens mosóporral mosta a gatyánkat, hanem debilis szódával meg hülyeszappannal.

  Ha fintorogtunk az ebédnél, akkora nyaklevest kaptunk táplálék-kiegészítő gyanánt, hogy utána hetekig nem volt proteinhiányunk.

  És végül: akkoriban nem létezett Word. De az adott szónak súlya volt…


Share Button
Ennyien olvasták: 247

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.