Központ
2017. április 25. kedd, Márk
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

Testkép és a média nyomása

Központ február 20, 2017 Kávé mellé

Futótűzként terjedt a hír, amikor Jennifer Aninston a Jóbarátok sorozat egykori közkedvelt sztárja, Hollywood fénylő csillaga nyílt levélben közétette, hogy mennyire elege van a testét és annak változását több évtizede folyamatosan kommentáló médiából, illetve innen általánosítva a nőket nyomás alatt tartó abszurd és zavaró elvárásokból.

A női magazinok lelkesen fogadták Jennifer Aninston „forradalmi tettét”, amikor nyílt levélben arról írt: mennyire utálja, hogy több mint két évtizede minden alkalommal terhesnek nézik, miután megeszik egy hamburgert, vagy éppen rossz szögből fotózzák.

Az idén negyvennyolc évet betöltő színésznő szerint a nőket kiskoruk óta piszkálják, ha felszednek kicsit, vagy nem tökéletes az alakjuk, majd elvárják tőlük, hogy házasodjanak meg, és szüljenek egy „rakás” gyereket. Az pedig, ahogyan vele mint hírességgel bánik a média, tükrözi azt, ahogyan a világ általában a nőket ábrázolja. Árgus szemekkel vizslatják, s közben durván és zavarón tárgyiasítják is őket, amikor elhitetik velük, hogy az aktuális szépségideálnak megfelelő, szélsőségesen vékonyak csak a vonzóak, s hogy nem érdemesek a figyelemre mindaddig, amíg nem úgy néznek ki, mint egy szupermodell vagy a magazinok címlapján található színésznő. Aninston szerint nekünk kell eldöntenünk, saját magunkkal kapcsolatban, hogy mit jelent szépnek lenni, azért arra bíztat minden nőt, hogy ne vegyék komolyan a szenzációhajhász médiát, pletykarovatokat, s hogy együtt formálják át a közvéleményt annak érdekében, hogy a fiatal lányok jó példaként tekintsenek rájuk.

„Valódi” kontra „Istennők”

A színésznőnek valóban igaza van, hiszen kevés olyan kínos pillanat van az életben annál, mint amikor terhesnek néznek egy nőt, aki nem az. Eddig a pontig övé a teljes együttérzésünk, hiszen a ki nem mondott üzenet ilyenkor – amivel neki ráadásul nem csupán egy tömött villamosnyi közönség előtt, hanem az egész világ füle hallatára kell szembesülnie – úgy hangzik: az illető kövérebbnek tűnik, mint általában szokott.

Tényleg rossz érzés lehet önmagát időről időre viszont látni a bulvárlapok címoldalán azzal a szalagcímmel: „Jennifer állapotos”, amikor nem az. És valóban könnyen érezheti ilyenkor, hogy a világ azt üzeni, egy nő élete értelmetlen, sikertelen és boldogtalan mindaddig, amíg nem megy férjhez és nem szül gyereket. Ahogy abban is együtt tudunk érezni vele, nem lehet könnyű egy életet úgy leélni, hogy annak szinte minden pillanatában paparazzók kísérik a teleobjektívvel ellátott, kegyetlen fényképezőgépekkel felszerelkezve.

Ami azonban az Aninston által szintén emlegetett, nőkkel szemben támasztott abszurd és zavaró elvárásokat illeti, s hogy a média tárgyiasítja és monitorozza a híres nők kinézetét, ami miatt a kislányok zavart elképzeléseket alakítanak ki a saját szépségükkel kapcsolatosan – ez az a pont, ahol nem tarthatunk vele, hanem ellenkezőleg ellent kell mondanunk, ugyanis évtizedeken át nagyon is szándékosan, tudatosan és saját hasznára éltette a fizikai tökéletességről alkotott hamis mítoszt akkor, amikor magazinok végtelen sorának címlapján jelent meg egy szál semmiben, olyannyira utómunkált képekben, hogy a végeredménynek talán már alig maradt bármi köze testének valódi kilétéhez. Ha rákeresünk a világhálón a nevére, elképesztő mennyiségű címlapfotót kapunk eredményként, talán nincs is olyan világmagazin, aminek a címlapján ne szerepelt volna. És ha nem ismerjük ezeknek a lapoknak a belső gyakorlatát, mégis nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy a bájos, vicces, tehetséges Jennifer még annál is tökéletesebbenk tűnjön a képeken, mint amilyen a valóságban.

Mindez miért? Egyrészt, hogy a tökéletes szépség illúzióját kínálják annak érdekében, hogy eladják a magazint, másrészt, hogy ezzel egy időben az illető celebnő személyes márkáját erősítsék. Ezek a fotók tehát mind Aninstonnak, mind a szóban forgó lapoknak anyagi hasznot hoztak.

Aki pedig azt állítja, hogy a fenti gyakorlat a „valódi nők” életének megrontója, az először gondolja végig, hogy mikor töltött fel utoljára önmagáról bármelyik közösségi médiafelületre olyan profilképet, amihez a kép elkészülte után nem nyúlt hozzá. Semmi lényegesről nincs szó, csak mondjuk javított kicsit a világításon, s máris egy fokkal előnyösebbnek láttathatta magát a világ szeme előtt. Nem véletlenül született meg ugyanis a mondás, miszerint az illúzió és a valóság között ugyanaz a különbség, mint ami valakinek a profilképe, illetve a mások által róla feltöltött képek között van.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 244

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.