Központ
2019. december 08. vasárnap, Mária

Adorján Anna a Maros megyei sízés nagy reménysége

Czimbalmos Ferenc-Attila november 18, 2019 Sport

A 10 éves szovátai Adorján Anna mindössze három éve sízik versenyszerűen a Bogdan Ski Race Team versenyzőjeként, s azóta a fiatal tehetség már több versenyen vett részt jó eredményeket elérve. Anna édesapjával, Adorján Csabával – aki Sóváradon címzetes testnevelőtanár – a minap beszélgettem tehetséges lányáról, ugyanakkor jövőbeli terveikről és nem utolsó sorban a sportág jelenéről is.

A síoktató apától tanult meg lánya sízni

– Mint hallottam, ügyes, tehetséges sízőlányuk van, aki már számos versenyen ügyeskedett. Róla szeretnék érdeklődni…
– Köszönöm érdeklődését! Valóban Anna mindössze három éve kezdett el sízni versenyszerűen, azóta már több verseny van a hátunk mögött, amelyeken már bizonyított.

Az Adorján család a Bogdán Sí -és Szabadidőközpontban

– Mikor, kinek köszönhetően kezdett el sportolni a kislányuk?
– Úgy kezdődött, hogy a Bogdán Sí- és Szabadidőközpont 2015 telén felkért engem, hogy síoktatással foglalkozzak. Aztán minden alkalommal vittem magammal Annát, és nagy ambíciójának és kitartásának köszönhetően hamar megtanult versenyszerűen sízni, amíg én a síközpont vendégeinek éppen a sízést oktattam. Amúgy Anna alig volt hároméves, amikor már sílécek kerültek a lábára.

– Ön síző volt egykoron?
– Nem. Én Szovátán autodidakta módon, önszántamból sajátítottam el a sízést, habár testépítésből és fitneszből van a szakosításom. Aztán másokat látván csiszoltam a technikámon, a fővárosi testnevelési egyetemen tanáraimtól – akik sízésből doktoráltak – tanultam meg a módszertant.

Sikert-sikerre halmozva

– Mikor jöttek az első eredmények?
– Odakerülésemkor a Bogdán Sípályán megszerveztünk egy háziversenyt, a Bogdán Kupát, amelyen a nagyobb hagyományokkal rendelkező gyergyói és csíkkörnyéki iskoláskorú gyerekek is részt vettek. Anna semmi felkészüléssel nem rendelkezett, csupán az ott, helyben megtanult szabályokra alapozva egy előkelő 5. helyezést ért el. A székelyföldi síoktatók nem kis meglepetésére, akik már akkor nagy perspektívát láttak benne.
2016 telén a sípályán már komolyabb edzéseket tartottam neki, majd 2017-ben harmadik lett a Bogdán Kupán, majd a Konzul Kupa-síversenyen Hargitafürdőn korosztályában az 5. helyezést érte el.

Adorján Csaba lányával, Annával és Martinnal

– Az első eredményeket újabbak, jobbak követték…
– Igen. 2018-ban az intenzívebb edzéseknek köszönhetően megnyerte korosztályában a Bogdán Kupát, utána a Gyergyó Kupán másodiknak ért célba az általános iskoláskorú gyerekek között. Aztán egy országos többfordulós rendezvénysorozatra is beiratkoztunk, ahol hetedik lett összetettben.

– Az idén milyen eredményeket ért el?
– A 2019-es idényben, azaz idén télen volt az igazi áttörés, hiszen egy szovátai kollegámmal, Szász Csabával jártunk közösen a versenyekre: én Annával, ő meg a 11 éves Martin fiával vett részt sikeresen a rendezvényeken, így közösen több versenyre juthattunk el.
A Reménység Kupa rendezvénysorozatnak a Bogdán Síközpontban is volt egy fordulója, így Anna hazai pályán harmadik lett, majd a negyedik fordulóban Azugán második, míg az utolsó fordulóban Paltinișen első lett, de a Brassópojánán is volt még egy verseny, ahol ezüstérmet szerzett. Ezeken a versenyeken jelen vannak Románia legtehetségesebb sízőgyerekei, most meg büszkén mondhatom el, hogy a lányunk is közéjük tartozik, viszont Martin is versenyről-versenyre ügyesebb.
Megjegyzem, hogy Anna alpin technikákkal versenyez, nagyon vakmerő, lélektanilag jól teljesít vészhelyzetekben: például az azugai pálya piros vészjelzésű, azaz közepes nehézségű pálya, így én sem hittem, hogy ott ő dobogós lehet. Ezért is motivál engem, hogy támogassam őt!

Még több anyagi támogatásra lenne szüksége

– Nemzetközi versenyen már vettek részt?
– A tavalyi szezon befejezése után meghívást kaptunk március 30–31-én az ausztriai Zauchense-be, ahol egy nemzetközi, gyerekeknek kiírt profi síversenyre került sor: ott Anna a 64 versenyzőből 34. lett. Amúgy kicsit hátrányos helyzetben vagyunk a nyugati sízőkkel szemben, hiszen ők 6-7 hónapot edzhetnek évente, nekünk maximum 3 jut. Nem beszélve az ottani profi felkészülésről, felszerelésekről, az utazásokról stb.
Megjegyzem, hogy Anna egy paltiniș-i vagy azugai verseny napján hajnali ötkor kel, majd 10 órakor rajtol a rövid taktikai megbeszélésünk után, ugyanis elmagyarázom neki a kapukat. Jó lenne, ha panzióban tudnánk megszállni egy-egy hazai verseny előtt, így jobban tudna összpontosítani, sőt jól fogna lányomnak évente egy ausztriai felkészülés is versenyekkel együtt, de egyelőre az anyagiak hiánya miatt ez nem lehetséges. A sízés drága sportág, csak viszi a pénzt, nem hozza, sajnos.

– Apropó támogatás. Milyen támogatásban van részük?
– A Bogdán Sí- és Szabadidőközpont nagy támogatás számunkra, hiszen ott lehetőség van edzeni, versenyeken részt venni, de megemlíthetem azt is, hogy a központ egy-egy pár minőségi síléccel támogatott minket, azaz lányomat és Szász Martint, ugyanakkor a szovátai Sora International és a Promedivet is támogat.

Anna jó eredményét oklevéllel és éremmel díjaztak

– Hogyan látja lánya jövőjét?
– Hát, szomorúnak látszik a jövő, halvány a fény az alagút végén, sajnos. Az év huzamosabb időszakában inkább száraz edzéseket, egyensúly-gyakorlást tartunk heti három alkalommal, így kevés a remény, hogy nemzetközi szinten sikeres sízővé váljék. Habár vannak álmaink, reményeink, hiszen dobogós helyezéseket szeretnénk a soron következő versenyeken, azaz sikeres szereplésekre vágyunk.
Amúgy hazai felnőtt válogatott alpesi sízőkkel is beszélgettem, ők is saját zsebből fizetik általában a kiszállásaikat.

Anna érmei szobájának falán

– Mint szülők, gondoltak arra, hogy külföldön, akár Magyarországon próbálkozzanak?
– Igen. Arra is gondoltam, hogy Miklós Edittel felvegyük a kapcsolatot (Magyar Síszövetség csíkszeredai illetőségű elnöke – szerk. megj.), de előbb két-három szezon erejéig még szeretnénk letenni valamit az asztalra, sőt egy ausztriai versenyen is reménykednénk, hogy felfigyelnek rá a magyar szakszövetség részéről. Addig is Annának nagy sikerélménye van, imádja a sízést mint sportágat, mi, szülők pedig támogatjuk, ameddig lehetőségünk lesz rá. Sőt, én a síoktatásért járó honoráriumom nagy részét visszafordítom a lányomra.
Szándékomban áll az is, hogy Szász Csaba barátommal egy síklubot alapítsunk Szovátán, így majd hivatalosan is lehet szponzorokat szerezni.
Nem beszélve arról, hogy Anna húga, a 6 éves Ágota is ügyesen sízik: a minap egy versenyen a kezdő korosztályban négyük közül első lett. Erre is büszkék vagyunk!


Anna nem csak tehetséges síző, de jó tanuló is

Mint Adorján Csaba elmondta, Anna a szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpont negyedik osztályos diákja. Mint szülők, nem csak azért büszkék lányukra, mert tehetségesen sízik, emellett a tanulásban is jeleskedik: a helyi és a körzeti Fürkész helyesírási és nyelvhelyességi versenyen is bizonyított, emellett néptáncra is jár, ugyanakkor Soós Levente testnevelőtanár óráin is a legjobbak közé tartozik, sőt a tanulás egy részét már segítség nélkül sajátítja el szülei nem kis örömére.

Adorján Anna aranyérmes


Egykoron több helyen sízhettek Maros megyében

Marosvásárhelyen az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) 1941-ben turizmus- és sí szakosztályt is alapított, míg a második világháború előtti években (1941-1944) a helyi síversenyek szervezői a hajdani Református Kollégium tanárai voltak. 1948-1954 között a vásárhelyi Műszaki Középiskolában is működött síszakosztály, amelyet Kamenitczky Árpád alapított. 1954-ben a Constructorul sportegyesületnél északi síelő (síugrás, sífutás) szakosztály is létezett, míg 1955-ben a helyi Progresul SK egyesületnél alpesi síszakosztály (lesiklás, műlesiklás, óriás műlesiklás) alakult, melynek oktatói Szász László és Rech Sándor voltak. Rech Sándor idővel a Comerţul Sportegyesületnél oktatta a sízést, idővel iskolás síbajnokságokat szerveztek a megyében. 1970-1990 között elég gazdag volt a sportnaptár, hiszen évente szerveztek Maros megyében Comerţul-, Sănătatea-, Avântul-, Constructorul-, Cristal-, Lemnarul-, A.S. Zahăr-, Învătămînt-, CSU-, Dermagant-, AS Metalotehnica-, AS Azomureş Kupát, amelyeken nagy volt a részvétel.
Egykoron főleg a Somostetőn síztek a vásárhelyiek, ott 1943-ban és 1951-ben felavattak két síugró trambulint is: az egyik az egykori Ambasador szálló, a másik a hajdani színpad helyén volt kialakítva. Idővel Szalárdon, Szászrégenben, Szovátán, Segesváron, Palotailván is alakítottak ki sípályákat.
Jelenleg megyénkben a sízni vágyók a Cinege-tetőre, a Kövesdomb mögötti Kishegyszőlő dombjaira, Szovátára vagy a Bogdán Sí- és Szabadidőközpontba mehetnek, hogy hobbijuknak hódolhassanak. Az anyagilag jobban szituáltak Maroshévízre, vagy más, ismertebb hazai, esetleg külföldi sípályára kénytelenek kiutazni.


 

Adorján lányok a sípályán

Share Button
Ennyien olvasták: 333

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.