PletyKalap
A hét mottója: Az embert soha nem akkor rúgják seggbe, amikor kellene, hanem akkor, amikor lehet.
Magyar paradoxon: úgy fogyunk, hogy közben gyarapodunk. Vagy fordítva. A magyar nemzet 150 ezer személlyel gazdagodott, akik már kézbe kapták a magyar állampolgárságot bizonyító oklevelet, és további 100 ezer teszi le hamarosan az esküt az állampolgárságra való feljogosultság nevében. Ennél szebb ajándék nem is létezik a magyarok ünnepén, március 15. alkalmából – nyilatkozta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke az erdélyi magyaroknak címzett levelében. Jó érzéssel tölti el az embert, csak úgy dagadozik az a büszke magyar keble, ha tudja, hogy globálisan többen van, még ha lokálisan kevesebben is.
Külön ünnepek. Az RMDSZ sajtóközleményben jelentette be: a jövőben nemcsak a március 15-ét, hanem a húsvétot és a karácsonyt is az EMNP-től és az MPP-től külön szándékoznak ünnepelni, tagjaikkal együtt; a két szervezet maga választhatja meg, hogy ők mikor. Ugyanakkor a Polgári Koalíció urnákhoz hívja a magyarokat annak eldöntése érdekében, hogy melyik alakulat mikor ünnepelje a szilvesztert (a legtöbb szavazatot kapó választhat elsőnek), valamint arról is megszavaztatnák az embereket, hogy legyen-e egy külön erdélyi magyar nemzeti ünnep, például Szász Jenő születésnapja.
Hegyek között, völgyek között kicsi vonat kanyarog, benne ülnek kézen fogva románok és magyarok. Dorin Florea: „Március 15. alkalmából emlékeztetem Marosvásárhely lakosságát, hogy románok és magyarok együtt élünk a harmónia és az egymás iránti tisztelet uralta környezetben. Meggyőződésünk, hogy ez tartós támpontot kell jelentsen, amely Marosvásárhelyt a jó együttélés és az összhang modelljévé teszik.” Igen, belátjuk, hogy most már késő szólni, de legközelebb ne üljenek le Pletykalapot olvasni zsebkendő nélkül!
Pro Európa (ga)liba. Kész, eldőlt: Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke a június 10-ei helyhatósági választásokon függetlenként pályázza meg Marosvásárhely polgármesteri székét; az emberjogi passzivista múlt szerdán sajtótájékoztatott erről. Csupán egyet nem értünk: miért? Hisz vélhetően Toleranci Manci is tisztában van vele, hogy annyi esélye sincs, mint Dancs Annamarinak a Grammy-díjra; egyetlen „hozadéka” lesz ennek az egész bohóckodásnak, éspedig az, hogy a magyar jelölt(ek)nek nemhogy reális sansza nem lesz nyerni, de még Florea zacskójának megszorongatása is csak vágyálom marad. Bőven elég, ha Smaranda naccsám elvisz két-háromezer magyar szavazatot – és annyit simán el fog, még Kolozsváron is begyűjtött ezerkétszázat 2004-ben, pedig az ottaniak azt se tudták, kicsoda –, pláné így, hogy egyfordulós a cirkusz. Amúgy nem kicsit ironikus a szitu: pont Dorin pajtás legádázabb ellensége (igaz, csak deklarációk szintjén) teszi neki a legnagyobb szolgálatot azzal, hogy indul ellene a polgármester-választáson. Ellene – egy frászt, mert valójában ellenünk.
Még azt is elárulta Enache tánti: személyesen készül ellátogatni a város lakónegyedeibe, hogy elbeszélgessen a lakókkal. Kutya legyek, ha beengedem! Akkor már inkább a jehovistákat, mert ők a javamat akarják (még ha nem is adom oda)…
Csak nyugodtan… Álláshirdetés a Vásárhelyi Hírlapban: „A Petry cég jó kommunikációs készséggel rendelkező eladókat keres üzleteibe. Férfiak is nyugodtan jelentkezhetnek.” Fene tudja, de a stílusérzékünk valahogy azt susogja, hogy ama „nyugodtan” nyugodtan el is maradhatott volna.
Kelemen Hunorból kikönyökölt a poéta. Március 15, Szatmárnémeti, bronz-Petőfi, ünnepi beszély, Kelemen Hunor: „A változás szelei elé vitorlákat kell húznunk”. Csak aztán nehogy valakik gazul kifogják belőlük, Huni boy!
Hová dzsalsz, te Gazsi? – Há’ csak ide né, nyalom a szívedet, az égyétemre. Horváth Gizella, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektorhelyettese sajtótájékoztatón jelentette be: a Pécsi Tudományegyetem segítségével – akiknek nagy tapasztalatuk van romaoktatásban és felnőttképzésben – a jövőben romológia szakot indítana a PKE, csakhogy ilyen tanszék egyelőre nem létezik Romániában (nem is értjük, miért), ezért mindenekelőtt fel kell vétetni az egyetemi szakok hivatalos listájára. A Rádió GaGa információi szerint a sikeres felvételi érdekében Jócka már el is kezdett magánórákra járni.
Humorfeszt. Idén immár kilencedik alkalommal rendezik meg az Erdélyi Humorfesztivált, amelyre „egy ötperces humoros dumával” lehet jelentkezni, a fődíj 1000 lej. Szervezi a Szomszédnéni Produkciós Iroda és az RMDSZ. A gond csak az, hogy az egyik szervező, a Szomszédnéni egyben a zsűri is, ami kis túlzással olyan, mintha Ray Charles pontozná a csajokat egy bikini-szépségversenyen, vagy Fásy Ádám lenne a zsűrielnök egy zenés tehetségkutató műsorban.
Férfi és nő, nő és férfi. Társkereső hirdetés bizonyos Központ című hetilapban: „Olyan FÉRFIT keresek, aki mellett NŐ lehetek…, szeretek nő lenni, és hidd el nekem, te is szeretsz férfi lenni mellettem…”.
Ööö…, I don’t think so, honey.
Lesz magyar polgármester Vásárhelyen? Ha ránk hallgatnak a marakodó pártok, akkor lesz. Nem volt egyszerű! Egyáltalán nem! Rengeteg agyalásba és vodkába került, de megvan! Mármint a megoldás. Hogyan tudnánk nyerni? Valójában roppant egyszerű, de csak így grátisz nem áruljuk el; akit érdekel, az jöjjön be a szerkesztőségbe bármelyik délelőtt, hétfőtől péntekig, hóna alatt egy üveg Absolut vagy Finlandia vodkával (a viszkit nem szeressük), és megosztjuk vele a nagy felfedezést.
Jó, na, felfedjük most (de attól még a hálapiákat szíveskedjenek behozni jövő héten): felejtsük el az orvosjelölteket, és indítsunk egységes magyar kandidátust, mindenféle előválasztás nélkül, mégpedig egy hölgyet! De nem ám akármilyet, hanem egy olyan fehérnépet, aki mindössze egyetlen kritériumnak tartozik eleget tenni, annak viszont feltétlenül: a neve minél jobban hasonlítson a Dorin Florea-éra, például Dorim Flóra vagy valami hasonló (az ékezetet majd ügyesen lefelejtjük a szavazócédulákról). A többit már vélhetően magyarázni se kell: rengeteg idős, távol- vagy rosszul látó, félhülye, félanalfabéta, figyelmetlen őslakos ütné rá véletlenül a pecsétet, imádott Dorinja helyett. Aki úgy véli, hogy van más esélyünk is, az igyon kevesebbet. Vagy többet.
Erzsébet, Erzsébet, te vén k… A királynő rezidenciájának, a Buckingham-palotának az elődjét, illetve az alapját alkotó épületet, a Buckingham-házat 1702-ben építették. Amit feltehetőleg sokan nem tudnak róla: anno bordélyházként üzemelt.
És eztet tudták-é? Két év használat után párnád súlyának egyharmadát elhalt bőrsejtek, bogarak, halott poratkák és azok ürüléke teszi ki. Szép álmokat!
Sport. Közeledik a Londoni Olimpia. A Vásárhelyi Hírlap sportrovatában naponta bemutatnak röviden egy-egy sportágat, bizonyára kedvcsinálóként. Lenyúltuk az ötletet (utólagos engedelmükkel), és mi is hetente prezentálunk egyet, amíg csak fel nem robban az olimpiai láng. Citius, Altius, Fortius!
TORNA
Kezdetben csak férfitorna volt az olimpiákon, szerencsére ma már van női is. Rettenetesen unalmas, de a kis tornadresszes lányok miatt szívesen nézzük (lájtosan lolitás fíling), pláné a gerendán domborító gumibabákat, akik olykor hatalmas taknyolásokkal is növelik komfortérzetünket (a műkorcsolyát se nézné a kutya se, ha nem vernék állandóan oda magukat).
A torna mint sportág a lovagi tornában gyökerezik, amelyen lovagok és lovaginák vettek részt.
A felemáskorláton bemutatott gyakorlat valójában horizontális rúdtánc, azzal a különbséggel, hogy utána nem hívhatjuk meg a művésznőt egy italra, mint a bárban, legfeljebb este megkeressük az olimpiai faluban, és elvisszük búcsúba.
Rengeteg szorgalmat, kitartást, ambíciót és állhatatosságot követelő sportág, innen származik a mondás is: türelem, tornaterem. Még akkor sem hagyják abba, ha felcsinálják őket, hanem attól fogva terhestornára járnak.
A férfi tornaszámok egyike a lólengés; ebben egy olyan kitömött ló hátán mutatnak be különféle kunsztokat, amelyre előzőleg két kilincset szereltek.
A tornászcsajok intimtornázni is szoktak, sajnos azt nem közvetíti a tévé.
AZ OLVASÓ ÍRJA…
Múlt héten feltettük a kérdést honlapunkon: mi az olvasók véleménye a Pletykalapról? Íme néhány vélemény (mivel a válaszadók zöme nem saját nevén, hanem olyan álneveken írt be, mint például „izgága puncimókus”, „hernyótalpas vakegér”, „perverz tata” vagy „farmotoros bélgiliszta”, ezen pszeudonimák közlésétől értelemszerűen eltekintünk):
„Nekem nagyon tetszik, olyannyira, hogy elővigyázatosságból mindig a vécén ülve szoktam elolvasni, mert egyszer megjártam, ha értik, mire gondolok…”
„Én át szokok lapozni rajta, mert nincsen humorérzékem, de a vejem szerint vicces. Egyébként neki sincs.”
„A kedvenc rovatom! Mindig a Pletykalapot olvasom végig először, miután megfejtem a keresztrejtvényt, elolvasom a horoszkópomat, a vezércikket, a jegyzeteket, a híreket, a
sportoldalt és az apróhirdetéseket.”
„Úgy ökörség az egész, ahogy van! Mindenkivel csak gúnyolódnak és mindenkit villára vesznek, hogy ne írjam szebben! Maguk talán olyan tökéletesek??? (Szerk. megj.: igen) Bármi mást szívesebben olvasnák e helyett a szemét helyett, még akár recepteket vagy verseket is!”
„Imádom! Magam is szoktam vicces dolgokat írni, például funny rövid versikéket, hogyaszongya:
Balettcipőm nincsen nekem,
De ha lesz, én föl nem veszem!
vagy
Egyszer felhívtam egy kurvát,
Mondtam neki néhány durvát,
Aztán gyorsan letettem,
Mert kicsit még szerettem.
Esetleg majd küldök több ilyet, ha beteszik az újságba.”
„Azt olvastam az egyikben, hogy marhaság az, hogy sörtől nem lehet berúgni. Nos, kipróbáltam, és tényleg az! De annyit még odaírhattak volna, hogy lefekvés előtt pisilje ki magát az ember rendesen…”
„Nekem az nem tetszik, hogy az ún. „csúnya” szavakat nem írjátok ki rendesen, hanem *-gal lájtosítotok rajtuk. Hadd idézzem egyik kedvenc íróm, Jaroslav Hasek gondolatát ezzel kapcsolatban:
»Helyesen mondotta valaki, hogy a jól nevelt ember mindent elolvashat. Olyasmin, ami természetes, csak a legdisznóbb fráterek és a rafinált trágárok botránkoznak meg, akik alávaló álszentségükben nem nézik a tartalmat, és dühödten vetik rá magukat egyes szavakra (…) Az olyan emberek, akik megbotránkoznak egy erős kifejezésen, gyáva kutyák, mert elképednek a való élettől, és éppen az ilyen gyönge emberek ártanak a legtöbbet a kultúrának és a jellemnek is. Ezek túlérzékeny babák gyülekezetévé nevelnék a nemzetet, egy olyasfajta álkultúra önfertőzőivé, amilyet Szent Alajos képviselt, róla ugyanis azt írja Eustachius barát, hogy amikor Szent Alajos meghallotta, hogy egy férfi nagy zajjal kiereszti a szeleit, mindjárt sírva fakadt, és csak egy imától vigasztalódott meg.«
Na, szóval ezután csak bátran, bazeg!”
Köszönjük mindenkinek a kedves sorokat.
