Központ
2018. december 14. péntek, Szilárda

75. születésnapját ünnepelte Sólyom Csaba

Czimbalmos Ferenc-Attila január 4, 2018 Sport

A marosvásárhelyi labdarúgás legismertebb futballkapusa Sólyom Csaba, aki 1964-1979 között játszott városunk legismertebb együttesében, a Mureșulból lett AS Armatánál. 1979-től kezdett el edzősködni: a gyerekközpontban korosztályos csapatokat edzett, majd a felnőttcsapat edzője is volt, de kapusedzőként is tevékenykedett a klubnál, ahonnan 2000-ben ment nyugdíjba.

Sólyom leigazolási könyve

Amúgy Sólyom a klub egyetlen olyan volt játékosa, aki az egyesület megalakulásától kezdődően nyugdíjazásáig, szinte az ASA megszűnéséig egyhuzamban itt tevékenykedett.
A városunkban nagy népszerűségnek örvendő hajdani labdarúgóval születésnapja után beszélgettem.

Parádé 70 évesen

Egykori ASA-sok, akik égi pályákon játszanak

– Isten éltesse, hiszen december 25-én ünnepelte 75. születésnapját! Hol, kikkel töltötte a napot?
– Családi és baráti környezetben ünnepeltem meg. Annak idején minden egykori csapattársam megtartotta a születésnapját, de nekem soha nem volt lehetőség rá, mivel az enyém karácsonyra esik, akkor már vége volt az őszi idénynek, s nem tudtunk összegyűlni. Viccesen fogalmazva, örvendek annak, hogy az én születésnapomat az egész keresztény világ ünnepli.

– Ezt kompenzálja, hogy harmadik éve január 2-án immár hagyományosan találkoznak az AS Armata volt játékosai, így ideig-óráig velük is ünnepelhetett.
– Persze! Minden alkalommal jól esik találkozni velük, hiszen hosszú idő telt el azóta, hogy együtt futballoztunk. Olyankor mindig felelevenítjük a régi szép és kevésbé szép emlékeket.

– Sajnos egy-egy ilyen eseményen évről-évre kevesebben vesznek részt az egykori játékosok közül…
– Így van. A minap éppen számolgattam, hogy az évek során több mint egy csapatra való egykori ASA-labdarúgó már elhunyt, akik egy ideje már csak az égi pályákon futballoznak: Lukács Ede 29, Balázs 38, Boné és Nagy Miki 54 évesen távozott az élők sorából, mellettük Tóth Feri 56 évesen halt meg, de említhetném még például Kirnert, Ráksit, Pavloviciot, Bozeșant, Mureșant, Pîslarut, Kiss Madocsát, Faniciot, Gál Dezsőt, Nastét is.

Egy karrier az AS Armata színeiben

– Ön az egyik alapítótagja volt a hajdani Mureșulból lett AS Armatának Balázzsal, Sikóval, Czakóval, Csutakkal, Bartókkal, Tâmpănaruval együtt. Hogyan került az ASA-hoz?
– A helyi Energiánál voltam először leigazolva 1957. szeptember 16-án, aztán a Voințahoz kerültem ifiként, amely egyesült az Alimentarával, majd felkerült a B-osztályba, idővel a B-osztályból kieső MTE-vel egyesült, és Mureșul lett belőle. Aztán rendeztek egy tartományi válogatást ifi szinten, s akkor többek közt Sikó, Kiss Madocsa és rajtam kívül csapattag lett még többek közt Tanászi, Onache, Balázsi, Csavar Zoli is. Ezzel a csapattal megnyertük a tartományi bajnokságot. Utána az ifibajnokság döntőjében a Dinamótól kaptunk ki itthon 3–1-re. Akkor, 1960-ban kerültem be Sikó Árpival, Kiss Madocsával együtt a Mureșul keretébe, amellyel a B-osztályban gyengélkedtünk, de a bajnokság végén a Steaua vezetősége azt javasolta, hogy legyünk a fővárosiak utánpótláscsapata, és vegyük fel az AS Armata nevet. Az első évben ASA–Mureșul néven szerepeltünk, aztán az ország több részéről erősített a klub vezetősége: így került Vásárhelyre többek közt Boné Tibor edző, ugyanakkor Alecu, Zavoda II. László, Györfi, Georgevici, Ciocan, Dombrovski, Bejan, Sintion, Tarălungă, Sătmăreanu I. Lajos, Goran, akikhez csatlakoztak a helyiek, azaz Boroș Titus, Bartók, Balázs, Kiss Madocsa, Sikó és jómagam is.

AS Armata 1978-1979

– Miért esett ki az ASA az 1969–1970-es bajnoki évadban az élvonalból?
– Azért, mert rövid időn belül kicserélődött szinte a fél csapat: Dumitriu III. a Steuához ment, Pavlovici Ploiesti-re, idővel Sikó feladta és a Metalotehnikához került, Ráksi családi okokra hivatkozva a bukaresti Progresulhoz távozott, Tâmpănaru a Kolozsvári CFR-hez, Kirner a helyi Viitorulhoz igazolt, a néhai Mureșant a közerkölcs ellen elkövetett vétségek miatt kizárták a sportéletből, viszont azon időszakban került be nagycsapatba Ispir, Varodi, Szöllősi, Hajnal, Fazakas, Varodi, Kanyaró A., akik később az aranycsapat tagjaiként váltak ismertté.
Akkor az együttest a B-osztály 1. , regáti csoportjába helyezték Florescunak, a klub volt vezetőjének köszönhetően, de egy év múlva újra feljutottunk az élvonalba.

Hívta a Kolozsvári U és az UTA is, de Sólyom maradt

– Önt az együttes hajdani szurkolói városunk minden idők legjobb hálóőrének tartják, ugyanakkor Sólyom Csaba az ASA történetének egyetlen volt labdarúgója, aki a klub 1964-es megalakulásától a nyugdíjazásáig, azaz 2000-ig ott tevékenykedett. Ennyire lokálpatrióta?
– Valóban én vagyok az egyetlen, de itt megjegyzem, hogy a néhai Kiss Madocsa innen került Szászrégenbe, majd onnan Bákóba, aztán visszatért az együtteshez nyugdíjazásáig, de Czakó János is egy időre ,,átrándult” ugyanahhoz az Elektromaroshoz, ahonnan visszakerült.
Lokálpatrióta vagyok, mai napig érzem a vásárhelyiek szeretetét, lépten-nyomon rám köszönnek, ami jól esik, de én az idős szüleim miatt maradtam inkább itt.
Amúgy törzsgyökeres marosvásárhelyi vagyok, még a dédnagyszüleim is itt születtek, az édesanyám részéről gazdálkodó család voltunk, s én 1965-től kezdődően a Kárpátok-sétányán lakom. Azzal kapcsolatosan, hogy mennyire szeretnek, elmondok egy példát: hajdanán, amikor az élvonalban, délután 5-órakor voltak a mérkőzéseink, már fél négyre ott kellett lennünk. Ahogy elindultam a Turbina-partján, a fuvaros szekeresek felvettek és a Ligeti stadioni bejáratáig vittek engem.

– Volt más együttesektől szerződésajánlata az évek során?
– Volt! Még a B-osztályban szerepeltünk, amikor a Kolozsvári Universitatea jött értem és Czakó után 1964-ben, mielőtt Adamache és Hajdú került volna oda. Akkor még szakiskolám volt, de az U vezetősége megígérte, hogy bejuttat az egyetemre, de én mégis itt maradtam. Aztán az aradi UTA vezetősége is kacsingatott felém, hogy Coman helyére szerződtessenek, sőt Czakót is akarták akkor, de oda sem mentem. Én akkoriban kaptam egy háromszobás lakást a Kárpátok-sétányán, de ezt hiába említettem mentségként az UTA vezetőinek, ők bármilyen magánház-, vagy lakáskérelmemet teljesítették volna, emellett anyagilag sem bántam volna meg…

Egy bosszantó dolog bántja őt…

– Mik voltak a kapus-bogarai?
– Én vallásos ember vagyok, mielőtt meccs előtt beálltam a kapu közepébe, mindig a kezeimmel megérintettem a felső lécet, majd összekulcsol kézzel elmondtam egy rövid imát magamban. Amúgy sokan voltak kint a pályán, akik nemcsak az ASA-nak, hanem nekem is szurkoltak.

– Ugyanakkor mik voltak az erősségei?
– A ruganyosságom, a kitűnő reflexeim, de jól tudtam irányítani a védelmet is. Itt megemlíthetem, hogy Czakó Jani barátom több alkalommal segített nekem, és a gólvonalról tisztázott olyan helyzetekben, amikor a labda a hálóba tartott, itt főleg a beívelésekre gondolok. De sajnos a sérülések nem igazán kerültek el: volt két agyrázkódásom, egy alkalommal kettészakadt a szám, volt problémám a kulcscsontommal, többször került a lábam gipszbe, sőt volt egy veseszakadásom is, ami miatt a drezdai Dynamo elleni találkozón nem tudtam védeni.

– Ki volt az a csatár, akitől tényleg tartott az A-osztályos mérkőzéseken?
– Nem tartottam senkitől, de beismerem, amíg fiatal voltam, több gólt kaptam a figyelmességem hiánya miatt, hiszen nem igazán voltam felkészülve a lövésekre.

Sólyom, Ciorceri és Bölöni egy AS Armata-találkozón 2013-ban

– Mostanában nem láthatjuk a jelenlegi ASA mérkőzésein. Miért?

– Sajnos nem csak engem, de az összes egykori csapattársamat mellőzi az ASA vezetősége, pedig néhányunk többet érdemel. Az is bosszantó, hogy az évek során hiába fordult meg itt annyi edző, mégsem sikerült egyetlen igazi, élvonalbeli helyi labdarúgót találniuk. Egykoron csak Ronea, Kiss Madocsa, jómagam és Fodor János több olyan A-osztályos focistát neveltünk ki, akik helyileg, akár külföldön érvényesültek: gondolok például Varga Lászlóra, Máthé Domokosra, Darius és Romulus Micleára, Mircea Munteanra, Adrian Botezanra, Eugen Vodăra, Lucian Moldovánra, Claudiu Sălăgeanra vagy Szántó Csabára.

– Ez fájdalmas egy valamikori edzőnek?
– Persze! Ezért is vagyunk egy kicsit „hidegek” a helyi labdarúgással szemben…

– Mit vár Sólyom Csaba a 2018-as évtől az egészségen kívül?
– Békességet, szeretetet és tiszteletet az emberek körében!

Share Button
Ennyien olvasták: 762

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.