Központ
2019. október 19. szombat, Nándor

Szegény kövér nemzedék, avagy mi kerül a tányérra?  

Központ március 4, 2019 Kávé mellé

Napjainkban a világon csaknem egymilliárd ember éhezik. Ennél többen vannak a minőségi éhezők, akik sokat esznek ugyan, de rossz tápértékű ételeket. Mindkét problémán segítene, ha az, ami a tányérunkra kerül, emberléptékű, természetes gazdaságból kerülne ki. Mert a hatalmas nagyüzemi mezőgazdaság elsősorban nem élelmiszert, hanem hasznot termel.

A családi receptek generációkon át hagyományozódnak, sokszor még a mozdulatok is. Ahogy a krumplit vágjuk, hámozzuk, szeleteljük. A baj csak ott kezdődik, hogy ez a krumpli már nem az a krumpli. És nem az a hús, borsó vagy tej. Hatalmas arányban veszítettek vitamin- és ásványianyag-tartalmukból, és alig tartalmazzák azokat az egészségvédő vegyületeket, amelyek az egészséges bélműködéshez, sejtépítéshez vagy rákmegelőzéshez kellenek. A lényeg, hogy élet csak életből születhet. A növények életének kulcs pedig a talaj. Ami nem csupán a cipőnk talpára ragadó sár, hanem milliárdnyi élőlény csodálatos életközössége. A talaj termeli a humuszt, tartja meg a nedvességet, termeli meg az előbb felsorolt tápanyagokat. Ha a nagyobb hozam kedvéért vegyszerekkel megölik ezt az élővilágot, akkor a növény életadó táplálék helyett szintetikus anyagokat épít magába. Ez az egyik fő oka az elhízásnak is, a szervezet nem jut a szükséges tápanyaghoz, ezért folyamatos az éhségérzet. Az állandóan és nagy mennyiségben bevitt élelmiszer pedig nem táplál, csak hizlal.

Amikor a WHO a minőségi éhezés miatt kongat vészharangot, éppen erről beszél. Ám ilyenkor jön az automatikus válasz, pontosabban kérdés: Mégis, hogyan lehetne a Föld egyre növekvő népességét etetni, ha nem használnánk a nagyüzemi mezőgazdaság modern módszereit? Az a rémes, hogy elhitették az emberekkel: lehet, hogy ezek az élelmiszerek rosszabb minőségűek, ám mindenkinek jut belőlük. Csakhogy ez nem igaz! Néhány éve az ENSZ nagy, összefoglaló tanulmányában a világ legjelesebb mezőgazdasági kutatói egyöntetűen azt állapították meg, hogy jobb és több élelmiszer lenne előállítható ökológiai módszerekkel, akár 12-14 milliárd ember számára is elegendő. Azt is kimondták, hogy a huszonegyedik század legfontosabb feladata a mezőgazdaság átalakítása, mivel olyan komoly károkat okoz a jelenlegi rendszer. A gazdaságnak, az emberek egészségének, a biológiai sokszínűségének, a vizeknek, a légkörnek. Mindennek!

Többet ésszel, mint vegyésszel!

Az ökológiai alapokon nyugvó mezőgazdaság nem azt jelenti, hogy visszatérünk valami „elavult régihez”. A régi tudás még megvan, és kincset is ér, ám rengeteg új innováció születhet és születik is. A természetben mindennek megvan a maga ellensége, csak okosan kell használni őket. Néhány példa, amikor nem vegyszerrel oldották meg a problémákat: Afrikában a kukoricamoly ellen a sorok közé olyan növényt ültettek, amelynek illata taszította a molyt. A tábla köré pedig olyat, amelyik vonzotta. Kínában összekevertek egy nagyon bőtermő, ám gombabetegségre érzékeny rizsfajtát egy másikkal, amelyik kevesebbet terem, de rezisztens a gombára. Hatvan százalékkal nőtt a termelésátlag. A krumplibogár ellene a növény és a föld között rezgő kádat vezettek végig. A krumplibogarak utálják a rezgést, ezért sorra belepotyogtak a kádba, és vegyszer nélkül lehetett összegyűjteni őket.

Butább nemzedék?

Nemrég jelent meg az EU tudományos szolgálatának tanulmánya, ebben összefoglalják az élelmiszerek egészségügyi hatásait vizsgáló kutatásokat. A világ számos helyén tanulmányozták, hogyan hatnak a vegyi anyagok, növényvédők, gombaölők, rovarirtók ránk, gyanútlan fogyasztókra. Nagyon nehéz ilyen kutatást végezni, hiszen nem lehet emberekkel kísérletezni, és csak azért vegyszerélelmiszerrel etetni őket, hogy megfelelő kontrollcsoportot képezzenek. Az eredmények ijesztőek. Kimutatható az összefüggés a szintetikus vegyszerek jelenléte és a rák, a Parkinson-, az Alzheimre-kór között. Gyerekeknél a viselkedési és tanulási zavarok tekintetében is. Tudni kell, hogy ezeknek a vegyszereknek az engedélyeztetése rövidtávú kísérletek alapján történik, és értelemszerűen egyenként vizsgálják őket. Ki lenne képes végigvizsgálni az összes koktélt, amit külön-külön az egyes ember bevisz a szervezetébe? A jelenlegi rendszerben nem nézik az idegrendszerre és a hormonrendszerre gyakorolt hatásokat sem.

Több száz vizsgálatot tartalmaz az EU jelentése, vegyük csak a legmegdöbbentőbbet: Salinas-völgyi anyák vizeletének, illetve New York-i újszülöttek köldökvérének növényvédőszer-tartalmát mérték, majd hét év után megvizsgálták a gyermekek intellektuális képességeit. A káros hatásoknak leginkább kitett anyák gyermekeinek jelentős, 7 IQ-ponttal volt alacsonyabb a teljesítménye. Komoly és nagymintás vizsgálatok hasonló összefüggést állapítottak meg az Alzheimer, a Parkinson-kór, a viselkedési és tanulási zavarok, allergiák esetében is, számos esetben pedig megnövekedett a hajlam például a terhességi komplikációra, illetve bizonyos rákfajtákra. Vagyis immár papírunk van arról, amit eddig is sejtettünk: a műtrágyák, rovarirtók, gombaölők nemcsak a károsnak tekintett élőlényekre, de az emberre is hatnak.

Nem is lehet másképpen, hiszen bár sokan felül- és kívülállóként tekintetnek az emberre, valójában mi is a biológiai rendszer részei vagyunk. Okozók és osztozók egyszerre. Ha megbetegítjük a talaj élővilágát, szennyezzük a vizet, a földet, takarmány- és energianövényeket termelünk, bedőlünk a reklámoknak, akkor egyszerre betegítjük a bolygót, a többi élőlényt, önmagunkat és utódainkat.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 633

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.