Központ
2018. szeptember 23. vasárnap, Tekla, Líviusz

A Kű-be harapott labdarúgó esetéről, avagy rosszul lehet focizni, de szív nélkül soha

Czimbalmos Ferenc-Attila március 8, 2018 Sport

forrás: wikipedia

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége az idén kilencedik alkalommal rendezte meg Szovátán az Országos Teremlabdarúgó Educatio Kupát. A rendezvény fővédnöke az Aranycsapat Alapítvány elnöke, a néhai olimpiai bajnok, európai ezüstérmes magyar válogatott labdarúgó Kű Lajos készségesen adott exkluzív interjút a Központnak.

Kű Lajos az Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság elindítója

– Milyennek látta a 9. alkalommal megrendezett Educatio Kupa országos teremfoci-bajnokságot?
– Színvonalas, a fair-play jegyében zajlott mérkőzéseket láthattunk. Sajnos csak második alkalommal vagyok jelen a rendezvényen, de ezután is, ha meghívnak, örömmel fogok eljönni.

– Az Aranycsapat Alapítvány elnökeként, a néhai Puskás Ferenc és Grosics Gyula támogatásával 2004 óta dolgozik a Kárpát-medence diáksportjának felemeléséért. Mi az alapítvány, ugyanakkor a diákbajnokság célja?
– A cél egyértelműen a nemzeti egyesítés – egyelőre a határok felett –, amit hittel, kultúrával és sporttal kötünk össze. Erős, sziklaszilárd vár akarunk lenni, amelyre építeni szeretnénk az Alapítványt.

Fiatalon a Fradi mezében / Fotó: Tempo Fradi

– Mi késztette arra, hogy ebbe a munkába belefogjon?
– Ilyen ország nincs még egy a világon, mint Magyarország, amely minden oldalról saját magával határos. Ez volt az eredendő ok, hogy itt kell valamit tenni. Megadatott számomra a Jóistennek köszönhetően, hogy bejárhattam az egész világot, megismerhettem az összes magyar közösséget Ausztráliától Kanadáig, Dél-Amerikán keresztül, tudom, hogy kikre számíthatok. Amikor elindítottam a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságot, ismertem a diaszpórát, azaz Sidneytől San Franciscóig, Buenos Airestől Philadelphiáig a szervezett magyar közösségeket. Később ezekre építve, már lassan 15 éve, túlszárnyaltuk minden elképzelhető álmunkat.
Sikereinkhez tartozik az is többek közt, hogy 2010-ben az Aranycsapat Alapítvány által támogatott Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság válogatottja a Dél-Afrikában sorra került futball-világbajnokságon is jelen volt: a vébével párhuzamosan a 64 együttest magába ölelő, 15 év alattiak tornáját megnyerte, ami nagy siker volt a történelmi Magyarország válogatottja számára.
– Arra gondolt, hogy a Kárpát-medence diáksportjának felemeléséért indított mozgalmat Marosvásárhely felé is kiterjeszti?
– Igen! Büszke vagyok arra, hogy a marosvásárhelyi Szász Albert Sportlíceum igazgatóját, Csíki Zsoltot is megismerhettem a IX. Educatio kupa alkalmával, aki lelkes, szív-lélek magyar ember, és akivel egy hullámhosszon vagyunk. Remélem, hogy fantasztikus dolgokat fogunk közösen elérni az elkövetkező időszakban: itt az Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságra gondolok, amelyhez labdarúgás, sakk, birkózás, asztalitenisz mellett irodalmi és történelmi vetélkedőkön való részvétel is tartozik. Szerintem Csíki Zsolt ebben a régióban vezető szerepet vállalhat ilyen tekintetben.

FC Bruges mezében / fotó:125jaar.clubbrugge.be

Kű Bukarestben gólt lőtt Romániának, amire ,,ráharaptak”

– Gyerekkorában ön a Puskás, Bozsik, Grosics, Czibor, Hidegkúti-fémjelezte Aranycsapat játékát csodálta. Ez késztette arra, hogy labdarúgó legyen?
– Mindenféleképpen. Azon időszakban nem a külföldi labdarúgók teljesítményétől volt hangos az utca, a nagyvilág, hanem mindenki Puskás, Grosics, Czibor, Pap Laci akart lenni. Akkor az Aranycsapat egy világot szórakoztatott: bármerre is jártak, sok gólt szereztek, nagyszerű mérkőzéseket játszottak a leglátványosabb és legeredményesebb játékuknak köszönhetően. Sok ember a világon a játékuk után kereste a földrajzi atlaszokban, hogy hol is van Magyarország? Csak azt tudták, hogy Puskás és társai magyarok!

– 1972. május 14-én Bukarestben gólt szerzett a románok ellen, aztán egy hét múlva Belgrádban is pályára lépett magyar válogatottként a Románia elleni Eb-selejtezőn. Hogyan emlékszik vissza arra a hármas találkozóra?
– Az első két mérkőzés döntetlenre sikerült: Budapesten 1-1, Bukarestben 2-2 lett az eredmény, ott az első gólt szereztem. A budapesti összecsapáson 1-0-ás magyar vezetésnél a magyar származású romániai játékos, Szatmári Lajos rúgta az egyenlítő gólt, ezért az erdélyi magyar szurkolók furcsán reagáltak, hiszen szétverték a házát. A bukaresti visszavágón – amely az én bemutatkozómérkőzésem volt a magyar válogatottban – , 2-1-es magyar vezetésnél 11-est ítélt a sípmester: az akkori Augusztus 23-stadionban Kocsis Lajos büntetőjét Răducanu hárította, az ellentámadásból Neagu egyenlített. A mai szabályok szerint az idegenben lőtt góllal továbbjutottunk volna, de a harmadik, mindent eldöntő összecsapáson Belgrádban 3-1-re győztünk, így kijutottunk az 1972-es belgiumi Európa-bajnokságra.

fotó: aspektus.hu

– Azon a bizonyos bukaresti mérkőzésen fejsérülést szenvedett, melynek jeleit a mai napig őrzi…
– Valóban! Deleanu volt a román balhátvéd, én egyik oldalon elgurítottam mellette a labdát, a másik oldalon megkerültem, de belém futott, aztán pillatatok múlva ömlött a vér a homlokomból, neki pedig kihullott három foga! Én a sérülés dacára tovább játszottam, őt meg cserélni kellett. Másnap egy kolozsvári újság azt írta, hogy ,,nem csoda, hogy Deleanunak kihullott három foga, hiszen ,,Kű-be harapott”!

Bölöni és a székelyföldi barátok

– Puskás mellett ön a másik anyaországi magyar, aki BEK-döntőn játszhatott: 1978-ban, az FC Bruges csapatának tagjaként a Liverpool ellen lépett pályára a BEK-fináléjában, amit 1:0-ra elveszítettek a Wembleyben. A marosvásárhelyi illetőségű romániai, de szintén magyar labdarúgó, Bölöni László is játszott BEK-döntőt a Steaua-színeiben, amit megnyert: 1986-ban a nagynevű Barcelona ellen. Ismeri Bölönit?
– Természetesen ismerem őt. Boldogok voltunk akkor mi, magyarok, amikor hallottuk, hogy Laci játszik 1986-ban a hajdanán BEK-nek nevezett sorozat döntőjében (a mai Bajnokok Ligája jogelődje). Mindmáig utolsóként Bölöni Laci volt az a magyar labdarúgó, aki BEK-döntőn győztesként hagyhatta el a pályát. Örvendek, hogy ezt a hagyományt sikerült egy magyar futballistának folytatnia, mi több, győztes együttes tagja is volt.
Egyébként Puskás volt az első, aki 1960-ban négy góllal vette ki a részét abból a BEK-döntőből, amelyet a glasgowi stadionban rendeztek: a Real Madrid a Hampden Parkban 135 ezer néző előtt 7-4-re leiskolázta az Eintracht Frankfurtot.

Kű és Souness párharc a FC Bruges-Liverpool 1978-as BEK-döntőn

– Kű Lajos 1977-ben Szabadkán keresztül Olaszországba szökött, aztán Amerikába került, ahol tovább futballozott, idővel Belgiumban, majd Ausztriában is játszott, majd edzett. 1984-ben felvette a belga állampolgárságot, de 1997-ben mégis véglegesen hazaköltözött Magyarországra. Mi késztette arra, hogy visszatérjen szülőföldjére?
– Bárhol is futballoztam, mindig megmaradtam magyarnak, és büszke voltam az eredetemre! A nevem mindig Kű Lajosként írtam le, nem Lajos Kűként. A belgák egy időszakban ezért cikiztek, de én alaposan felkészültem egy ténybizonyításra: felsoroltam nekik az akkor még 12 magyar Nobel-díjast, utána elemeztem nekik Bartókot, Kodályt is, majd a magyar filmrendezőket is felsoroltam, sőt az akkori, 1988-as Szöuli Nyári Olimpiai Játékok mind a 11 magyar aranyérmes sportolója nevét is elmondtam nekik. Onnantól kezdődően óriási tisztelet övezett.

– A szebb napokat megért jelenlegi magyar válogatott egy sikeres Eb-on van túl, de elég gyenge időszakban van. Hogyan látja a magyar labdarúgás jövőjét?
– A mostani magyar szövetségi kapitány, Georges Leekens jó barátom, klubtársam volt a FC Bruges színeiben. Remélem, ő nem fogja eltűrni, hogy úgy sétálgassanak a pályán, mint a Váci utcában. A válogatottban küzdeni kell, s ha már küzdenek, akkor remélem, hogy a magyaros tudás még nem oszlott teljesen szét, és az valahonnan elővarázsolható nagy küzdelem árán, amit majd a közönség is elfogad. Rosszul lehet focizni, de szív nélkül soha!

Kű Lajos Szovátán

– Szováta kivételével járt-e még Erdélyben? Vannak-e székelyföldi barátai?
– Hogyne! Sok barátom van Székelyföldön, szívesen járok Erdélybe! Még egy egyetemi társam is van Erdélyben, Szakács László Levente, aki Borzonton gyönyörű panziót üzemeltet. Ő is sportolt, egykor kosárlabdázó volt…


Kű Lajos pályafutása legszebb éveit a Fradiban töltötte

Kű Lajos 1972-ben a 4. helyen végzett Magyarország válogatottjával az Európa-bajnokságon, azon év szeptember 10-én olimpiai döntőt játszott és ezüstérmes lett. Kű Lajos a Ferencvárosban Albert Flórián, míg az Egyesült Államokban a Buffalo Stallions együttesében Eusébio csapattársaként rúghatta a bőrt. 1968 és 1974 között az FTC színeiben – ahol UEFA kupa elődöntőben is szerepelt, 4 bajnoki ezüstérmet és 2 kupagyőzelmet szerzett – , pályafutásának legszebb időszakát töltötte az Üllői úton. Ezt a Központnak is elmesélte:
– Szülővárosomból, a szeretett Székesfehérvárról kerültem a Fradiba, amely a nemzet csapata, a magyar labdarúgás Nemzeti Színháza. Odakerülésemkor az FTC néhai krónikása, Nagy Béla azt mondta nekem: ,,Lajoskám, két féle magyar ember létezik a világon. Az egyik, aki Fradi-szurkolónak született, a másik, aki idővel azzá válik”. Én a második kategóriába tartozom. Annak idején a Fradinál több szurkoló vett részt az edzéseken, mint az MTK-nál bajnoki mérkőzéseken. Az a szeretet, ami a Ferencvárost övezte bárhol a nagyvilágban, vagy éppen otthon, faluhelyen pályaavató mérkőzésen, azt nem lehet elmondani. Valóban, én a legcsodálatosabb éveimet töltöttem az Üllői úton – mondta el Kű, aki július 5-én tölti a 70 életévét.


Sporto-sok Marosvásárhely, az Educatio Kupa 2018-as győztese / Fotó: Tolokán Király Miklós

Share Button
Ennyien olvasták: 908

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.