Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Péntek
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült

PletyKalap

Központ december 26, 2011 Kávé mellé

pletykaPletyKalap

KARÁCSONYI KÜLÖNKIADÁS

Jézus szeret téged. De csak azért, mert nem ismer személyesen.

KARÁCSONY A NAGYVILÁGBAN

A karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja: a szeretet, az öröm, a békesség, a család, az otthon ünnepe. Karácsonykor összegyűlnek a családok, hazalátogatnak a távolba szakadt ismerősök, barátok, és a fent említett öröm és békesség költözik a szívekbe, vágni lehet a szeretetet, olyan sűrű; egyfajta keresztény bájgli-nirvána az egész. A zsaruk és a mentősök rühellnek szolgálatban lenni karácsonykor, mert ilyenkor négyszer annyi a családon belüli lájtos tettlegesség, ötször annyi a vágott és szúrt seb, valamint hatszor annyi gyilkosság és kilencszer annyi öngyilkosság történik, mint egy átlagos napon.

Habár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a karácsonyt a világ minden táján ünneplik, ez nem így van, mert például a muzulmánok, a hinduk és a buddhisták nem, ahogy a Heti Hetes szereplői sem. De pörgessük meg a földgömböt egy cseppet, halássuk: távolabbi vidékeken milyen karácsonyi szokások dívnak…

Alaszka

Az alaszkai emberek minden áldott évben azért imádkoznak, hogy legyen végre fekete karácsonyuk, mert baromira unják már azt a rohadt sok havat, de ez eddig még egyszer sem jött össze. Karácsonyfát nem szoktak állítani, már a fenyőfa puszta látványától is hányingerük van. Az ünnepi ebédjük különféle halételekből áll (miből másból állna?), amihez uszonypálinkát, kopoltyúlikőrt, halbőrsört és ikrabort isznak. Szilveszterkor a tehetősebbek jávordisznót vágnak, de sajnos az is halízű, mert halbelsőségekkel etetik a nyomorultat.

Írország

Elöljáróban annyit érdemes tudni Írországról, hogy két hivatalos nyelve van: az ír és angol, és ha nem is olvas minden ír írül, viszont minden ír ír.

Az írek karácsonyi hagyományai nem különböznek sokban más európai nemzetek szokásaitól: karácsonyfa, ajándékozás, eszem-iszom satöbbi. Mélyen vallásos, katolikus nemzet, ezért aznap nem káromkodnak; szentdélután az emberek kifésülik a szakállukat, az asszonyok megborotválkoznak. Kántálni menni nem szoktak, de azért nem ülnek otthon szenteste, legalábbis a férfiak: addig isznak, amíg azt hiszik, hogy húsvét van, és elindulnak locsolni…

Nepál

A nepáli népek közül egyedül a jetik karácsonyoznak. Kevesen gondolnák, de a jeti számára roppant fontos a család, a hagyományos keresztény értékrend. A legjelentősebb családi esemény a jetigyerekek konfirmálása, ezt igen komolyan veszik, már hároméves koruktól járatják őket kátéórákra. Egyéb vallási ünnepeik közül feltétlenül említést érdemel a híres Katmandu melléki búcsú, amikor testületileg felkerekednek, és elzarándokolnak Csomolungsomlyóra, még a nagyszülőket is viszik. Ezt a happeninget a Gangesz televízió mindig élőben közvetíti.

Egyesült Államok

Szokás szerint ezt is túlzásba viszik: nemcsak a karácsonyfát díszítik fel, hanem az egész házat kívül-belül, sőt, még az udvart és a kertet is. Annyi színes égőt raknak a háztetőkre meg a fákra, hogy karácsonykor látszik Amerika a Holdról, csak nincs, aki nézze. Több télapó van az utcákon, mint kurva az amszterdami vigalmi negyedben, a takarítónők és a vécésnénik is pirosba vannak öltözve, a kanálisokból is a Jingle bells szól, a kisebb városkák lakói pedig egytől-egyig kimennek szenteste korcsolyázni a városszéli tóra, legalábbis a filmek szerint.

Srí Lanka (Ceylon)

A Srí lankai parasztok nem tartják a karácsonyt, mivel a lakosság zöme buddhista vallású, a többiek pedig hinduk és muszlimok. Buddha szerencsére gombamérgezésben pusztult el, mert elég hülyén mutatott volna a kereszten a dagadt disznó, és a töviskorona is szúrta volna a kopasz fejét, arról már nem is beszélve, hogy az utolsó vacsorán mindent felzabált volna a tanítványok elől. Érdekes azonban, hogy a húsvétot ennek ellenére megünneplik, ugyanis rengeteg tyúk van az országban, és azt a sok tojást valamikor meg kell enni.

Tanzánia

Kirúg a hámból, mint az egyszeri maszáj karácsonykor” – tartja a híres tanzán közmondás, és nem véletlenül: kevés látványosabb hepajt ismer a modern kultúrtörténelem, mint a maszáj karácsonyozás! Azzal kezdődik, hogy az állat- és emberbőrökbe öltözött sámán betol az arcába három kiló hallucinogén gombát, majd eltáncolja az újtestamentumot. Ezt követően a törzs elöljárói megragadják, felszegezik egy kókuszpálmára (az asszonykórus eközben a „Kis karácsony, nagy karácsony…” című örökzöldet dudorássza), kiontják a beleit, kitépik a gerincét, leszakítják a fejét, és a koponyafedőjébe csurgatott vérében megfőzik a szívét, hisz elvégre a karácsony mégiscsak a szeretet ünnepe.

Eszkimócia

Eszkimóéknál a karácsony nagyjából az ajándékozásban merül ki, hiszen a karácsonyfa nem férne be a jégkunyhóba, s különben se kapni arrafelé, csak moha meg zuzmó van, azokat viszont bajos lenne feldíszíteni. Különösebben nem várják a karácsonyt, mert minden évben ugyanaz az ajándék, nincs hogy variálni: az eszkimó rányik eszkimókusprém-bundát kapnak, a pacákok fókabelező kést, a pulyák rozmártojást. Mindezek ellenére azért megadják a módját: eléneklik a „Mennyből a fagylalt” meg a „Jeges éj, reszketős éj” című karácsonyi slágereket, építenek egy Jézust formázó hóembert jégből, néhány hóbagolytojásból és pár szelet jegesmedve-sonkából rittyentenek egy családi (betle)ham and eggs-et, és (jég)csapra vernek egy hordó hóbort.

Vatikán

Na, ott aztán van nyüzsgés ilyenkor! Szegény pápa már karácsony előtt egy héttel úgy fel van pörögve, mint egy bespeedezett mókus. Nem elég az öregnek, hogy misét kell celebrálnia a Santa Maria Maggiore templomban huszonötödikén, azelőtt meg ki kell állnia az erkélyre áldást hinteni a világ minden tájáról odasereglett parasztoknak, ráadásul még az ünnepi ebédhez valókat is neki kell beszereznie, a vatikáni hagyomány szerint. Karácsony napján még pirkadat előtt felverik, beletuszkolják a pápamobilba (ami nem egy szent telefon, így hívják a verdáját), kiviszik a halpiacra pontyot vásárolni, utána nyomás az Auchanba karácsonyfatalpat meg szaloncukrot venni, a Szentgrosban gyertyát és hitkockát, a Krealban fagyasztott áldást, s mindezt 84 évesen! Éjfél felé már totál kivan a kisöreg, elmajszol egy fél tányér hideg tejbegrízt, megmossa a lábát, felmászik az ágyába, és bevágja a szunyát.


 

KARÁCSONYI ELEDELÁLLATOK 

 Ne legyünk álszentek: a karácsony legalább annyira a féktelen zabálás ünnepe is, mint amennyire a szereteté, ha nem jobban. Az amerikaiak pulykát esznek karácsonykor vagy valami egyebet, a kutyát se érdekli, a magyar ember viszont disznóhúsból készült finomságokat és halat, jobbára pontyot. Nézzük hát meg röviden, mit érdemes tudni erről a két szerencsétlenről, akik kábé annyira várják a karácsonyt, mint kisnyugdíjas a gázszámlást, vagy hóember a tavaszt.


PONTY

A ponty (latin neve Cyprinus carpio, a felül nyitott pontyé Cyprinus cabrio) a sugarasúszójú csontos halak közé tartozik, eredeti őshazája Ázsia és Kelet-Európa, de ma már gyakorlatilag minden földrész édesvizeiben megtalálható. Több alakváltozata ismeretes: nyurga ponty vagy magyar vadponty, közönséges tőponty, bőrponty, bónuszponty, nemes ponty, illetve a tükörponty vagy más néven kettősponty. A kétnyarasnál fiatalabb pontyok népi neve kezdőponty, az alföldi gúvadtszeműé nézőponty, a döglött pontyé holtponty.

Húsa igen kedvelt, jóízű, bár kissé szálkás, ezért ajánlatos a pontyot megpucolás után és elkészítés előtt beirdalni, ami azt jelenti, hogy a bordáival párhuzamosan, kábé 2-3 milliméterenként egy vékony pengéjű, éles késsel bevagdossuk. A ponty ebben az állapotában már nem vérzik, ezért ha irdalás közben valami pirosra festi a húsát, az a mi ujjunkból származik; részesítsük magunkat elsősegélyben, majd folytassuk a műveletet. Még egy fontos dolog: a vízből kivett élő pontyot ajánlatos mihamarabb kupán vágni, mondjuk egy kalapáccsal, sodrófával vagy bézbólütővel, nemcsak azért, hogy ne kínlódjon a nyomorult, hanem azért is, mert megváltozik a húsának az íze, ha lassan pusztul el (egyébként ez nem vicc, és minden halfajtára érvényes).

A pontyot legtöbben bevásárlóközpontyból szerzik be, de népszerű horgászhal is. Úgynevezett fenekező módszerrel szokás pontyra horgászni, ami kezdőknek nem ajánlott, mert gyakorlatot és szaktudást igényel: egy spéci szerelék segítségével a pontyot a fenekétől fogva csalják horogra; sajnos részletesen kitérni rá most nem áll módunkban, talán majd legközelebb.

Igen finom a ponty ikrája is, de vásárlás után sajnos csak ötven százalék eséllyel térünk haza pontycsajjal, mivel nekik is van bajszuk.


DISZNÓ

A házi sertés vagy disznó a vaddisznó háziasított formája. Jaroslav Hacsek cseh evolucionista biológus szerint ez pont fordítva van, a vaddisznó a házi sertés elvadított rokona, de őt nem kell komolyan venni, mert huszonhárom év alatt végezte el az egyetemet, és különben sem volt normális.

Gyakorlatilag mindenevő, de ezt adekvátan kell érteni, mert például a rongyszőnyeget nem szívesen eszi meg, a nyüves lófejet és a mosószappant pedig kifejezetten utálja.

Ha megkérdezünk egy disznót, hogy hol szeretett volna születni, akkor valami arab országot fog mondani, mert az iszlám tiltja a disznóhús fogyasztását. Ugyanakkor antiszemita disznót is csak elvétve találunk, mivel a zsidók se szoktak disznófősajtot enni, legfeljebb kósertéscombot.

Faluhelyen a disznó nagy megbecsülésnek örvend, már-már családtag. Amikor kezd kórosan elhízni, nem várják meg, amíg koleszterintúltengésben elpusztul, hanem kíméletesen agyonszúrják. Ezt követően összegyűlnek a rokonok, ismerősök, és visszafogott jajveszékelés kíséretében nekilátnak  elhamvasztani, de aztán a pálinka hatására általában meggondolják magukat, lekaparják róla az égési nyomokat, és  ősmagyar szokás szerint feldarabolják. Ekkor kerül elő a pincéből a tavalyi házi bor, ami még atavisztikusabb ösztönöket hoz ki belőlük: megsütik és megeszik az áldozat egy részét, az asszonyok pedig pogány hun elődeik szokását követve kihúrolják zsigereiből az utolsó vacsorát, és visszatöltik bele a megdarált disznóalkatrészeket, ezt nevezzük kolbásznak.

Disznóvágáskor a parasztok ún. kóstolót szoktak adni a rokonoknak, szomszédoknak, amely egy darab húsból és egy-egy szál kolbászból, hurkából áll. A kóstolót a „jaj, nagyon köszönjük, de igazán nem kellett volna!” formulával köszöni meg egyik paraszt a másiknak, majd az ajándékozó távozása után a „na nézd meg ezt a zsugori parasztot, hát kisebb húst nem tudott hozni, hogy akadna a torkán az első falat!” szavak szoktak elhangzani.

Share Button
Ennyien olvasták: 257

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.