Központ
2018. július 16. hétfő, Valter

Ambrus Attila, a Viszkis visszatért Marosvásárhelyre

Czimbalmos Ferenc-Attila február 8, 2018 Sport

A Taylor Projects Kft és A Vándormozi szervezői (forgalmazója és kitalálója: Venczel Endre) a Balassi Intézet támogatásával a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, január 30-án két alkalommal is bemutatták A Viszkis című filmet – a premierek hétvégéjén Romániában február 1-ig 14008-an látták – , melyet minden idők leghírhedtebb magyar bankrablójának kikiáltott Ambrus Attiláról mintáztak, majd az azt követő közönségtalálkozón az erdélyi származású főszereplő is jelen volt, akit Viszkisként ismert meg a nagyvilág.

Mint köztudott, Ambrus 1988-ban egy vonat alvázára kapaszkodva szökött át Romániából Magyarországra, ahol előbb jégkorongozóként kereste kenyerét, majd hét éven át, azaz 1993. január 22-től 1999. október 18-ig összesen 29 sikeres rablást hajtott végre (rablásait általában két és fél percen belül elkövette), összesen 195 milliót zsákmányolt, melyből közel hatvanmillió térült meg. Ambrust aztán 1999. október 27-én elfogták, végül 17 év börtönre ítélték, de jó magaviseletéért – 13 év után – 2012. január 31-én szabadult. A magyar rendőrségnek 30 milliójába került az elfogása, a Budapesti Rendőr-főkapitányság 60 munkatársa dolgozott az ügyön.

Ambrus Attila, azaz a Viszkis rabló exkluzív interjút adott a Központnak a jégkorongozó-pályafutásáról, ugyanakkor az életéről is.

Rendezetlen családi élet, javítóintézet, lopások és jégkorong

– Mint ismeretes, ön a Hargita megyei Csíkszentléleken született 1967-ben, édesanyja másfél évesen elhagyta, apja verte, helyettük a nagymamájához került 10 éves koráig, majd annak halála után egyik apai nagynénje nevelte. Több lopási eset után 14 éves korától két évet javítóintézetben, majd újabb két évet munkatáborban töltött.1988-ban egy vonat alváza alá kapaszkodva szökött át a román határon Magyarországra. Ott előbb alkalmi munkákból kereste a kenyerét, de idővel jégkorongozni kezdett. Mikor, hol, milyen időközökben jégkorongozott szülőföldjén?

– Tudjuk, hogy Csík környéke három dologról nevezetes: a pityókáról, a hidegről és a jégkorongról. Ott minden fiatal kipróbálja ezt a sportágat. Én viszonylag jól védtem az SC Csíkszeredánál 1988-ig, aztán kettétört a karrierem, mivel egy ostobaság miatt becsuktak a javítóintézetbe, majd munkaszolgálatra vittek, így négy évet kihagytam. Nagyon nehéz újra érvényesülnie egy fiatal sportolónak, miután 16–20 éves kora között abbahagyja a sportolást.

– Ezért sem sikerült maradandót alkotnia a jégpályán?

– Igen. Idővel az Újpestből kiszállt a főtámogató, a belügyminisztérium, így a csapat is legyengült. Nem beszélve arról, hogy két válogatott kapus mögött voltam tartalék, azaz a tartalék tartaléka, így nagyon nehéz volt a sport terén maradandót alkotnom. De azt el tudom mondani, hogy soha egy edzésről nem hiányoztam, sőt a bankot is kiraboltam inkább reggel 8-kor, hogy utána eljussak a 9 órai edzésre.

Jégkorongozott Újpesten és a Fradiban, de időközben bankokat rabolt

– 1988–1989 között Magyarországon a másodosztályos Pomázi ICO SE, majd 1989–1990 között a Sziketherm HK csapatánál játszott, aztán 1991–1997 között az élvonalbeli Újpesti TE együttesében védett – mely alakulatnál egy ezüstérem jelentette legnagyobb sportsikerét –, viszont az 1997–1998-as idényben a Ferencváros jégkorong-kapusa volt. Mennyire biztosított megélhetést számára a jégkorongozás, tekintettel arra, hogy idővel „szakmát” váltott, azaz a bankok kirabolására specializálta magát?

– Én mindig azt szoktam mondani, hogy hólapát jelleggel funkcionáltam, hiszen piszok rossz kapus voltam. Abban az időben nem csak én, de szinte minden egykori csapattársam másodállást is vállalt: volt, aki taxizott, volt, aki kisboltot, vagy fagylaltozót üzemeltetett stb., vagyis a kilencvenes években csak a jégkorongból nem lehetett megélni. Én, mivel Erdélyből jöttem, nem támogatott senki, így fel kellett építsek egyfajta egzisztenciát, és ezért nehéz helyzetben voltam. Ettől függetlenül a sport nagyon fontos az életemben, imádok sportolni, a mai napig is követem a magyar sporteredményeket.

– Mennyire volt nagy a nyomás Ambrus Attilán azon időszakban, amikor már bankokat rabolt, de az edzéseken a társak előtt álcáznia kellett a „rosszfiút”, hogy senki se gyanakodjon rá, holott már egy ország – és nem csak – , szurkolt önnek, hogy ne kerüljön rendőrkézre mindamellett, hogy nem ismerték a Viszkist?

– Ez egy nagyon érdekes megközelítés volt részemről is, tudniillik, hogy soha, még a mérkőzések szünetében sem akartam levenni a sisakot a fejemről, mivel féltem, hogy a nézők közül valaki felismer. Álcáztam magam, hiszen bennem volt a félsz, de ezért sem tudtam a sportban sikeres lenni, amit nagyon sajnálok. Ez a kettős élet nagyon szétosztja az ember tehetségét, és én úgy gondoltam, hogy anyagilag kifizetődőbb számomra a ,,másik” vonal, így a sport háttérbe szorult.

Céltudatosan készült a börtönből való szökésre, a szabadulásra

– Miután börtönbe került – vagy akár a szabadulása után is –, milyen kapcsolata volt a sporttal?

– Napi 6 órát sportoltam, edztem, sőt a balhék előtt és után is alapos fizikai felkészülésben volt részem: például nagyon sokat szaladtam. A börtönben a 6X20méteres belső udvaron összesen mintegy 10000 kilométert futottam – pontosabban 9860 kilométert – , de mivel csak egy irányba futottam a betonon, a csípőm is elkopott, amivel nemrég megműtöttek.

– Szabadulása után mindig is szeretett volna visszatérni a jégpályára, de csak egy hivatalos búcsúmérkőzésre futotta, amikor 2016-ban élete első és egyetlen szabadtéri mérkőzésén fellépett Kecskeméten a helyi Sólymok amatőr együttesében. Miért éppen ott?

– Akkor a helyi Malom Plázában dolgoztam mint keramikus, de azon a mérkőzésen életemben először és utoljára nem kaptam gólt egy találkozó alatt. Akkor mondtam azt, hogy kész, a csúcson kell abbahagynom a jégkorongot. Idővel csípőműtéten estem át, így nem mertem kockáztatni, habár mindegyre hívnak öregfiúcsapatok, hogy fellépjek színeikben. Ezért jelenleg teniszezni járok.

– Idővel a jégkorongot a fazekas-korong követte, hiszen tudjuk, hogy Ambrus Attila a börtönévei alatt kitanulta a kerámiakészítést, leérettségizett, mi több, nyelvtanulással is foglalkozott, sőt a Dunaújvárosi Főiskolán kommunikáció szakon 2009-ben diplomát szerzett. Ezt lehet úgy érteni, hogy hasznos volt ön számára a börtönben eltöltött időszak, ahonnan visszatért, és új életet kezdett?

– Igen, de én egy megosztó személyiség vagyok: vannak, akik kedvelnek, vannak, akik utálnak engem, de én mindig is azt mondom, hogy mindenkinek jár egy esély, aminek lehetőségét megragadtam. A bűncselekedetekre, amiket elkövettem, nem vagyok büszke, nem tartom helyes pénzkereseti lehetőségnek a bankrablást, és nem is szoktam ezt népszerűsíteni. Sőt, mindegyre hangoztatom, hogy igenis, a mélyből fel lehet állni, új életet kezdeni. Élni, de nem visszaélni kell az eséllyel.

– Vannak dolgok, amiket megbánt az életéből?

– Nem tudok erre válaszolni, de nem is teszem fel azt a kérdést, hogy „mi lett volna, ha?” Inkább azt gondolom, hogy a mérleg egyensúlyba került, de nem verem a mellem azzal, hogy mit cselekedtem, hiszen megbűnhődtem. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a sors igazságot tett az életemben, és a sorsban hiszek. Valószínűleg 1-2 dolgot másképpen csinálnék most, a mai eszemmel…

Marosvásárhelyhez is kötik emlékei: a MOGYE, Maroskeresztúr, az ASA és a jégpálya

– Sokan egy elszánt, határozott és céltudatos embert ismertek meg Ambrus Attilában. Mit üzen rajongóinak – ha ezt így lehet fogalmazni –, ugyanakkor a mai fiataloknak, a marosvásárhelyieknek?

– Nagyon fontos mind a sportban, mind a civil életben az alázat, hiszen alázat és izzadás nélkül semmi nem működik. Van egy nagyon jó, bölcs barátom, aki azt mondta, hogy az alkotás, vagy bármi az életben csak 1 százalék, a többi 99-ért meg kell izzadni. Ha ehhez nincs meg a kellő elszántság, akarat, kitartás, szorgalom, akkor nem működik a dolog. A tehetség, egy adomány az Istentől, amivel élni kell, de mellette, a többi, fent említett dologra alapozódik a tehetség. Például Lionel Messi, vagy Cristiano Ronaldo labdarúgók istenadta tehetséggel rendelkeznek, de szorgalom nélkül nem jutottak volna ,,oda” fel.

– Milyen emlékei kötik Marosvásárhelyhez?

– Több is. Édesanyám a Maros megyei Maroskeresztúron élt a tízedik férjével, ugyanakkor a nagynénémet a hetvenes években ötödéves egyetemistaként kirúgták az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről, mivel Jehova tanúinak keresztelődött, amit az akkori román rendszer nem díjazott.

Amúgy most, hogy Vásárhelyről is beszélünk, nekem e városról a Bölöni-féle futballgeneráció, az egykori ASA jut eszembe, akik a nyolcvanas évek elején Csíkszeredában a helyi C-osztályos Tractorul ellen többször játszottak felkészítő mérkőzést. Visszaemlékszem, hogy egy 3-1 arányban elvesztett hazai találkozón Bölöni László szögletből csavart be egy gólt a Csíkszeredának, így azt a mérkőzést soha nem fogom elfelejteni! De azon időszakban az egykori A-osztályos együttesek gyakran jöttek Csíkszeredába barátságos találkozókat játszani, de mindig észrevehető volt, hogy a hazai csapat és ellenfelei nem volt egyazon súlycsoportban.

Arra is emlékszem, hogy a nyolcvanas években játszottam egy jégkorong-mérkőzésen itt, Marosvásárhelyen, de akkor még nyitott jégkorongpálya volt. Létezik-e még?

– Nem. Helyére építettek egy fedett jégcsarnokot, de az anyagiak hiánya miatt évek óta még nincs befejezve…

– Arra is emlékszem, hogy annak idején nem volt valami erős a marosvásárhelyi jégkorong-csapat (az Elektromaros – szerk. megj.). Igaz, akkor sem, de most sincs jégkorong központ Marosvásárhelyen…

Érdekességek Ambrus Attila életéből

– 9 évesen kitagadták szülőfaluja, Csíkszentlélek templomából, mivel megitta a misebort és megette a pászkát.

– Barátaival szeretett volna zenekart alapítani, de ehhez pénz kellett, ezért kirabolta a helyi Trakto-rock nevű banda értéktárolóját.

– Fiatalkorában főként a jégkorongban látta a jövőt, 82-ben a szülőfalujából elsőként járt külföldön.

– A katonai szolgálat teljesítése idején, büntetett előéletűként nem mertek fegyvert adni a kezébe, ezért munkaszolgálatot végzett: csákányolt, lapátolt. Miután leszerelt, a javítóintézetben eltanult elektromechanikai szakmájával villanyoszlopok gödreit ásatták vele, mert mindenki előítélettel fordult felé.

– Minden munkalehetőséget megragadott Magyarországon, még a csapattársak kocsiját is lemosta edzések után, akár kutyákat sétáltatott, aztán egy ampulla-gyárban, majd házmesterként és sírásóként is dolgozott, de egyikben sem kapott elég sikerélményt.

– Medvebőrökkel is kereskedett, amelyeket a Gyimesekből hozott, és Ausztriában adta el őket. Abbahagyta miután elkezdték védeni a medvéket Romániában, ugyanakkor az osztrák határőrparancsnokot is lekapcsolták, hiszen egy rendelet szerint, ha őt visszaesőként elkapták volna medvebőrrel, rögtön öt évet kapott volna.

– Néhány elkövetett bankrablás után egyik barátnőjével próbált ugyan vállalkozni is, autómosót, divatáru-üzletet is üzemeltettek, de hosszútávon egyik sem működött, mivel szenvedélyes kaszinólátogató volt, és nagyon szerette falni az életet és felélni pénztartalékait.

– Aszerint élt, hogy a sírba nem visszük magunkkal az anyagi javainkat, éppen ezért a „privatizált” pénzét élményekre költötte, amelyek, véleménye szerint, megmaradnak. Többek között megjárta a Karib-tengeri Aruba-szigetét, a Maldív-szigeteket, a Seychelles-szigeteket stb.

– Stopperórát használt a bankrablásokhoz, és volt egy fekete notesze, amibe lejegyezte, hogy mennyit időzhet a bankokban, mennyi a rendőrök reakcióideje, mennyi időbe kerül a menekülése, és ezeket mindig feltétlenül betartotta.

– Szökése után még három bankrablást követett el, aztán elkapták, majd 17 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A letöltendő időt olimpiai ciklusokban számolta.

–1999-ben azt mondta a bírónak, hogy vissza fogják még őt sírni, hiszen összességében jámbor rabló volt, összehasonlítva például a móri mészárossal…

– Egykori bűntársával, volt csapattársával, Orbán Gáborral jelenleg nem beszél, mivel most is körözik egy balhé miatt.

Juszt László televíziós szerkesztőtől kapta a Viszkis keresztnevet, állítása szerint azért kellett meginnia 1-2 pohár viszkit a rablásokat megelőzően, hogy el merje követni azokat.

– Miután kirabolt egy-egy bankot, az volt az első, hogy hazautazott, és hátizsákkal nekivágott a Hargitának, mert azzal tudta a legjobban levezetni a feszültséget. Azt viszont a felesége lelkére kötötte, hogy ha meghal, a hamvait majd Csíksomlyó környékén szórják szét.

– Reklámfelkéréseket fogad ugyan el, de attól függően, hogy milyen jellegűek. Korábban egy kerítésgyártó cég kérte fel egy reklámfotózásra, amelyen ő áll a drótkerítés mögött, mellette ezzel a reklámszöveggel: „tíz év, az biztos”. A nagyobb cégek tartanak a megkeresésétől, de kiderült, hogy a rendőrség felkérte bűnmegelőzéssel és reintegrációval kapcsolatos előadások tartására.

– Néhány éve Esztergom közelébe költözött egy családi házba – a 24 éves feleségével, Rékával, és két berni pásztorkutyájukkal –, ahol a műhelyét is be tudta rendezni. Itt készülnek a kerámiák, és az egykori bankrabló ott szeretne a biztos anyagi háttér megteremtése mellett majd gyerekeket nevelni. Otthonának már egyértelműen Magyarországot tekinti.

Share Button
Ennyien olvasták: 979

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.