A Fradiban és az MTK-ban edződött az ASA magyar válogatott középpályása
A Marosvásárhelyi ASA női 1. ligás ezüstérmes együttesének legtapasztaltabb játékosai a 20 éves hajdúnánási illetőségű, az FTC-ben és az MTK-ban ismertté vált középpályás, Csiszár Henrietta és a 24 éves veszprémi születésű Zágor Bernadette, aki ugyancsak az említett két neves budapesti klub játékosa volt. Előbbivel egy ASA-Pressing MÚRE barátságos labdarúgó mérkőzés után beszélgettem pályafutásáról, marosvásárhelyi beilleszkedéséről, az ASA idei teljesítményéről és jövőjéről.
– A vásárhelyi 1. ligás együttes legtapasztaltabb játékosa vagy 20 évesen, honfitársad, Zágor Bernadett mellett. Mikor kezdtél el futballozni?
– A futball tudományát otthon, szülővárosomban, Hajdúnánáson sajátítottam el, ahol a helyi FK együttesében 2004-2008 között játszottam. Fiúk között kezdtem el focizni 10 éves koromban.
– Hol folytatódott a labdarúgó karriered?
– 2008-ban kerültem az általános iskolából szakközépiskolába, Budapestre, így az iskolával párhuzamosan klubot is váltottam. 2008-2010 között a Fradi játékosa, 2010-ben az együttes csapatkapitánya lettem. Nagy lépés volt számomra Hajdúnánásról a Ferencvároshoz kerülni, de ezzel semmi probléma nem volt, hiszen velem egykorú lányokkal kezdtünk el játszani, együtt kezdtük el az iskolát, jó közösség alakult ki, majd együtt fejlődtünk. A 2012–13-as idényben ősszel a Belvárosi NLC, 2013 tavaszán már az MTK csapatában szerepeltem.
– A 2008/2009-es bajnoki évadban bronzérmes, majd 2010-ben Magyar Kupa-döntős és ezüstérmes voltál az FTC-vel, aztán a 2012/2013-as szezon végén magyar bajnok és Magyar Kupa-győztes lettél az MTK-val, ami kitűnő eredmény. Időközben a korosztályos, majd a felnőtt válogatottba is bekerültél. Emlékszel még az első válogatott mérkőzésedre?
– Igen, egy U17-es találkozó volt, 2009-ben Eb-selejtezőt játszottunk, Horvátország ellen mutatkoztam be, amikor győztesként hagytam el a pályát. A felnőtt válogatottban 2012. február 29-én mutatkoztam be a portugáliai Sivesban Írország ellen, amikor 1-0 arányban nyertünk egy nemzetközi tornán.
– Azóta hány mérkőzésen szerepeltél a magyar felnőtt válogatottban?
– Eddig 28 találkozón jutottam szóhoz.
– Mikor kerültél Marosvásárhelyre?
– A téli szünidőben úgy éreztem az egyik csapattársammal, Zágor Bernadettel, hogy szükségünk van a váltásra. Én hat évet lehúztam Budapesten, négy évet a Fradiban, utána Csepelen voltam egy fél évet, aztán az MTK-ban. Egyszer csak úgy éreztem, hogy szeretném kipróbálni magam külföldön, így jött az ötlet, majd az elhatározás.
– Megszoktad Marosvásárhelyen? Milyenek a csapattársak?
– Jól érzem magam ebben a városban, semmi gond nem volt a beilleszkedésemmel kapcsolatosan. Fontos volt, hogy a lányok nagy része magyarul beszélt, így tudtunk kommunikálni velük.
– A csapattal nem sikerült bajnokságot nyernetek, viszont az ezüstérem is szépen csillog…
– Igazából a kötelező mérkőzéseken a maximumot nyújtottuk (Temesvár és Craiova ellen a rájátszásban oda-vissza alapon), fontos lett volna, hogy a Kolozsvári Olimpiától pontot, vagy pontokat szerezzünk, ez sajnos nem sikerült. Sok minden közrejátszott, sajnos, de nincs akkora különbség a két együttes között, hogy a három meccsből mind a hármat elveszítettük.
– Hogyan látod a jövődet a futballban? Maradsz Marosvásárhelyen?
– Nincsen szerződésem az ASA-val. Úgy állapodtunk meg Székes Károllyal, hogy a nyárig itt maradunk Zágor Bernadettel, aztán majd elválik, hogyan tovább. Én még nem tudom, hogy maradok vagy sem Marosvásárhelyen.
– A szíved szerint, hogy döntenél?
– Nagyon szívesen maradnék, szeretem a várost. Viszont úgy érzem, hogy az egyéni fejlődésem érdekében tovább kell lépnem.
– Tehát szóba jöhet egy nyugati szerződés?
– Igen, elképzelhető…
