Központ
2018. november 21. szerda, Olivér

Az ASA volt kapusa, Fejér Béla ConIFA világbajnok!

Czimbalmos Ferenc-Attila június 21, 2018 Sport

Nyugi fiúk, ezt a meccset is megnyerjük…

Az élvonalbeli Sepsi OSK labdarúgócsapatának 23 éves zabolai illetőségű kapusa, Fejér Béla Csongor Kárpátalja együttesével világbajnok lett a nemrég Londonban megrendezett ConIFA labdarúgó-világbajnokságon, melyen olyan nemzetek, kisebbségek, hontalan népek vagy éppen a világ által el nem ismert államok játszanak egymás ellen, akiknek tagfelvételi kérelmét a FIFA elutasította. Mint ismeretes, Fejér 2014. január–2016. június között a marosvásárhelyi ASA együttesében játszott, sőt tagja volt a klub története egyetlen kupagyőzelmének, a 2015-ös Szuper-kupadiadalnak is. A rendkívül csendes, szerény, biztos kezű háromszéki futballkapussal a vébé után Marosvásárhely főterén találkoztam, ahol egy kávé mellett a vb-győzelemről, ugyanakkor eddigi sportpályafutásáról mesélt.

Vébé-címet nyert Kárpátaljával

– Gratulálok a ConIFA labdarúgó világbajnoki címhez, amelyet Kárpátalja együttesével nyertél! Hogyan lettél a kárpátaljaiak kapusa?
– Köszönöm a gratulációt! A Sepsi OSK kárpátaljai szakmai igazgatója, Sándor István hívott védeni, de előbb klubunk volt edzője, a jelenleg Kisvárdán tevékenykedő Nagy Sándor szólt nekem erről a lehetőségről, amit elvállaltam, és utólag nem is bántam meg.

A világbajnoki címert járó kupával és a dresszen csapattársai aláírásaival

– Mennyire volt kimerítő számodra a torna, hiszen tíz nap alatt mégis hat mérkőzést játszottál végig?
– Fárasztó volt, főleg a csoportmérkőzések ideje alatt, hiszen négy nap leforgása alatt három találkozót játszottunk – sőt az utolsó kettőt szombaton, illetve vasárnap –, aztán miután a csoportból kikerültünk, a mérkőzések után volt egy szabadnapunk is.

– Milyen eredményeket értetek el a hat összecsapáson?
– Döntetlennel kezdtünk, hiszen Észak–Ciprussal 1–1-et játszottunk, majd Abháziát (grúz népcsoport) 2–0-ra, Tibetet 5–1-re vertük. A csoportból továbbjutva előbb Kaskádiát (amerikai-kanadai népcsoport) 3–1-re, aztán Székelyföldet 4–2-re győztük le, majd a döntőben 0–0-s rendes játékidőt követően tizenegyesekkel 3–2-re diadalmaskodtunk Észak-Ciprus ellen, így lettünk világbajnokok. Megjegyzem, hogy jó társaságba cseppentem, ügyes futballistákkal játszottam együtt, akik a pályán bizonyítottak, viszont sajnálom, hogy Székelyföld csak a negyedik helyen végzett, és éppen mi búcsúztattuk el.

Csapattársai ezúttal ellenfelei voltak

– Minden mérkőzésen jól teljesítettél, sőt, Székelyföld ellen is parádésan védtél, még csapattársad, Fülöp István büntetőjét is hárítottad. Tudtad, hogy Isti oda lövi?
– Tudtam – de nem voltam benne biztos, hogy milyen magasságban –, hiszen a bajnokságban is a legtöbb büntetőt abba az irányba rúgta, így sikerült kivédenem. Amikor a labda lepattant a kezemről, gondoltam, hogy a hálóba landol, de a laszti a felső kapufáról pattant ki.

– Sok egykori, ismert, vagy jelenlegi csapattársad ellen játszottatok az elődöntőben. Említs meg néhány nevet…
– Ellenfelem volt Nagy Barna kapus – aki Zágonban volt csapattársam -, Mitra Szilárd – vele Zágonban és Sepsiszentgyörgyön is együtt játszottunk – , továbbá Fülöp István, aki csapattársam a Sepsi OSK színeiben, de mellettük szinte az összes játékost ismertem.

– A kárpátaljai csapatban kevés volt az ismertebb játékos, mégis mi volt a titka a ti vb-címeteknek?
– Nem igazán ismertük egymást, sőt csak két közös edzéssel egybekötött taktikai értekezletet tartottunk a világbajnokság előtt a hotelben. Az edző, Sándor István játékfilozófiája az, hogy mindig szervezettek legyünk a pályán, ezt minden mérkőzés előtt elmondta, sőt pszichológiailag is jól felkészített minket. Az első találkozó első 15 perce volt nehéz, utána láttuk, hogy mindenikünk mire képes, és hol, a pálya melyik részén teljesít jobban, aztán beindult a játék.

Önbizalmat nyert, de tapasztalatszerzés is cél volt

– Sok gratulációt kaptál a vébé megnyerése után?
– Igen, egykori-jelenlegi csapattársaimtól, barátoktól, ismerősöktől, családtagoktól jöttek a gratulációk, ami nagyon jól esett, hiszen egy nem hivatalos labdarúgó vébén vettem részt, ahol Kárpátalja együttesével világbajnokok lettünk.

– Mit jelent ez a világbajnoki cím számodra?
– Sokat, de főleg tapasztalatszerzést, hiszen alkalmam volt végig játszani. Köztudott, az élvonalbeli bajnokság tavaszi idényében nem kaptam sok játéklehetőséget a Sepsi OSK együttesében, de újra önbizalmam lett, habár nyugodt voltam, jól is ment a védés. Így a torna hasznos volt számomra minden szempontból.

– A Sepsi OSK színeiben miért kaptál kevés játéklehetőséget?
– Amikor feljutottunk az élvonalba, zsinórban nyolc találkozón voltam kezdő, utána két meccsen nem játszottam, aztán még két összecsapáson voltam kezdő, majd Râmniceanu és Niczuly védett a bajnokság végéig, én meg vártam a lehetőséget, hogy újra bizonyítsak. Nem mondhatok semmi rosszat Rolandról, jól teljesített. Én úgy éreztem, hogy Râmniceanu után engem illetett volna a játéklehetőség, de ez így történt. Rolival jó a viszonyom, akár a stáb minden tagjával, és az edző dönti el, hogy ki legyen kezdő. Mielőtt a sepsiszentgyörgyiekhez igazoltam volna, csak hat mérkőzést játszottam a másodosztályban, de végig végeztem a dolgom, elszántan, odaadóan edztem, és türelmesen kivártam, hogy kezdőjátékos legyek. Nehéz a pálya széléről nézni a társakat, nagyon beleélem magam a játékba.

– Milyen a viszonyod Fülöp Istvánnal, a Sepsi OSK Maros megyei, sáromberki illetőségű játékosával?
– Istivel kiváló baráti viszonyban vagyunk, gyakran családostól is szoktunk találkozni. Szeretjük nagyon a gyermekeiket, Milánt és Márkot, jól telik az idő a társaságukban. Szeretném, ha Fülöp István tovább maradna a sepsiszentgyörgyi csapatnál, ahol a 2017–2018-as idényben jó játékával, ugyanakkor fontos góljaival segítette az alakulatot a célkitűzés érdekében. Főleg az utolsó 4-5 mérkőzésen jól futballozott, hasznos láncszeme volt az együttesnek.

– Teljesítettétek a vezetőség által kitűzött célt, azaz bennmaradtatok az 1. ligában, de sokat köszönhettek a háromszéki közönségnek is…
– Valóban! Azt a játékosok érzik a legjobban, amikor 4000–4500 ember szurkol nekik, fantasztikus a hangulat. Kevés csapatnak van Romániában ennyire odaadó és elszánt, ugyanakkor barátságos szurkolótábora, mint a Sepsi OSK-nak!

Marosvásárhelyhez kötik a szálak

– 2013–2016-között Marosvásárhelyen játszottál. Hogyan emlékszel vissza az itt eltöltött évekre?
– Marosvásárhelyen egy jó kapus, Stăncioiu árnyékában voltam Botoșérrel, így nehéz volt kezdő lenni. Igaz, az edzők is sokat cserélődtek, más volt a politikája az ASA-nak, mint például a Sepsi OSK-nak. Örvendek, hogy tapasztalt csapattársaim voltak az ASA-nál, akiktől sokat tanultam és fejlődtem mellettük.
De szívesen emlékszem vissza az itt eltöltött időszakra, amely eddigi labdarúgói pályafutásom egy része volt, sok tapasztalatra tettem szert, és főleg jól éreztem magam itt, Vásárhelyen.

– Egykori csapatod, az ASA csődbe jutott. Erről mi a véleményed?
– Sajnálom, hogy már nem létezik az ASA! Egy ilyen hagyományokkal rendelkező együttesnek nem kellett volna eltűnnie a hazai labdarúgás színpadáról, ezt a szurkolók, a marosvásárhelyiek nem érdemlik meg! Ha arra gondolok, hogy Szuper-kupagyőztesek voltunk, és sok kiváló játékossal játszottam itt együtt, akkor szomorú vagyok!

– Köztudott, kezdődik az Oroszországban sorra kerülő labdarúgó világbajnokság. Melyik együttesnek szurkolsz?
– Spanyolországnak drukkolok, de ahogy tehetem, próbálok minél több találkozót megnézni, és főleg a kapusok teljesítményét is figyelni fogom. Amúgy Real Madrid és Manchester United drukker vagyok, De Gea a kedvencem, ő tetszik a legjobban, mindamellett, hogy szívesen figyelem Oblak, K. Navas vagy Neuer teljesítményét is.

– Hogyan látod a jövődet a labdarúgás terén?
–Egyelőre négyéves szerződés köt a Sepsi OSK-hoz. Remélem, hogy minél hamarabb újra játéklehetőségem lesz, amivel élni szeretnék. Ha nem, és persze nem tudok majd közös nevezőre jutni a klubbal, az sincs kizárva, hogy máshová szerződök. Idővel külföldön is elképzelem a jövőmet mint labdarúgó, hiszen szinte minden élvonalbeli játékosnak az egyik titkos álma az, hogy fennebb kerüljön, azaz külföldi bajnokságban is kipróbálja magát.


Fejér Béla élettársa Maros megyei illetőségű

Kiss József

A 184 centi magas háromszéki hálóőr, Fejér Béla már négy éve egy Maros megyei illetőségű, koronkai lánynak, Kiss Ágota Noéminek udvarol, akinek édesapja is labdarúgó volt. Kiss József csatárként játszott a hetvenes és nyolcvanas években ikertestvérével, a hátvéd Kiss Dezsővel. Pályafutásuk legszebb időszakát az egykori Elektromarosnál élték meg, mely alakulattal 1987-ben felkerültek a C-osztályból a B-osztályba, majd az akkori C-osztályos szovátai Medve-tó, a Băicoi-i Petrolul és a sóváradi Győzelem színeiben is játszottak.
Érdekességként említhető, hogy Fejér Béla édesapja is labdarúgó kapus, a kovásznai megyei bajnokságban szerepelt, és neki köszönhetően lett fia is hálóőr, ezzel együtt a labdarúgás szerelmese.


A Sándor-testvérek Kárpátalja legjobbjai

A Sepsi OSK szakmai igazgatójának, Sándor Istvánnak mindkét fia játszott a ConIFA labdarúgó-világbajnokságon Kárpátalja együttesében: nagyobbik fia, Sándor György a csapat legismertebb játékosa, hiszen nyolcszoros magyar válogatott, magyar bajnok középpályás, többek közt az Újpest FC, a Rába ETO FC, a Videoton FC, továbbá a bolgár Liteksz Lovecs, a szaúd-arábiai Al Ittihad és az ausztrál Perth Glory FC együtteseiben is játszott, jelenleg a Csákvári TK-t erősíti. Sándor kisebbik fia, István focizott többek közt a BKV Előre, Tatabánya, Budaörs, Cegléd, Balmazújváros alakulatainál is, jelenleg az FC Ajkát erősíti. Ők a Kárpátalja legismertebb futballistái.


Fotók: Fejér Béla Csongor

Share Button
Ennyien olvasták: 720

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.