PletyKalap
Isa…, pohárnyi barna trutyi vogymuk. Hamvasztás helyett cseppfolyósítják a halottakat egy speciális eljárás során a Florida állambeli St. Petersburgban, vagyis Szentpéterváron. Az orosz városról elnevezett település temetkezési vállalkozója, Sandy Sullivan büszkén mutatta be az új szerkezetet, amellyel alig három óra leforgása alatt egy pohárnyi barna, szirupszerű anyaggá változtatható az elhunyt, amit aztán kivezethetnek a városi csatornahálózatba. Ez baromi szimpatikus. Semmi felhajtás, semmi kecmec, zsupsz bele a kanálisba!
A család egy maroknyi megmaradt csontot kap a halottból, amit eltemethet vagy urnában őrizhet (esetleg gombfocizhat vele). Az eljárás állítólag sokkal gyorsabb és olcsóbb, mint a hamvasztás, amelynek során órákon át kell minimum 3000 fokon égetni a testet, mire teljesen elhamvad (a lakástűzben elhunytaknak vajon van kedvezmény a hamvasztásnál?). A hagyományos temetésnél pedig jóval helytakarékosabb, s az elhunyt cseppfolyós alakban is visszatérhet a lét örök körforgásába. Ámen!
Csirke. Játékszerként árulják azokat a kiscsirkéket, amelyeket a kutatók tenyésztettek ki oly módon, hogy speciális anyagot fecskendeztek a tojásokba. A csirkék így türkiz, zöld, narancssárga, rózsaszín vagy éppen piros színben bújnak ki a tojásból, és a kisgyermekek játékszerévé válnak. Az új őrület az Egyesült Államokban, Kínában, Malajziában, Marokkóban és Jemenben terjedt el, és az egész világon tiltakozást váltott ki. Ennek ellenére a színes csirkéknek óriási a keletje, de a beszínezett tyúknak is, melyet szintén vesznek, mint a tyúkot, izé, a cukrot; azért ezt még lehetne fokozni: kockás csirke, pöttyös csirke, zebracsíkos csirke, rockereknek fekete metálcsirke satöbbi…
Az állatvédők szerint a legfelháborítóbb az, hogy a tollak növekedésével az új részeken már nem jelenik meg a kívánt szín, így könnyen lehetséges, hogy a gazdik inkább megszabadulnak a például csak félig narancssárga csirkétől. Ráadásul a kiscsirke tojásába hidrogén peroxidot és ammóniás vegyszert fecskendeznek, melyet nem minden példány tolerál, és még a tojásban elpusztul. Nekünk valahogy nem szakad darabokra a szívünk néhány hülye csirke miatt, csak nehogy Funárék is megneszeljék ezt a dolgot, mert a piros-sárga-kék szárnyasokhoz nem lenne gusztusunk.
Óvó néni, kérem, mért kell mindent megenni? Bírságot kell fizetnie annak, aki nem eszi meg az utolsó falatig az ételét egy szaúd-arábiai étteremben. Hát ez állati! (Egyből az jut eszünkbe, amikor Mr. Beannek nem ízlik a vendéglőben megrendelt kaja, és minden lehető és lehetetlen helyre dugdos belőle egy kanálnyit.) A Marmar nevű vendéglő azért vezette be a szigort, mert tulajdonosa megelégelte a
státusszimbólumos rendeléseket. Sok vendég ugyanis, hogy tehetősségével felvágjon mások előtt, hatalmas adag ételeket rendel, amelyeket azután képtelen magába tömni, és nagy részét a tányérján hagyja. A vendég persze a nagyobb adagokért eleve is többet fizet, de a „maradékbírsággal” még nagyobb lesz számlája. Ez persze fordítva is elsülhet: azért is nagy adagot rendelek és nem eszem meg, vazzeg, és a maradékbírságot is kacagva csengetem ki!
Itt nálunkfelé is érdekes megfigyelni a vendéglőkben, éttermekben a középkorú és idős embereket, ahogy küszködnek a hatalmas adagokkal, pedig nem is kell vagy kéne maradékbírságot fizetni: őket még úgy nevelték, hogy az utolsó falatig mindent megeszel, fiam, ami a tányérodon van, nincs pocséklás! És erről évtizedek alatt se tudtak leszokni.
Sírig tartó szerelem, illetve… azon túl is. Hét éven át aludt elhunyt felesége csontjai mellett egy vietnámi férfi. Le Van (vagy inkább Be Van?) felesége 2003-ban bekövetkezett halála után egy évvel felnyitotta az asszony sírját, és a csontvázat egy nőalakot formázó, festett gipszkoporsóba fektette, melyet felöltöztetett és maga mellé fektetett.
A családapa felesége halálát követően hosszú hónapokig a síron fekve aludt, idővel azonban zavarta a szél és az eső (és közben Balázs Fecót hallgatott: Hűvös volt ez a nap, és az újságok szerint jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint…). Úgy tervezte, alagutat ás a sírhoz, hogy „ismét együtt alhassanak”. Gyerekeinek végül sikerült megállítaniuk a terv végrehajtásában, a holttest kiásásában viszont már nem. A férfit felakasztották, mert Vietnámban a halottgyalázásért halálbüntetés jár (ez utóbbit mi találtuk ki, de ugye bevették?).
Vörös róka, vörös ló, vörös ember egy se jó… Nem fogad több „anyagot” vörös hajú férfiaktól az egyik spermabank, miután nullára csökkent azoknak a száma, akik vörös hajú gyereket szeretnének. A mesterséges megtermékenyítésre jelentkező nők az utóbbi időben egyöntetűen elutasították az ilyen donortól származó szaporító sejteket, ezért fölöslegessé vált a további begyűjtésük. Egy ország van, ahol továbbra is népszerűségnek örvendenek a vörös hajú (lehetséges) apák: Írország.
Reméljük, ha véletlenül Harry herceget kitagadja a brit királyi család, talál magának valami jól fizető állást, mert spermadonorságból szűkösen élne meg.
Magasabb IQ – jobb sperma? A magasabb intelligenciájú, okos, szórakoztató férfiaknak egészségesebb ivarsejtjeik vannak – fedezték fel amerikai kutatók (végre rólunk is felfedeztek valami jót). Az Új-Mexikói Egyetem tudósai 400 vietnámi veteránt vizsgáltak; az alanyok amellett, hogy spermát adományoztak, intelligenciatesztet is kitöltöttek (előtte, utána vagy közben?). Az eredmény egyértelmű összefüggést mutatott ki a sperma minősége (értsenek ez alatt bármit is) és a szellemi szint között: annál jobb az előbbi, minél magasabb az utóbbi.
„A nyelv, a humor és az intelligencia mindkét nemnél azért fejlődött, mert mindkét nem számára szexuálisan vonzó” – idézte Geoffrey Miller professzort a brit Metro újság. Az amerikai kutatók feltételezik, hogy jó eszükkel és humorukkal a férfiak azt üzenik a nőknek, hogy jók a génjeik. Na ne már, tényleg? Erről az egész marhaságról egy népdal jut eszünkbe, melyben a magyar szabadságharc szellemi vezére arról értesíti az érdeklődőket, hogy terméketlenné vált: „Kossuth Lajos azt üzente: elfogyott a regimentje…”
Cigány biblia – ízelítő (internetes anyag)
… dzsávéltak á zénészek messze fődre vezette őket á Lákodálmás Orsós Mózes. Áztá elértek nágy fojóhoz, háde dikmá’ nem vót híd, sé pálló, még egy kis deszká sé. Há rodáztak ám mer sé nem tudnák úszni, sé nem ákárnák fürödni, á hegedű meg nem ályá á vízet. Há fogták magukát oszt mongyá nekiká Lákodálmás Orsós Mózes, eháteni, sutty oszt odálegyíntet á vizre. Dikmá há’ kettévát á viz, á sok zenész még romá átháladt, száráz lábbál kelték át á nágy fojón, ázótá sé vót ijent csodá … vót egy csávó dikmá’ á Féhérember főgyén, hítták őtet Lákátos Sámsonnák. Jáj, nágy hoszú hájá vót neki, áztát montá neki az ászonyá „Háde dikmá’ Láksi áveljunk mán be áz ágybá” – dikhel. Há ugrot ám á csóká á kisgádzsórá és ráztá á csóveszt, delláztá á mácát, de nem tudtá, hogy á sápádtárcúák megbábonázták á luvnyát, áki míg fárádtán feküdt lévágtá neki 7 öles hájászálát é. Á csorró még – Devlá! – anyirá meggyengűt, hogy még á bérétvát sé tudtá előkapní, amikó á sok fehír pátkán kájákrá mént vele. Vót ám nágy ünneplés á fehírek közöt, de áztá megnőtt á hájá és rájuk hágot … vót nágy víz, ávelt lé á hegyekbül! De ákko’ Kolompár Noé drábákolt á fehírektül nágy hájót, mer vót péze á szinesfémhulladék árusításábú. Há’ megpákoltá á hájót á sok kis pulyává, rokonává, oszt úgy vészelték át á nágy vízet.
