Központ
2017. október 23. hétfő, Gyöngyi
Eső
Hétfő
Eső
Eső
Holnap
Eső
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

A hírszerkesztő számára a sport életforma

Czimbalmos Ferenc-Attila február 12, 2015 Sport

A csíkszeredai születésű Szép Zoltán 2006-ban költözött Marosvásárhelyre (édesapja marosvásárhelyi illetőségű volt), amikor beiratkozott a Petru Maior egyetem nemzetközi kapcsolatok szakára, majd ugyanott mesterizett is világtörténelem és nemzetközi kapcsolatokból. Idővel egy-egy évig Dániában és Németországban dolgozott, illetve tanult, a dániai OKR Roskilde csapatánál egy fél évig utánpótlásedző volt és tájfutóként is tevékenykedett.

Szép Zoltán3
Dániai és németországi kitérője után 2011-ben tért vissza városunkba. Akkoriban az Erdélyi Magyar Televíziónál meghirdettek egy szerkesztői állást a Híradóba, amit Zoltán sikeresen megpályázott, majd elkezdett dolgozni a sajtóban.
Egyetemi évei alatt írogatott ugyan a Csíki Hírlapnak, a Székelyhonnak meg a Kakukk.ro-nak, de a mintegy fél éves Erdély Tv-s híradós tevékenysége után adódott számára a lehetőség, hogy a Marosvásárhelyi Rádiónál riporterként dolgozzon. Ezzel párhuzamosan Kádár Zoltánnal a Kispad című sportműsorban is kipróbálhatta magát, aztán hírszerkesztő lett belőle.
Közben 2012 tavasza óta az ETV sporthíradóját szerkeszti, így párhuzamosan dolgozik a rádiónál és az ETV-nél is.
Szép Zoltán országos bajnok sítájfutó, sőt a világranglistán jelenleg a 103. helyet foglalja el. Vele beszélgettünk.

Szép Zoltán

Jégkorongozott, focizott majd hajómodellezett

– Zoltán, hogyan lettél tájfutó, sítájfutó, tudva azt, hogy a jégkoronggal is kacérkodtál hajdanán?
– A csíki gyerek két tárgy közül választhat: a korcsolya meg a síléc. Én is jégkorongoztam a tömbházak között, de mindig is durva sportágnak tartottam, így inkább maradtam nézőnek. Viszont imádom nézni a mai napig is, a hoki az életem része. Kisgyermekként keveset futballoztam, majd hajómodelleztem is egy évig, aztán lettem tájfutó 2000-ben. Hogyan? Futni tudtam, vékony gyerek lévén a fizikumom is segített, de fontos volt számomra, hogy az eszemet is használnom kellett.
Az első edzőm Birta Melánia volt, aztán 2003-2004 tájékán kezdtem komolyabban venni a tájfutás téli verzióját, a sítájfutást (sífutás kombinálva a tájékozódással).

Szép Zoltán4

– Miben különbözik a tájfutás a sítájfutástól?
– Gyakorlatilag mi is olyan sífutó pályát használunk, akárcsak a biatlonosok vagy a sífutók, annyi a különbség, hogy nekünk a nyomhálózat sokkal sűrűbb és helyenként kb. 1 méter széles nyomok vannak, tehát nem mindig lehet korcsolyalépésben haladni a síléccel, hanem elég gyakran féllábbal, V-betűt formálva haladunk, vagy párosbotozunk.

Szép Zoltán2

Részt vett tájfutó EB-n, sítájfutó Ski U Touron, EB-n, Világkupa-futamokon

– Mikortól veszel részt a fontosabb sítájfutó nemzetközi versenyeken?
– 2005-ben vettem részt először a sítájfutó junior világbajnokságon, de előtte két évvel már indultam tájfutó ifjúsági Európa-bajnokságon a román válogatott színeiben, aztán 2005-ben ismét, viszont a sítájfutás közelebb állt a szívemhez, valószínűleg azért, mert csíki vagyok.

– Mint említetted, 2012-ben, három éves kihagyás után kerültél vissza a sítájfutás világélvonalába. Milyen nemzetközi versenyeken indultál azóta?
– A sítájfutó Ski O Touron indultam, ez pontosan olyan, mint a sífutó Tour de Ski. Abból áll, hogy kilenc nap alatt három országban 6-7 versenyen veszünk részt, majd összegzik az eredményeket. Ez kimondottan fárasztó versenysorozat. A 2012-es Ski O Touron a 20. helyen végeztem. Ez azért érdekes, mert 20-an fejeztük be a versenyt a 70 versenyzőből. Ez egy löketet adott nekem, hiszen nagy ambícióm volt, hogy rengeteg munka árán visszatérjek a világ elitjébe.
Jelenleg úgy érzem, hogy jobb formában vagyok, mint bármikor, csak sajnos Svájcban lesérültem a felnőtt sítájfutó EB-n, ugyanis bal kezem hüvelykujján a külső ínszalag roncsolódott és részlegesen szakadt. Amúgy ez nekem már a második felnőtt Európa-bajnokságom volt, a tavalyi, szibériai Tyumenben sorra került rendezvény után.
Elmondhatom, hogy 2014-ben három Világkupa-futamon is részt vettem: Norvégiában, Svédországban és Oroszországban.

2015-ben országos sítájfutó bajnok lett csapatban

– Milyen volt az idei sítájfutó országos bajnokság, amelyen újra bajnokok lettetek a csapattal?
– A 2015-ös országos sítájfutó bajnokságot a Nagybánya melletti Forrásliget nevű helységben tartották, sajnos a körülmények olyanok voltak amilyenek, azaz Románia szinten elfogadhatóak, de a nemzetközi versenyek nem ilyen körülmények között zajlanak.
Gyakorlatilag Nagybányán úgy mondanám: sífutás volt nyári tájékozódással kombinálva, kevés sínyommal, ott ment mindenki, ahol akart, hiszen annyira meg volt fagyva a hó, hogy mindenhol lehetett sífutni, ennek megvannak az előnyei, meg a hátrányai is.
Külföldön ilyen nincs, hiszen nagyon komoly nyomhálózat van, már labirintusnak is nevezhető, hiszen a két térképet, ha egymás mellé helyezzük, egy kívülálló is látja a különbséget, azaz annyi nyom van a zsúfolt térképen, hogy alig lehet valamit megérteni belőle.

Szép Zoltán1
– Ki az a személy, aki ösztönzött téged?
– Csúcs Klaus sítájfutó társam motivált, neki köszönhetem, hogy visszatértem a sportba. Mint köztudott, én a Csíkszeredai VSK-nak versenyzek klubszinten, és négy éve, azaz a klub megalakulása óta, a VSK színeiben verhetetlenek vagyunk a váltóban. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a csapattársaim a legjobbak az országban, ezért is nagy előnnyel nyerjük a hazai versenyeket.
Tulajdonképpen Csúcs Klaus Románia legjobb sítájfutója, Suciu Simion követi őt, én kiegészítem őket, így nagyon jó csapatot alkotunk. Nagyon szeretem mindkettőjüket mint embereket, és mint sportolókat, barátokat.

– A hazai sítájfutás, annyi más sportághoz hasonlóan, nincs kellőképpen mediatizálva, támogatva. A szövetség finanszíroz benneteket?
– Gyakorlatilag a Román Tájfutó Szövetség a sítájfutást nem támogatja, vagy ha igen, nagyon kismértékben. Annyira hanyagolja, hogy az EB-re kimehetett volna 2-3 férfi meg női versenyző, de egy sportolót sem támogatott. Például Csúcs Klaus a világranglista 49. helyén áll, de őt a szövetség nem tudta elküldeni az EB-re.

Naponta edz otthon a családcentrikus versenyző

–Téged az anyagi nehézségek mellett mi hajt, hogy folytasd a sítájfutást?
– Az, hogy megmutassam a körülöttem lévőknek, hogy bár az emberek nagy többsége bele van fásulva a napi teendőkbe, fontos időt találni a sportolásra, az egészségünk ápolására. Én is két helyen dolgozom, emellett este bármikor érek haza, az edzést nem hagyom ki. A szobámba be van szerelve egy kis edzőterem, ahol erőgyakorlatokat végzek, de emellett szaladni is szoktam, sőt a barátaimra is szakítok időt.
Nekem nagyon fontos, hogy amikor hazamegyek, sikerül teljesen feltöltődnöm a családom körében, akiknek sokat köszönhetek és sokat jelentenek számomra: édesanyám, a testvérem, a két Angliában élő nővérem és a kis unokahúgaim, akikkel eljátszhatok alkalomadtán.
Visszatérve a sítájfutásra, Romániában, ha valaki el akar jutni egy rangosabb nemzetközi versenyre, általában a klubja segíti, vagy szponzorok támogatják, esetleg az emberek jóindulatának köszönhetően jutott el, mint ahogy az én esetemben is történt.

– Ezt hogyan értsem?
– A kiutazásomat, vagyis a repülőjegyemet egy Szatmár megyei, csanálosi cég vezetője, Czier Attila fizette, a benevezési díjamat egy svájci ismerősöm, a svájci sítájfutó válogatott vezetője a vásárhelyi Bioeellel közösen fizette. Ezenkívül a szállást meg az étkezést egy marosvásárhelyi barátomnak, Nagy Istvánnak köszönhetem, aki Svájcban dolgozik. A vitaminokat a Nutrend (Szokolszky István) támogatásával kaptam meg, a ruházatot a Gravity biztosította, a felkészülésemet pedig a VSK Csíkszereda fizette.
Nem utolsósorban köszönetet szeretnék mondani a Marosvásárhelyi Rádió meg az Erdélyi Magyar Televízió vezetőségének, kollegáimnak, hiszen mindig kiálltak mellettem, megértettek és bár a kiszállásokra szabadságot veszek ki a munkahelyemről, valakinek dolgoznia kellett helyettem.

Jelenleg Svédországban versenyez a sítájfutó VB-n

– Milyen versenyen fogsz részt venni legközelebb?
– Vasárnap (február 8-án-szerk. megj.) este Bukarestből repülök Oslóba, ahol a kétévente megrendezendő sítájfutó vébén veszek részt. Erre a versenyre titkon én már a tavaly óta készülök, ezért is szeretnék helytállni, hiszen tudom, hogy milyenek a képességeim. Ha annál egy kicsit jobban teljesítenék, akkor boldog leszek.
Örvendetes dolog, hogy erre a vébére a szövetség is „felébredt”, és úgy tűnik a nevezési díjat fizeti, viszont a kiutazást, az ellátást meg a szállást nekünk, sportolóknak kell megoldanunk.

Share Button
Ennyien olvasták: 559

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.