Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Péntek
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült

Valami hiányzik az életünkből

Nagy-Bodó Tibor január 4, 2017 Kávé mellé

Karácsonyi visszatekintő

Nagy László unitárius lelkész, volt esperes, főjegyző karácsonyi gondolatai

A karácsony környékén lévő napokban többször olvassuk el Jézus születésének történetét a Máté és Lukács evangéliumából. Engedjük, hogy az örömüzenet melegsége hassa át szívünket és lelkünket. Tegyük meg többször az utat lélektől lélekig, szeretteinktől embertársainkig és érezzük meg, hogy a jó Isten vezet minket, és megáld minket békességgel és szeretettel.

Ezekben a napokban nagyon sokszor halljuk a kérdést: Mit hoz, mit hozzon az angyal? A válasz is készen áll sok ember számára: csak egészség legyen, akkor minden rendben van és boldog vagyok. És mégis valamire vágyunk, valami hiányzik az életünkből.

Úgy vagyunk ez érzéssel, mint az a kisfiú, akit édesapja meg akar leckéztetni, és elviszi egy kis faluba, hadd lássa a gyermek azt a különbséget, amit ő kap, és ahogy élnek egy kis faluban. Talán gyermeke hálás lesz, és felismeri, hogy mennyire szerencsés, hogy abban a családban nőhet fel. Egy egyszerű falusi házban szálltak meg, ahol pár napot töltöttek. Amikor hazaindultak, az apa megkérdezte a fiát: ,,- Nos, mit gondolsz erről az útról?”.  „ – Nagyon jó volt, Apa!”- válaszolta a fiú. „- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek? – kérdezte aztán tőle. „ – Igen.” „- És mit láttál meg mind ebből?” „ – Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont és Anya egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.” Az apa csak fogta a kormányt, nem szólt egy szót sem, mire a fiú hozzátette: „ – Köszönöm, Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk”.

Igen, erre a többre, gazdagságra vágyunk. A család békéjére és szeretetére, amit beragyog Jézus születése feletti öröm, és Isten áldása.

Megoszthatnék nagyon sok vallomást olyan emberek részéről, akiknek szülei magas pártfunkciót töltöttek be és csak január 1-én érkezett meg a családba a télifa. Sírva nézték a szomszéd ablakokban megjelenő gyertyalángokat, csillagszórókat. Nagyon sok szép érzéstől fosztotta meg ezeket a gyermekeket a rendszer. De hála Istennek a legtöbben szép emlékeket őrzünk.

Ahol én születtem, a Hargita lábainál, nagyon szép karácsonyok voltak. Ritka volt a „fekete karácsony”.

Még átélhettem a száncsengők kellemes hangját, mert télen szánnal hordták a fát, vagy épp a szénát a falutól távol levő kaszálókról, ahol nyáron nagy boglyákba összerakták. Mindent hó borított, nagy hó. A házunk előtt csordogáló patakra vastag jégpáncél fagyott, feleslegessé vált a patak fölött átívelő palló. A ludak és récék lába aranylóan sárgállott a jégen, majd szétrebbentek valahányszor szánkók siklottak el mellettük, melyeken nevetgélő, önfeledt gyermekek ültek. A síléceket kőrisfából készítették a rátermett asztalosok, s hogy jobban csússzon, gyantával kentük a lécet.

A karácsonyfáért nem kellett messze menni, mert a fenyves közel volt a faluhoz. Csupán az erdészre kellett figyelni. Igaz, ilyenkor ő is angyalnak készült, neki is volt családja, gyermekei. Különös élmény volt a karácsonyfák megérkezése.

Ha kisgyermekként rátaláltunk az elrejtett fára, az édesanyák és édesapák történetekkel nyugtatták meg az érdeklődő gyermeket. Az izgalom feledtette a megtalálás örömét. Az „angyaljárás” idejére a nagyszülőkhöz, vagy a szomszédba vittek át. Leírhatatlan volt az öröm, amikor haza mehettem és várt az egyszerűen, de szépen feldíszített fa.

Szegény édesanyám szívét-lelkét is oda adta volna, csakhogy szebb legyen az ünnep, és boldognak lásson minket, gyermekeit. Aztán később, amikor nemszeretem napok köszöntöttek ránk, eltettük a szaloncukrot jövőre, az arany- és ezüstdió is évekig „szolgált”.

A csonkgyertyák pedig akkor égtek el, amikor a villanyt gyakrabban kezdték elvenni, és gyertyát sem lehetett vásárolni. Aztán én is megérhettem szülőként, és nagyszülőként is a karácsonyvárást és ünnepet. Örömmel tölt el az emlékezés.

A szőkefalvi lelkészi lakásban, az előszobában csillogott a karácsonyfa, és úgy emlékszem mindig is ott volt ottlétünk 12 éve alatt. Az angyal szerepet főként feleségem töltötte be, nekem 1986-89 között az volt a szerepem, hogy ismertségem okán valami ajándék, hasznos dolog is kerülhessen a fa alá. Ha ma gyermekeinknek elmeséljük, el se hiszik, hogy milyen nehéz volt az angyaloknak a munkája! Lányunk a narancsot paradicsomnak vélte, és nagyon tudtunk örülni, ha valaki megszánt egy kis csokoládéval. És mégis a jó Isten mennyi szép alkalmat adott az ünnepre, boldogságra, barátságra.

Szőkefalván évtizedek óta karácsony szombatján kántálnak az unitáriusok. Csupán 1989 karácsonyán maradt el, amikor nagyon sok családban az ünnep mellett szeretteiket gyászolták a szülők, társak. Egyházi, karácsonyi énekkel köszöntöttük híveinket. Mivel ez időben a János és István névnapok is kiemelkedőek, ezért őket is verssel köszöntötték.

Hallom, ahogy csikorog a hó csizmánk, bakancsunk alatt, ahogy a kutyák „fognak”, a férfiak csendben beszélgetnek egyik háztól a másikig, majd a házigazdák engedélyére az est csendjében megszólalt az ének: Jer mindnyájan örüljünk, és ünnepet szenteljünk, mert született Úr Jézus nekünk.

Mindenki átélte e kis ének üzenetét, boldog volt a ház gazdája és családja, és a kántálók is. Természetesen mindig vártak, készült a család a kántálók fogadására. Az új bor ilyenkor már iható volt, a hájas tészta és a jóillatú házi kalács is az asztalt díszítette. Mind ezt megkoronázta az a szeretet, amit ott érezhettünk a testvéri közösségben. Mi ez, ha nem az ünnepnek az öröme?!

Ez örömteli érzés mellett azt is el kell mondjam, hogy amíg a kántálóból haza mentem, hozzánk az angyal megjött és kevésszer láttam örülni gyermekeimet a szent estén a karácsonyfának és ajándékoknak. Sajnos, ez is benne van egy lelkész és családja életében.

Aztán minden megváltozott, már 19 éve, a marosvásárhelyi egykori Rigó utcában. Itt már együtt voltunk és együtt ünnepelhettünk. Itt élhettük meg az együttlét örömét a családban és a gyülekezetben.

Mi is a karácsony? Isten ajándéka minden embernek, amit a gyermek Jézus megszületésében adott át a világnak. A gyermek születése öröm, erős kapcsolat és jövő. Isten közelsége.

Ma már nem tévesztjük össze a narancsot a paradicsommal, a gond csak az lehet, hogy nem ismerjük azokat a gyümölcsöket, amit a bevásárló központok ajánlanak, és ha nem tudják eladni, akkor eldobják.

A gond az, hogy ezek az üzletek a kínált árujuk 30 százalékát kidobják, de olcsóbban úgy sem adják! És az is gond, hogy a lélektől-lélekig vezető út göröngyös lett, sokszor járhatatlan, nagyon sok akadály tarkítja, és nap mint nap mi is megnehezítjük a járást azon. Belefáradunk, elfásulunk, rideggé válnak napjaink.

Share Button
Ennyien olvasták: 475

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.