Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Eső
Hétfő
Eső
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

NOSZTALGIA 2.1

Központ március 7, 2013 Kávé mellé

nosztiNOSZTALGIA 2.1

– helyzetkép a múltról –

  Mi még tudtunk kézzel írni, és bármikor fejben összeadtunk vagy összeszoroztunk két egyjegyű számot.   Amikor otthon kizavartak havat lapátolni, nem próbáltunk alkalmazást letölteni hozzá.   Annak idején a falusi suhancok nem szuper verdákkal jártak, hanem gyalog, mint az állatok, és vizet ittak, mint a palánta.   Mi cigizni jártunk az iskolai vécébe, nem szexelni.   A mi időnkben a tanárok maguktól adták le a tananyagot, ma úgy kell kiverni belőlük.

  Mi a legmélyebb lelki nyugalommal ittuk műthetőre magunkat a házibulikon, mert nem kellett attól tartsunk, hogy valamelyik marha lefilmez, és másnap felpattintja a Youtube-ra.

  Akkoriban nem voltak 3D-s mozik, de a színház már akkor is az volt.

  Minket nem köszöntöttek fel nyolcszázan a szülinapunkon, csak húszan, de ők személyesen.

   „Drukkoljunk egy like-kal a kómában fekvő Cipőért!” – Na, ilyen se volt; mi legfeljebb imádkoztunk a bajbajutottakért.

  Nem volt se CD, se DVD, viszont a lemezeknek két oldaluk volt.

  Mi csak kétféle betűtípust ismertünk: a kisbetűt meg a nagybetűt.

  A mi bringáinkon csak egy sebesség volt, nem lehetett velük hanyatt fekve, telefonálva és cigizve feldzsesszelni a vácmányi tetőre, ahogy a mai bicajokkal.

  Mi nem étterembe jártunk vacsorázni, hanem a konyhába, és hittük és vallottuk, hogy félig berúgni kidobott pénz.

  Mi csak a színvonalat, a gólvonalat és a felezővonalat ismertük, a bikinivonalat és az idővonalat nem.

  Akkoriban végig lehetett stoppolni nyaranta a fél országot; ma már a kutya se vesz fel stoppost, mert azt hiszi, hogy csak lájkolják a kocsiját.

  A mi időnkben az volt a büntetés, hogy: nem mehetsz ki az udvarra! Ma az, hogy: kapcsold ki azt a rohadt gépet, és mars ki az udvarra!

  Mi még mindent rendeltetésszerűen használtunk: a fürdőszobatükör előtt állva borotválkoztunk/kenceficéztünk, de eszünkbe se jutott volna lefényképezni, a kártyával nem vásároltunk, hanem hatvanhatoztunk, és az egeret nem nyomogattuk, hanem agyoncsaptuk szemétlapáttal.

  Nem voltak anorexiás tinilányok, mert amelyik nem akart enni, az begyűjtött két akkora maflást, hogy utána még a fikuszt is lelegelte.

  Nekünk a hétvégi kirándulás azt jelentette, hogy elmentünk túrázni a hegyekbe, és nem azt, hogy befészkelünk három napra egy wellness-szállóba, naponta ötször degeszre zabáljuk magunkat, és utána sportolás címen áztatjuk a micsodánkat a termálmedencében.

  Mi a kertben játszottunk indiánosdit, és nem a Farmville-ben parasztosdit.

  A „meleg” csupa kellemes képzetet idézett fel bennünk, és meg se fordult a fejünkben, hogy a Rózsaszínű Párduc vajon a fiúpárducokat szereti-e.

  Számunkra a halál már spílhóznis korunktól kezdve élet-halál kérdése volt, és nem kérdeztük meg a szüleinktől blazírt pofával, amikor bejelentették, hogy meghalt nagymamánk vagy nagytatánk: még hány élete van?

  Mi kívülről tudtuk a rokonaink és a közeli ismerőseink, barátaink telefonszámát, akár 50-60-at is. Ma mindenki egyet tud: a sajátját. Már ha tudja.

  A mi időnkben nem a spanga és a joint volt a fű szinonimája, hanem a gyep.

  Hozzánk képest Kolumbusz, Magellán, Marco Polo meg a többiek nem egyebek nyugdíjas szovátai idegenvezetőnél: mi GPS nélkül jártuk végig a Trabanttal Magyarországot és Csehszlovákiát, sőt, még a drezdai kempinget is ohne műholdas segítség találtuk meg.

  Mi úgy be tudtuk osztani a havi nyolc tojásos fejadagot, hogy négyszer ettünk rántottát, háromszor tükörtojást, kétszer süttünk piskótát, és még maradt is másfél hó végére. De úgy, hogy közben a húsvétot is kiállítottuk.

  Nem voltak plázacicák, csak Romarta-libák meg Luxor-tyúkok.

  Akkoriban mi még magyarul beszéltünk; nem azt mondtuk, hogy lájkolom a csajszit, hanem hogy tetszik Zsuzsika, a vécésnénit nem hívtuk anyagcsere-menedzsernek, a szódavizet se virginfröccsnek, és az anyakönyvvezető se volt motherbookdriver.

  A kanál is kanál volt, nem manuál-faciális tápanyagbeviteli hardver, a szakácskönyv se gasztronómiai database; a töpörtyűs pogácsát se hívtuk disznóchips-es muffinnak, se a bombanőt hiperbulának, se a nőcsábászt pinahekkernek.

  A kopipésztelt is egyszerűbben mondtuk: lop.

  Nagyanyánk se károgta soha, hogy „már megint hol a rákban lehet a wireless iron?”, amikor a szenes vasalót kereste, és anyánk nem intelligens mosóporral mosta a gatyánkat, hanem debilis szódával meg hülyeszappannal.

  Ha fintorogtunk az ebédnél, akkora nyaklevest kaptunk táplálék-kiegészítő gyanánt, hogy utána hetekig nem volt proteinhiányunk.

  És végül: akkoriban nem létezett Word. De az adott szónak súlya volt…


Share Button
Ennyien olvasták: 217

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.