Központ
2018. november 16. péntek, Ödön

Trendek és ellentrendek – okos emberre várva 

Központ szeptember 10, 2018 Kávé mellé

Türelmetlenkedünk és nyugalmat keresünk, elválasztjuk a munkát a magánéletünktől, vagy éppen összemossuk a kettőt, gyors tempóban élünk és lassítani akarunk: a trendek párban járnak. Ami nagyon rendes tőlük, mert ha „ne adj isten”, valamelyikük nem lenne a kedvünkre, mindjárt kiköthetünk az ellenkezője mellett.

Ha végignézzünk a legaktuálisabb tendenciákat, szembetűnő, hogy vannak közöttük olyanok, amelyeknek mindannyian engedelmeskedünk. Egyértelműen ilyen jelenség mostanában a nemritkán a narcizmusig eljutó individualizmus, amelynek jeleként nagyon fontosnak tartjuk saját magunkat, sokat foglalkozunk a testünk kényeztetésével és a lelkünk ápolásával. Egyre többet költünk az egészségünk megőrzésére, fejlesztésére és a kisebb betegségek legyőzésére.

Mindentől mentes

Ennek részeként jelentkezett és terjed szemünk láttára az egyik legjellemzőbb életstílustrend, a mentesség. Gluténmentes, laktózmentes, szójamentes, tejmentes, zsírmentes, húsmentes, hozzáadott cukortól mentes, nem tartalmaz ízfokozót, tartósítószert, mesterséges színezéket – a tendencia az élelmiszeriparból indult ki, ám mára mindinkább behatol az élet minden területére. Hogy mindentől mentesek vagyunk, speciális dolgokat igénylünk, az megint csak az Én középpontba állításának következménye, mert azért ennyi érzékeny ember valószínűleg nincs.

Az érzékenység megnyilvánul konkrét termékekben, de társadalmi kérdésekben is. Még ha annyira nem is érzékeljük mindezeket a változásokat, azért nálunk is egyre többen fennakadnak mondjuk a szőke nős vicceken, a nőkkel vagy a kisebbségekkel kapcsolatos beszólásokon. Ma már nem engedhet meg magának mindent egy főnök, és nem tehetnek mindenféle kijelentéseket a politikusok, vagy ha igen, akkor annak negatív visszhangja támad. Mindez azért fontos, mert ha az emberek az ilyen változásokat egyre inkább igénylik, akkor erre minden szinten fel kell készülni.

Rugalmasan sok munka

A munka világában az individualizmus egyébként szintén két párhuzamos és ellentétes trendet hozott létre. Míg korábban mindig a munka és az élet egyensúlyáról beszéltünk, most vagy a szigorú szétválasztásról, vagy a teljes összemosásról. Az egyik irányzat a munka és a szabadidő nagyon határozott elkülönítésre törekszik, és a minőségi idő növelését célozza. Az illető ilyenkor azt mondja, majd én beosztom, hogyan és mikor akarok dolgozni, azt követően pedig sűrítetten élem az életem. Valóban egyre több az olyan projektalapú állásajánlat, ahol a munkavállaló mondjuk három hónapig mindent belead, majd utána egy hónapig nem a pénzkereséssel foglalkozik, hanem több időt tölt a családjával, hobbijával. A másik lehetőség is a korábbi határok felszabdalását jelenti, ám a szeparálás helyett a munka és a magánélet összeolvadásával jár. Ilyenkor előfordulhat, hogy az ember például reggel dolgozik 5-től 8-ig, utána sportol, vagy gyerekeivel törődik, és legközelebb délután 4-től dolgozik újra estig. Ez a fajta rugalmasság azonban, amikor úgy oszthatjuk be a feladatainkat, ahogyan az nekünk a legjobban megfelel, csak bizonyos iparágakban működik, leginkább a kreativitáshoz kötődő, tudásalapú tevékenységeknél.

Nem véletlen, hogy az utóbbi, angolul merging, azaz összeolvadás néven emlegetett munkamódszert az informatikai csúcstechnológia központjának számító Szilícium-völgyben találták ki. A Google, a Yahoo!, a Facebook, a Hewlett Packard, az Apple, az eBay és egyéb más óriáscégek otthonában mesés karriert lehet befutni és óriási összegeket keresni, ám erre sokáig kizárólag a férfiaknak nyílt lehetőségük. Aztán a szemünk előtt foglalták el a high-tech biznisz csúcsvezetői állásait a „szupernők” új generációjának képviselői, a Facebook-vezér Sheryl Sandbergtől a YouTube vezérigazgatóján, Susan Wojcickinen át, akik ugyanolyan fontosnak tartják, hogy több nő dolgozzon az iparágban, mint azt, hogy ezeknek a nőknek az élete ne csak a munkáról szóljon.

Ennek megkönnyítésére született meg a „találd meg a saját ritmusodat” elnevezésű filozófia, amelynek lényege, hogy az alkalmazottak teljesítményét nem az irodában töltött idővel mérik, hanem lehetőséget adnak nekik arra, hogy a saját időbeosztásuk szerint végezzék el feladataikat. Az anyukák szívvel felállhatnak az íróasztaluk mellől, hogy fél négyre odaérjenek az óvodába, feltéve, hogy este aztán válaszolnak az e-mailjeikre. Ez a megoldás első hallásra nagyon vonzónak tűnik, mert lehetőséget kínál az ambiciózus, mindamellett családra is vágyó nőknek arra, hogy a karrierjük veszélyeztetése nélkül töltsenek elegendő időt a gyerekeikkel. A valóságban azonban a kötetlen munkaidő nem rugalmasan kevés, hanem rugalmasan sok tennivalót jelent, mint erre bárki, aki valaha is próbálta, nagyon gyorsan rájött.

Kikerülhetetlen ökosikk

Minden trend az élet gyorsítása irányába halad, ezt szolgálják a fejlesztések, innovációk. Ezt a fajta tempófokozást azonban az ember nem tudja befogadni, ezért beindul az ellentrend. Egy kicsit lefékezünk, végiggondoljuk: jó dolog a drón, de kell az nekem, hogy drón szállítsa házhoz az ebédemet? Itt van például a türelmetlenség trendje: nem tudunk várni, megszoktuk, hogy bizonyos területeken azonnal kiszolgálnak minket, azonnal kapunk információt, és akkor nem értjük, miért kell várakoznunk az orvosi rendelőben vagy a vonatra. Ennek azonban az ellentettje is igaz: mindinkább érték, ha valahol csendet találhatunk. Nagyon népszerű a meditáció, akár a rövid távú formája is, sőt, újabban chill-out versenyeket rendeznek, ahol egy órán keresztül kell mozdulatlanul ülni, és akinek a legjobban lemegy a vérnyomása, az nyer. A nyugalomvágy új trendje az is, hogy a bekuckózás az új bulizás. Sajnos a biztonságkeresés jegyében egyre több mindent viszünk be az otthonunkba, például a terrorizmustól való félelmük miatt nem elutazunk, hanem filmen vagy a virtuális valóság formájában látogatunk el valahová. Az ellentrend tehát mindig megjelenik, csak az a lassítás általában egy kicsit erőtlenebb. De mostanában azért van egy-két olyan ellentrend, ami ugyanolyan erősségűvé vált, mint a trend, például az ökosikk. Még ha a gyors autókat egyelőre nagyobb számban adják is el, mint a kevésbé gyors, de elektromos vagy minimális fogyasztású társaikat, a környezeti érzékenység kikerülhetetlen tendencia.

Végül még egy fontos trend, ez pedig az okosember. Ma már ugyanis annyi „smart” készülék vesz körül minket, okostelefontól okostévéig, olyan gyorsasággal ömlenek ránk az új eszközök, hogy a szakemberek szerint legfőbb ideje lenne melléjük fejleszteni az embereket is, elmagyarázni nekik, melyik funkció, mire való. Ehhez persze empátiára volna szükség, arra, hogy a fejlesztők átgondolják, kiknek szánják a készülékeket. Ezek ugyanis tömegtermékek, amelyeket olyan, hozzám hasonlóan „mentálisan retardált” felhasználók vásárolnak meg, akiket kiborít a prediktív szövegbevitel, meg az a navigáció, amelyik automatikusan elsötétíti a képernyőt, ha felkapcsolják a tompított világítást.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 794

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.