Központ
2018. november 16. péntek, Ödön

Úgy szeretlek, majd megeszlek!

Központ augusztus 27, 2018 Kávé mellé

„Etesd a bestiát, ha meg akarod tartani” – tanácsoltak régen a bölcs nagymamák a boldog aráknak, akik se nem láttak, se nem hallottak a szerelem édes mámorától. Szerelem és konyha? Mi közük van ezeknek egymáshoz? – gondolhatnánk, főleg ma, amikor az ifjú pároknak futár hozza házhoz a pizzát, ha megéheznek. Egyszer azonban ezt is meg lehet unni. És ahol az asztal sivár, ott az ágy is kihűl, mert a szerelmi étvágy is olyan, mint a gyomoré: etetni kell.

Már az ókorban ismertek olyan mágikus hatású étkeket, amelyeket vágyfokozó doppingszerként alkalmaztak az őrülten szerelmes asszonyok. Napjainkban is vannak ilyen csáberejű, a szexuális energiát növelő, de korántsem annyira extra ételek, mint az osztriga vagy a kaviár. Az olasz séfek szerint a szerelem istenét könnyebb előcsalogatni a konyhában egy tányér paradicsomos spagettivel. Ami azt illeti, az olaszokat két dolog hozza izgalomba: a pasta és a paradicsom. Abban viszont igazat kell adni nekik, hogy az igazi afrodiziákum maga az evés aktusa. Maga az, hogy az imádott nő készíti el az egyszerű, de felséges ízű ételt, kedvező légkört teremt a szerelmi együttléthez.

Egy olasz női séf a galambot és a fácánt tekinti hatásos afrodiziákumnak, talán mert ezek a madarak igen intenzív szerelmi életet élnek. Gyümölcsök közül a cseresznyét és az epret ajánlják – tudják, hogy mi a jó! Tudós szakemberek is úgy vélik, hogy az ételek némelyikében valóban vannak olyan hormonok, amelyek hatnak a szexualitásra. Ilyen az androszteron, amely a szarvasgombában lelhető fel, vagy a feniletilamin, melyet a sajt és a csokoládé tartalmaz. A mustár aktivizálja a szexuális mirigyeket, a sáfrány stimulálja az erogén zónákat, a zeller hígítja, a szerelmesek intim közelsége felforrósítja a vért. Bármelyik bátran fogyasztható, mind egészséges, a mindennapi étkezés része, csak egészen más egyedül, családi körben elfogyasztani, mint édes kettesben. Mágikus hatásuk az utóbbiban rejlik, hiszen a szerelmesek egymásra is ki vannak éhezve. Lényeg, hogy próbáljanak meg örömet szerezni egymásnak. Ezt fogalmazta meg frappánsan Saly Noémi irodalomtörténész, a nemrég megjelent Spájz című, és több más szakácskönyv népszerű írója: „Annál meghittebb, hogy valakinek enni adsz, már csak az lehet, ha lefekszel vele.” Vagyis ne becsüljük le az asztalt, ha azt akarjuk, hogy jó legyen összebújni az ágyban.

Ki ne tudná ezt jobban SzindbádnálKrúdy Gyula álmok vizén hajózó, legendás hajósánál, akinek édes-bús hazudozásait hitetlen mosollyal és elámult szívvel hallgatta mindazon százhét nő, aki viszontszerette, és „piros karikákon hintáztak” Szindbád – és az író – ábrándvilágában. Krúdy még a pacalpörköltről is olyan gyönyörűségesen írt, akár a vidéki kisvárosok rezeda illatú kisasszonyairól, regényes szépasszonyairól, hogy összefut szájunkban a nyál, miközben beleszerelmesedünk a szerelembe.

A velős csont halhatatlansága

Milyen volt Szindbád? Amilyennek Krúdy megálmodta, és Latinovits Zoltán életre keltette Huszárik Zoltán varázslatos filmjében, a Szindbádban. Filmtörténetünk egyik legnagyobb evési jelenete, amikor Szindbád/Latinovits ül az asztalnál, nyakában fehér szalvéta, előtte aranyló húsleves, majd nekilát a hatalmas velős csontnak. Minden benne van ebben a jelenetben: ősi, pogány rituálé, az evés érzéki gyönyöre, a régi polgári étkezés komótos rendje, ahogy ezt az író részletesen leírta: „A vendég bal kezére csavarta a szalvétát, ebben megmarkolta a csontot, majd felemelte a jobb kezét, és kétszer-háromszor egymás után a bal karjára csapott, mire a derék csont kiadta a tartalmát.” Volt hol ellesni ezt a már elfeledett szertartást Latinovitsnak, Gundel Károly unokájának, aki nagyapja éttermében született, saját bevallása szerint „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött”. Az egész forgatást belengte az evés és a szerelem gyönyöre.

Szerelem a konyhában

Aphrodité, Isabel Allende egyik regényalakja arról beszél, hogy az életben szerepet játszó férfiakra bőrük, csókjuk és illatuk alapján emlékezik. Ugyanakkor mindnyájukat összekapcsolja valamelyik együtt elfogyasztott étellel is. Csak elárvult, elhagyott nők tudnak sírni egy üres lábas előtt, melyben töltött káposztát főztek a férjüknek, szerelmüknek, barátjuknak. És csak nézték boldogan, elégedetten, hogy a „bestia” milyen étvággyal tömi magába a káposztalevélbe csomagolt tölteléket. Lehet mosolyogni a régi falvédők együgyű szövegein, de amíg szerelmes nők lesznek a Földön, ezek nem évülnek el. Még azok is szívesen kiteszik a konyhájukban, akik csak alkalmakként sütnek-főznek. Otthonos hangulatot varázsol a kézzel hímzett tanácsok naiv bája: „Édes párom, gyere már, kész az ebéd, téged vár”, „Míg a rántást keverem, ölelem a kedvesem”.

Úgy szerette, hogy megette

Ne ijedjünk meg, nincs szó horrorról, kannibalizmusról. Térjünk vissza Krúdy Gyulához, aki hírét se hallhatta korunk vágygerjesztő gasztropraktikáinak, az ő szerelmi étvágyát kizárólag azok a nők keltették fel, akik összehozhatóak voltak a jó magyaros ételekkel. Mint például a kispörkölttel. Egyik novellájának hőse, Ilondai azzal tetszelgett magának, hogy étkek formájában apránként megeszegette régi hölgyismerőseit, akik valamiért cserbenhagyták. Egyik nap Szekond Irmára, a budai színkör hajdan ünnepelt művésznőjére esett a választása. Már csak azt kellett eldöntenie, hogy milyen étel formájában „végezzen” Irmával. Miután sehogyan sem tudta például rajnai lazacnak elképzelni, végül megállapodott a malacból készített kispörköltnél. Betért egy józsefvárosi kiskocsmába, megrendelte a kispörköltet, s hogy örökre elfelejtse Irmát, hatalmas étvággyal mind megette – a malacpörköltet.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 477

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.