Csíkszeredától Marosvásárhelyig
Kevesen tudják, hogy a csíkszeredai Vákár Lajos műjégpálya névadójának fia, a 71 éves Vákár Tamás Csaba Marosvásárhelyen él. 16 évig sporttanárként dolgozott a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, majd 30 évig Budapesten tevékenykedett mint testnevelő tanár. A sportolóból lett testnevelő tanár hajdanán jégkorongozott, majd kézilabdázott, aztán elvégezte a Testnevelési Főiskolát Bukarestben, majd kézilabda játékvezetőként több száz román és magyar bajnoki (minden kategóriában) találkozón bíráskodott az évek során. Jelenleg Marosvásárhelyen él, ahol a boldog nyugdíjas éveit éli helyi illetőségű feleségével.
– Kevesen tudják azt, hogy ön a híres Vákár Lajos, a csíkszeredai műjégpálya névadójának az egyik fia. Ki is volt az édesapja?
– Köztudott, sportoló családból származom, hiszen édesapám válogatott jégkorongozó volt, aztán Kanadában, a svájci Graubünden kantonbeli Davosban, majd Londonban is profiskodott, Romániában évekig jégkorongozott, a román válogatott edzője is volt, időközben a csíkszeredai együttessel bajnokságot is nyert. Én a bátyámmal, aki két éve hunyt el meg a húgommal folyton a nyakán lógtunk. Minket, gyerekeket meg az édesanyánkat mindig magával vitt jégkorong-, labdarúgó- meg kézilabda-mérkőzésekre.1999-ben ünnepélyes keretek között a csíkszeredai műjégpálya felvette a nevét.
– Ön, milyen sportágakat űzött hajdanán?
– Jégkorongoztam sokáig az 1. ligában a Csíkszereda színeiben, aztán elvégeztem a Testnevelői Főiskolát Bukarestben. Már diákkoromban megszerettem a kézilabdát, így az egyetemen is a kézilabdát választottam, ahol többek közt Ioan Kunst Ghermănescu, a világhírű edző is tanárom volt.
Jégkorongoztam a Csíkszeredai Hargitánál, majd egyetemi éveim alatt Bukarestben a Științanál, aztán Marosvásárhelyen a Comerțulnál.
A TF elvégzése után Marosvásárhelyre kerültem, majd itt ragadtam, és a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tanítottam.
Hajdanán a Kolozsvári U-ban kézilabdáztam két évig, aztán sok országos bajnokságot nyertünk ifjúsági szinten.
– Kik voltak azok az ismertebb kézilabdások, akiket tanított a Bolyaiban?
– Az egyik legismertebb tanítványom Bukaresti József, a Marosvásárhelyi Muresul újdonsült 1. ligás együttesének technikai igazgatója, aztán Natea Mihai, Moldovanu Mihai, Halmágyi Zsolt, Dávid Tibor, id. Alberini Zoltán is a tanítványaim voltak.
– Sporttanárként hol tevékenykedett?
– 16 éven keresztül voltam a Bolyai Farkas Elméleti Líceum sporttagozatán testnevelő tanár, aztán elmentem végleg Magyarországra, de azt nem mondom el, hogy milyen okból… Ott 30 évet általános sportot tanítottam a Vasas Sportiskolájánál, a tájfutástól kezdve a szertornáig, mindent. Ott mutattam be többek közt a kézenállást is a korláton diákjaimnak – amit mind a bukaresti sporttanáraimtól sajátítottam el –, amiért az igazgatónő el volt ragadtatva, hiszen ilyen tanárjuk még nem volt, aki sorra bemutatta a gyakorlatokat a diákjainak.
Nagyon szerettek, támogattak minden szempontból, a versenyekre mindig volt pénzünk, ott nem volt inspektorátus soha.
– Mint értesültem róla, ön időközben kézilabda-mérkőzéseken is bíráskodott…
– Igen, a tanári állás mellett bíráskodtam is, amit már itt kezdtem el Romániában. Hogy honnan jött az ötlet? Nagyon sok mérkőzésen jobbak voltunk, mint az ellenfél, de a részrehajló bíráskodás miatt mindig meghúztak, ahol tudtak, gondolom azért, mert marosvásárhelyi csapat voltunk. Ezért határoztam el, hogy bíráskodni is fogok.
Egy helyi, nemzetközi tornán itt voltak Marosvásárhelyen játékvezető barátaim Bukarestből, aztán az egyik rávett, hogy bíráskodjak. Délután a mérkőzést levezettem, ő aztán írt Bukarestben egy jelentést a bíráskodásommal kapcsolatosan, hogy tökéletesen megfelelek erre a képesítésre is. Rá két hétre már mérkőzést vezettem.
Magyarországon számtalan mérkőzést vezettem ifjúsági és felnőtt szinten egyaránt.
– Mi a véleménye a Marosvásárhelyi Muresul újdonsült 1. ligás kézilabda együtteséről? Milyen jövőt jósol nekik az élvonalban?
– Én eddig minden mérkőzésükön ott voltam, végig szurkoltam nekik, főleg Jóskának (Bukaresti József-szerk. megj.), akit tanítványom volt ötödiktől tizenkettedik osztályig. Ha hoznak egy-két átlövő bal- és jobbkezes játékost meg kapust, akkor a csapatnak is lenne jövője. És még egy fontos dolog: hozzáértő vezetőség szükséges a csapat élére…
– Jelen pillanatban milyen kötődése van a sporthoz?
– Csak szurkolóként járok ki a mérkőzésekre, örvendek, ha találkozhatok az egykori helyi kézilabdázókkal, ismerőseimmel, barátaimmal. Egy jó ideje Marosvásárhelyen lakom, újranősültem és egy marosvásárhelyi tanárnőt vettem el feleségül, akivel együtt élünk, így Marosvásárhely maradt a szívem csücske, ahová végleg visszatértem.
Ki is volt Vákár Lajos?
Az ő nevéhez fűződik a legnépszerűbb csíki sportág, a jégkorong meghonosítása.
Vákár Lajos (Csíkszereda, 1910.szeptember 8.–Csíkszereda, 1993.szeptember 10.) és baráti körének kezdeményezésére alakult meg az 1920-as évek végén Csíkszereda első jégkorong-együttese.
Vákár Lajos 1929 és 1954 között (az 1935–37 közötti bukaresti kitérőt leszámítva) volt a csíkszeredai jégkorongcsapat játékosa, majd tagja volt az 1949-es és 1952-es bajnokcsapatnak, aztán 1954-től edzőként és tanácsadóként segítette a csíki hokit.
Sebő Ödön ismert könyvéből, A halálraítélt zászlóaljból tudjuk meg, hogy a második világháború utolsó éveiben Vákár Lajos zászlós a gyimesi határnál szolgálta a magyar hazát.
1999. január 16-án a csíkszeredai műjégpálya felvette Vákár Lajos nevét, majd a csíki hoki megalakulásának 75. évfordulóján, 2004-ben a műjégpálya előcsarnokában Vákár Lajos- domborművet lepleztek le, a műalkotást Sárpátki Zoltán csíkszeredai képzőművész készítette.
Pályafutása alatt a román válogatottal részt vett három világbajnokságon (1933, 1934, 1935), tagja volt az 1949-ben, valamint 1952-ben bajnoki aranyérmet szerző együttesnek.
1954-ben fejezte be pályafutását, utána edzőként és tanácsadóként segítette a csíki jégkorongot.
