Az AS Armata egykori tagjának, a bátosi Karda Mártonnak a fia, Karda Attila októbertől a 2. ligás Szatmárnémeti Olimpia együttesének az elnöke. A 34 éves Attila (Románia legfiatalabb labdarúgó-klubelnöke) egykoron futballozott, aztán a pályafutása befejezése után játékos menedzserként tevékenykedett, majd a 2016 – 2017-es idénytől kezdődően az Olimpia együttesének menedzsere, majd elnöke lett. Attila a labdarúgásban elért eddigi teljesítményeiről beszélt Marosvásárhelyen.
Tisztogatás alsó és felső szinten
– Gratulálok a jelenlegi pozíciójához. Hogyan került a Szatmárnémeti Olimpiához?
– Egy nagyon jó barátomnak, a talpig úriember Novák Leventének köszönhetem, aki bízott bennem. Neki már korábban megígértem, ha bizonyos feltételek és lehetőségek adottak lesznek Szatmárnémetiben, akkor szívesen elfogadom ajánlatukat és komolyan fogok dolgozni ott, amire az idén sor is került. Augusztus 1-jétől három hónapig az együttes menedzsere voltam, azon idő alatt szabad kezet kaptam, hogy én döntsek mindenben, ami a csapattal kapcsolatos, aztán október elejétől a klub elnökének választottak meg egy évre. Jelen pillanatban az edzői stábbal arra törekszünk, hogy egy biztos vezetőtanácsot is kialakítsunk a klubon belül, hiszen csak én meg a sportigazgató maradt meg a régi vezetésből, ugyanis a többi személytől megváltam.
– Hogy került Bogdan Andone, a Rapid meg a Ferencváros volt játékosa edzőnek az Olimpiához?
– Amikor körvonalaztam az Olimpia fellendülésének projektjét, akkor került szóba Andone neve, de ő még akkor az Astra együttesénél volt Şumudică segítője, de hallottam, hogy vezetőedzőként szeretne dolgozni. Felvettem vele a kapcsolatot és az Olimpiához vittem vezetőedzőnek, amit nem bántam meg, hiszen jöttek az eredmények is, de tudtam, hogy a célt egy jó képességű stábbal lehet elérni.
– Amióta átvette az Olimpia irányítását, azóta az együttes nagyon jól halad, hiszen a 15 mérkőzésből 9-et megnyert és a tabella harmadik fokán áll az eddig teljesített 30 ponttal, hat pontra lemaradva a listavezető Juventus Bukarest mögött. Erről mi a véleménye?
– Az Olimpia egy hajdani, sokak által szeretett klub. Amikor átvettem, a kezdő tizenegyből öt volt 1. ligás játékos távozott (Buhăescu, Sălăgeanu, Mărcuş, Brata és Tătaru), így helyi illetőségű, tehetséges játékosokra alapoztunk, mint C. Juhász, D. Muntean, V. Heil, Fl. Mureşan, akik mellé néhány fiatal, de tehetséges labdarúgót szerződtettünk. Jól megy a csapat, aminek nagyon örvendünk, viszont a bajnokság előtti célkitűzésünk a kiesés elkerülése volt.
Játékosügynök volt a klubigazgató
– Mint hallottam, korábban az együttes menedzsere volt, azelőtt meg játékosügynök is…
– Igen, én egykoron évekig futballoztam, aztán játékosügynökként is dolgoztam Anamaria Prodannal, és már akkor szerettem volna egy alakulat vezetésével foglalkozni. Amikor az Olimpia menedzsere lettem, és felajánlották, hogy a klub elnöke legyek, nem haboztam, rögtön elvállaltam anélkül, hogy arra gondoljak, nem fog sikerülni. A labdarúgásban eltöltött évek alatt sikerült kellő tapasztalatra szert tennem, hogy véghezvigyem az elképzelésem az Olimpiánál.
– Mennyi ideig tevékenykedett Anamaria Prodannal?
– Mielőtt elkezdődött együttműködésünk egy orosz játékosügynökkel dolgoztam együtt, akit a román játékospiac érdekelt, de mivel távol lakott, én segítettem neki innen bizonyos fiatal, tehetséges, ígéretes játékosok közvetítésével, szerződtetésével. Akkor találkoztam Anamaria Prodannal, aki azon időszakban több gondolattal is támogatott, majd felajánlotta, hogy dolgozzak vele, aztán egy évig tevékenykedtünk együtt.
– Gondolom, hogy ezek szerint jól ismeri a hazai játékospiacot…
– Valóban, a 9-10 éves gyerekektől kezdve az 1. ligás játékosokig nagyon jól ismerem a hazai piacot, de amióta az Olimpianál tevékenykedem, megszakadt a napi kapcsolatom a területtel.
Fülöp István és öccse, Loránd támogatója volt
– Azt beszélik, hogy Fülöp István is az ön segítségével került a szászrégeni Avântultól az FC Botoşanihoz.
– Fülöp Istvánt nem én vittem az FC Botoşanihoz, vele csak idővel dolgoztam, amikor Anamaria Prodannal írt alá menedzseri szerződést. Mondhatom, hogy idővel mind Istvánnak, mind öccsének, Lorándnak támasza és támogatója lettem, de én más játékosokkal is dolgoztam. Jelenleg menedzseri egyetemre is járok, de az sem kizárt, hogy egyszer majd külföldön fogom folytatni.
– Nem akart edző lenni?
– De igen, de sajnos ma Romániában nem igazán hagyják dolgozni és bizonyítani az edzőket, nincsen türelmük a vezetőknek, így kevés a beléjük vetett bizalom. Amúgy én nagyon aprólékosan választom ki azt a személyt, akivel dolgozni szeretnék és annak huzamosabb ideig bizalmat szavazok, hogy bizonyíthasson.
– Hogyan választotta ki Bogdan Andonét edzőnek?
– Egy hétig telefonon hívtam több klubelnököt, edzőt, labdarúgót, labdarúgásban jártas személyt, akiktől kikértem a véleményüket és minden vele kapcsolatos információt raktároztam, majd utána döntöttem. Remélem, helyesen…
Felnéz édesapjára, Karda Mártonra
– Édesapja nem más, mint a bátosi születésű Karda Márton, aki tagja volt az AS Armata aranycsapatának. Ön is évekig futballozott, tehát nem esett messze az alma a fájától…
– Erre én büszke vagyok! Sőt emlékszem még arra is, amikor ő az Elektromarosnál játszott. Sajnos nem lettem olyan híres futballista, mint ő, de neki köszönhetően kezdtem el játszani. Ugyanakkor remélem, hogy a jelenleg betöltött funkciómnak és az elért eredményeknek köszönhetően túllépem majd az édesapám teljesítményeit.
– Gondolom, hogy az édesapja most büszke, hogy fia is a labdarúgáson belül tevékenykedik…
– Igen, nagyon. Édesanyám a minap boldogan újságolta, hogy az idény első televízióban közvetített találkozóján, amelyen az Olimpia játszott, a képernyő előtt sírt boldogan. Aztán az Olimpia–Sepsi hazai mérkőzésre meghívtam őt is, így a helyszínen szurkolt nekünk. Nyertünk is 3-0-ra.
– Milyen együtteseknél focizott ön az évek során?
– A Sportiskolánál kezdtem, aztán a Szász Albert Sportlíceumnál folytattam, majd a besztercei Gloriánál, a kisinyovi Zimbrulnál, de idővel a Kiskunhalas, a Békéscsaba és a Gyula csapatainál is játszottam. Onnan a TranSilhoz kerültem, amiből FC Municipal lett és C. Bodea volt az edzőnk, de egészségügyi okok miatt abba kellett hagynom.
Sajnálja az ASA-t, viszont célra tör az Olimpiával
– A marosvásárhelyi ASA együttesének teljesítményét követi?
– Persze. Jelenleg az alakulat kellemetlen helyzetben van, de nem tudom, hogy miért. Dicséretes, hogy milyen sportbázist építettek Marosvásárhelyen, és milyen lehetőségek vannak a labdarúgást űző fiatalok számára, amellyel nem sok élvonalbeli hazai csapat büszkélkedhet. Sajnos ez van, de úgy gondolom, hogy többet lehetett volna tenni a vásárhelyi labdarúgásért. Remélem, idővel minden a régi kerékvágásba kerül, és ott lesz a csapat, ahol a helye van.
– Mi a Szatmárnémeti Olimpia célkitűzése?
– Azzal a céllal vettem át az együttest, hogy egy ütőképes csapatot kovácsoljunk össze, majd annak függvényében, hogy mi fog történni az együttessel a télen, húzzunk egy vonalat, és a megye elöljáróival kiértékeljük a félévi tevékenységünk, aztán az együttes jövőbeli szereplésével kapcsolatosan is határozzunk. Szerencsénkre nagyon jó eredményeket értünk el, a bajnokság elején sokan kevés esélyt adtak nekünk, sőt biztos kiesőnek láttak, de sok munka árán sikerült jól teljesítenünk, sőt a bajnoksággal párhuzamosan a román kupában is érdekeltek voltunk.
Ha 2017-ben adottak lesznek a megfelelő anyagi körülmények, és közel állunk majd a feljutáshoz, nincs kizárva, hogy megcélozhatjuk azt is. A csapat támadó felfogású, sokpasszos játékot produkál, de sajnos a hazai pályák minősége nem segíti a játékunkat. Nem utolsó sorban a gyerekközpontot is nagyobb figyelemmel fogom követni, hiszen az utóbbi 15 évben a klub előző vezetői azt elhanyagolták.
– Gondolom, hogy az együttes jó eredményeire büszkék a szurkolók is…
– Persze. Én azt ígértem a szatmáriaknak, amikor ebbe a projektbe belekezdtem, hogy meglepetést szerzünk a drukkereknek, ami sikerült egyelőre. De engem nem boldogít a 3. hely, akár más hely sem, én célratörő ember vagyok, így a legjobbat szeretném kiadni magamból, ezt követelem meg a csapattól is. Remélem, idővel oda juttathatjuk az Olimpiát, ahol a klub hagyománya megköveteli. Jogtanácsosokkal és ügyvédekkel is beszéltem, mivel a csapatnak mintegy 700 000 lej adóssága van, hogy próbáljuk törleszteni, így a megye vezetőivel egy olyan tervet szeretnénk kidolgozni, amivel előre lendíthetjük a csapatot. Ehhez persze még hasznos játékosokat szeretnénk igazolni a téli időszakban, de én dicsérettel illetném az együttest az őszi eredményekért.
Ugyanakkor remélem, hogy idővel a vásárhelyi futballszurkolók is büszkék lesznek arra, hogy milyen eredményeket érek majd el az Olimpia élén.
