Központ
2018. december 10. hétfő, Judit

Nyakunkon a magánybiznisz! 

Központ február 19, 2018 Kávé mellé

„A magány sokkal inkább jelenti azt, hogy nem szereted magadat, mint azt, hogy nincsenek körülötted emberek, akik szeretnek” – mondja Bob Gass brit író. Napjainkban rengetegen élnek elszigetelten és magányosan, különösen a fiatalok. És kinek jó ez? Legföljebb a piacnak, amely máris reagált az egyre gyakoribb jelenségre. Kialakulóban van egy új üzletág, amely pénzért cserébe baráti ölelést, sétát, vacsorát és randit kínál.

 

Felgyorsult az idő. Az információtechnológia és a közösségi média megváltoztatta a kommunikációs csatornákat, egy „írásalapú texting társadalommá”, és folyamatosan arra buzdít, hogy lépjünk egymással interakcióba a nap bármely pillanatában. De valójában létrehozott egy narcisztikus buborékot is, ami lehetővé teszi, hogy a való életben elszakadjunk egymástól.

Narcisztikus buborékban

Hogy mi az elmagányosodás legfőbb oka? A technológia felépítette azt a falat az életünk köré, amely hihetővé teszi, hogy egy e-mail vagy szöveges üzenet mindenre jó lesz. Pedig valójában ezeknek az lenne a feladata, hogy segítsenek a kapcsolatfelvételben, amit aztán személyes találkozással és beszélgetéssel folytatunk. A gyors élet megeszi a kapcsolatokat, mert nincs időnk találkozni, nincs kedvünk beszélgetni. Az egyedül töltött esti órák manapság fel sem tűnnek, ha egyébként órákig lehet ülni a laptop előtt, akár beszélgetve másokkal, akár olvasgatva a világhálón. De annak a halvány érzése, hogy valami nincs rendben, előbb-útóbb megjelenik. Nyugtalanságban, diszkomfortérzésekben vagy pótcselekvésekben, mint például a vásárlás vagy az evés kényszere.

A 21. századi magány érzése azonban ugyanolyan, mint a korábbi koroké volt. Az egyedüllét, akár barátok, akár partner nélkül, olyan szorongásokat indíthat be, amelyek nem újak. Felmérések szerint a 18-38 éves korosztály tagjai nagyobb valószínűséggel magányosak, mint az 50 évnél idősebbek, ami komoly egészségügyi következményekkel jár. Egyes népcsoportoknál még mindig létezik a közösségből való teljes kizárás büntetése, amikor valakiről a csoportot irányító vezér kimondja, hogy többé nem szabad érintkezni vele. Miután az így kirekesztett elveszti reményét a társas kapcsolatokra, viszonylag rövid időn belül megbetegszik vagy meghal. Ez a szélsőséges példa is mutatja azt a tudományosan igazolt tényt, hogy a magány fizikai tüneteket válthat ki. A magány önemésztő folyamatokat indít be, az immunrendszer, a hormonrendszer és az idegrendszer leromlásával járhat, ezáltal lesz betegségkeltő, hiszen a szervezet így sokkal kevésbé ellenálló. Ezeket a betegségeket fiatalkorban kellene megelőzni, a társadalom viszont kevésbé figyel, ezen korosztályra. A mai világban már természetes, hogy az idős embereket valaki rendszeresen meglátogatja, elbeszélget és törődik velük. A fiataloktól azonban elvárják, hogy képesek legyenek társas kapcsolatok kialakítására. Ha pedig nincs kellő önbizalmuk társaságba járni, életképes megoldást jelenthet fizetni ezekért a szolgáltatásokért. Ahogyan manapság bevett dolog fizetni a kutyasétáltatásért, az idősgondozásért, hamarosan azon sem fogunk meglepődni, ha baráti sétára vagy beszélgetésre költ valaki pénzt.

Bérelj egy havert!

Scott Rosenbaum, a RentAFriend.com alapítója egy japán koncepció népszerűségére alapozva indította útjára az oldalt 2009-ben. „Japánban a társadalom sokat vár el az emberektől, gondoljunk csak az extrém túlórákra, így nem csoda, ha sokan egyedül maradnak, és a baráti körük felszámolódik. Az emberek azonban bérelhetnek álbarátokat, hogy éljenezzenek az ismerőseik esküvőjén, sírjanak egy hozzátartozójuk temetésén, vagy elkápráztassák a szülőket, akiknek a jövendőbelijükként mutathatják be a bérelt illetőt” – mondja az üzletember.

Japán a piacvezető!

2012-ben Tokióban nyílt meg az első CuddleCafe, ahol nemcsak ölelést lehet venni, hanem sziesztázni is lehet valaki mellett 80 dolláros órabérrel. Tavaly előtt a Gatebox nevű vállalat piacra dobta a virtuális asszisztensnek egy új modelljét: a felhasználók egy AzumiHikari nevű 3D animekarakterrel léphetnek interakcióba. A termék marketingje során Hikarit nemcsak kényelmes segítőként pozícionálták, hanem álbarátnőként is. A promóciós videóban Hikari felébreszt egy fiatalembert, tájékoztatja az időjárásról, és gondoskodik róla, hogy időben érjen a munkába. A férfi elköszön tőle. Közben Hikari üzenetet küld a férfinak, sőt, arra buzdítja, hogy jöjjön korábban haza a munkából. A nap végén pedig a férfi megosztja valódi érzéseit a készülékkel.

A magányos társadalom

Könnyű lenne azt állítani, hogy a limitált kiadású, 2500 dolláros kütyü csupán a tech-megszállottak játékszere, ám ez nem így van. Japánban az elidegenedés népbetegség. De valóban lecserélhetjük-e az emberi kapcsolatainkat virtuális társakra?

„A kapitalizmus oda vezetett, hogy az emberek a tárgyakba sokkal több energiát fektetnek, mint a kapcsolatokba. Hogy egy kapcsolat fennmaradjon, meg kell dolgozni érte. Az emberek, legfőképp a fiatalok, pedig nem akarják azt érezni, hogy kötelező valamit tenniük a másikért. Csak azt akarják csinálni, amihez nekik van kedvük, és közben elfelejtenek társas lénnyé válni”– írja JacquelineOlds, a Harvard Egyetem professzora a The Lonely Society című tanulmányában. Szerinte egy évtizeden belül ugyanolyan elfogadott lesz, hogy a barátságokért fizetnünk kell, mint az, hogy napjainkban a terápiáért fizetünk. A barátság ilyenfajta kapitalizálódását sokan fogják kritikával illetni, de olyan piacképes szolgáltatássá válik, amihez előbb-útóbb hozzászokunk majd. A társas kapcsolatok iránti vágy ősi szükségletünk, így sokan élni fognak ezzel a lehetőséggel.

Egy vásárolt barát valójában csak azt a narcisztikus igényünket szolgálja ki, hogy valaki szeressen, öleljen át, vagy hallgasson figyelmesen. Ez kicsit olyan, mint a buszon beszélgetni valakivel, akinek az életünk összes titkát elmondjuk, mert úgysem látjuk soha többé.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 726

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.