Központ
2019. július 20. szombat, Illés

Csizmadia Csaba az NB II-es Budafok edzője lett

Pál Piroska december 29, 2018 Sport

A marosszentgyörgyi születésű, 33 éves Csizmadia Csaba vette át október végén az akkor még kiesőjelölt NB II-es Budafok MTE együttesét – ahol addig játékosként tevékenykedett –, amely sorozatban három győzelemének is köszönhetően jelenleg a 16., nem kieső helyen telel. Csizmadia karácsony előtt két napra szüleihez családostól látogatott haza szülővárosába, ahol néhány perc erejéig a Központnak is adott interjút.

Családi és baráti környezetben töltődik fel évente

– Évente kétszer jövünk haza 1-2 napra, ilyenkor családi és baráti környezetben töltődünk fel, viszont a karácsonyt Győr melletti otthonunkban töltjük szűk családi környezetben – kezdte a beszélgetést Csizmadia – aki Marosszentgyörgy leghíresebb szülötte is egyben –, majd válaszolt a Központ kérdéseire:

– Zsúfolt évet zártál: a magyar másodosztályú Budafoknál csapatkapitány voltál, majd súlyosan lesérültél 2018 nyarán, aztán edzőként tértél vissza a pályára…

– A tények most azt mutatják, hogy egy új pályára léptem, hiszen edzőként is bemutatkozhattam felsőbb szinten is, ugyanis két hónap edzősködés után a tavaszi idényben is én fogom irányítani a Budafokot, ami azt jelenti, hogy játékosként már nem igazán fogok a pályára lépni attól függetlenül, hogy a sérülésemből való kiújulásom már egyre jobb úton halad. Már el is határoztam, hogy a tavaszi idény utolsó, Balmazújváros elleni hazai mérkőzésén fogok utoljára pályára lépni, akkor lesz a búcsúmérkőzésem.

Csizmadia Csaba a magyar valogatott színeiben. Fotó: Nemzeti Sport

Edzőként tért vissza egy sérülés miatt

– Térjünk vissza a sérülésedhez. Mikor, hol és hogyan történt?

– Nem beszélek rossz szájízzel a történetről, hiszen a 17 év labdarúgói pályafutásom alatt viszonylag elkerültek a súlyosabb sérülések. Ezen kívül egy komolyabb sérülésem volt, az is a pályafutásom elején, amikor a Kecskeméti TE csapatával bemutatkoztam a másodosztályban. A bajnoki rajt kezdete előtt egy héttel az ausztriai edzőtáborban egy felkészülési mérkőzésen sérültem le, a bal térdemben elszakadt a keresztszalag, s levált a porc is.

– Eddig is kacérkodtál edzősködéssel alacsony szinten a megyei I. és II. osztályú bajnokságban párhuzamosan a labdarúgói pályafutásoddal. Jelen pillanatban milyen edzői fokozattal rendelkezel?

Csizmadia Csaba, a 2018-as CONIFA-világbajnokság bronzmérkőzésének legjobbja

–Készültem az edzői pályára, ezért 4-5 éve már képezem magam, hiszen gondoltam a jövőmre, mert tudatosan érdekel ez a pálya. Egyelőre a B-licencem van meg, de sok munkát belefektetve arra törekszem, hogy mielőbb megszerezzem az A-, illetve majd a Pro-licencet is.

– Mennyire előny, illetve hátrány az, hogy te a minap még csapattárs voltál a játékosokkal, most pedig már a kispadról irányítod őket?

– Csapatkapitány voltam az alakulatnál, tehát valamilyen szinten volt már irántam tisztelet a játékosok részéről, viszont teljesen más, amikor ott állok a táblánál, és én mondom el a taktikai utasításokat. A kapcsolat köztünk ugyanolyan, viszont elmondtam a szabályokat nekik, amelyeket be kell tartsanak a csapat és a felkészülés érdekében mindamellett, hogy nem volt könnyű az elején.

– Az évek során én elszánt, dolgos, harcos labdarúgónak ismertelek meg, aki az utolsó sípszóig minden találkozón a maximumot adta ki magából. Ugyanezt tudod követelni a volt csapattársaidtól mint edző? Azaz annyira elszánt vagy edzőként is mint játékos korodban?

– Edzőként teljesen más a helyzet. Játékosként magadra kell figyeljél, edzőként pedig a csapatra, én meg hiszek a munkában! A magam szempontjából a képzést ugyanolyan elszántam végzem, mint amikor játékos voltam, ugyanakkor többet olvasok, pszichológiailag is képzem magam, hogy pedagógusként is hasznos legyek az edzői szakmában, ami nagyon fontos. Azt, amit én egykoron megtettem és elszántan edztem, azt nem tudom követelni a játékosoktól, hiszen változott a világ, de próbálom átadni nekik mindazt, amit eddig tanultam és hasznos. Most bevezetem a csapaton belül a fiataloknak a kötelező képzést és az erőfejlesztő gyakorlatokat, amelyek segítik őket hosszú távon. Mindezeket a dolgokat én annak idején magamnak használtam fel.

Csizi F. Cannavaroval parolázik a Magyarország-Olaszország 3-1-re vegződő találkozó után. Fotó: Origo

Csizi büszke a sportpályafutására

– Mi a vezetőség célkitűzése?

– Amikor átvettem az alakulatot, kieső helyen álltunk, most pedig kiléptünk a kieső zónából. Elégedett lennék, ha az első 10 hely valamelyikén végeznénk, mint a tavaly a tavaszi szezon során, habár szeretném, hogy az együttes a tabella elején végezzen. Vannak terveim, ami az edzői pályafutásomat illeti, de egyelőre csak Budafokig látok távol.

– Sikeres pályafutás van mögötted. Ezt az időszakod hogyan tudod értékelni?

– Májusban leszek 34 éves, emellett egy 15 év profi sportpályafutás van mögöttem, összesen 378 első- és másodosztályú találkozón 30 gólt szereztem. Ebből mintegy 11 évet az élvonalban futballoztam Magyarországon és Horvátországban, ami igazán boldogsággal tölt el. Magyar-kupagyőztes voltam 2006-ban az FC Fehérvár színeiben, szintén 2006-ban bajnoki bronzérmesek voltunk, 2007-ben a Mattersburggal osztrák kupadöntős lehettem, majd a Ferencvárossal 2011-ben bajnoki bronzérem került a nyakamra. Ha csak arra gondolok, hogy innen, Marosszentgyörgyről, egy ma már nem létező kispályáról indultam el, és 12-szeres magyar válogatott labdarúgó lettem, arra nagyon büszke vagyok! Tudom, hogy sok szituációban hibáztam, de ha vissza tudnám fordítani, tudnék a dolgokon javítani. Ez már utólag késő bánat! Viszont örvendek, hogy a hibáimból tanultam, és ezeket a dolgokat próbálom előtérbe helyezni az edzői pályafutásom során.

– Meg vagy elégedve a labdarúgói karriereddel?

– Igen. Ha ezt valaki 15 évvel korábban megjósolta volna, rögtön behunyt szemmel aláírom, de ezért én megdolgoztam. Bátor döntés volt a szüleim részéről, hogy 15 évesen egyedül elengedtek a nagyvilágba, ezt nem biztos, hogy én megtenném a lányommal. Örvendek, hogy nem kallódtam el, sőt felkerültem felső szintre és komolyan űztem a futballt mint szakmát, ezért nem vagyok elfogult, hanem elégedett.

Az ASA-tól indult el, idővel magyar és a székely válogatott lett

– AS Armata Marosvásárhely (ifi), Kecskeméti FC (ifi), Kecskeméti TE (NB II.), Székesfehárvári FC Fehérvár (NB I.), SV Mattersburg (Ausztria, I. liga), US Grossetto (Olaszország, II. liga), Slaven Belupo (Horvátország I. liga), Ferencváros (NB I.), Gyirmót FC Győr (NB II.), Lombard Pápa (NB I. ), Floridsdorfer AC (Ausztria, II. liga), Budafoki LC (NB II.), Budafoki MTE (NB II.) – ezek labdarúgói pályafutásod állomásai. Melyik volt az az együttes, ahol a legjobban érezted magad mint labdarúgó és mint magánember is?

– Egy hete eljátszottam gondolattal, hogy tényleg pontot teszek a futballkarrierem végére és elővettem hajdani fotókat magamról, így egy kis videó-összefoglalót is készítek a visszavonulásom alkalmával a sportkarrierem legfőbb momentumairól. Minden együttesnél voltak kiváló, kedves időszakok, felejthetetlen mérkőzések, nagyszerű gólok, amelyekre mindig szívesen fogok visszaemlékezni, sőt mindenhol szerettek engem!

Néhány hete a családommal korábbi csapatomhoz, Mattersburgba útaztunk egy élvonalbeli találkozóra, ahol nagy szeretettel fogadtak engem, sőt fel is ajánlották nekem, hogy játékosmegfigyelőként tevékenykedjek a klubon belül, amit persze én visszautasítottam.  Emellett fényképeztek engem, majd a klub honlapjára is felkerültem azzal a címmel, hogy a ,,A legenda Mattersburgban járt”. Ez azt jelenti, hogy valamikor én valamit jól csináltam, ami idővel kamatozódik számomra.

– Magyarország színeiben 12-szeres válogatott voltál…

– Piros-fehér-zöld-színekben is sok, csodás emlékem van! Például az, amikor 3–1-arányban legyőztük az akkori világbajnok Olaszországot a Puskás Ferenc Stadionban. Azon a mérkőzésen olyan világsztárok ellen léptem pályára, mint Buffon, F. Cannavaro, Del Piero, L. Toni, Zambrotta, Pirlo, M. Materazzi, F. Inzaghi, Barzagli stb., akiről egykoron csak álmodoztam, Inzaghival pedig trikót cseréltem. Éppen vele, aki már akkor is felsőszinten játszott, amikor én még kispályáztam Marosszentgyörgyön, de már akkor álmodoztam arról, hogy egyszer majd Zidane ellen fogok focizni. Ha nem is ellene, de játszottam más világsztárok ellen!

Csizmadia Csaba és családja

…Sőt Székelyföld labdarúgó-válogatottjával csapatkapitányként szerepeltél 2017-ben a CONIFA-világbajnokságon.

– A székely válogatottal kapcsolatosan is csupa jó élményeim vannak. Először, amikor odakerültem, már éreztem, hogy igazi barátok vettek körül, ami boldogsággal tölt el! Megjegyzem, hogy a Grossettóhoz való kerülésem utólag értékelve egy félresikerült szerződés volt, de tapasztalatszerzés volt számomra főleg az edzések szempontjából, amit most edzőként kamatoztathatok.

Sikeres edző szeretne lenni

– Mik a célkitűzéseid edzőként?

– Emlékezz vissza, amikor az első interjút készítetted velem 2004-ben, azt mondtam, hogy a célkitűzésem az, hogy magyar válogatott legyek. Ez idővel teljesült, most edzőként is azt szeretném, hogy sikeres edző legyek, sőt sikeresebb edző szeretnék lenni, mint amilyen játékos voltam!

Ezért tanulok és dolgozom elszántan. 33 évesen talán én vagyok a legfiatalabb magyar edző az első két ligában Magyarországon, ugyanakkor megtiszteltetés számomra, hogy a Budafok MTE-vezetősége (Bélteky Róbert tulajdonos, Jakab János elnök és Oláh Lóránt sportigazgató) felkért erre a feladatra, és bíznak bennem, de ugyanakkor megjegyzem: ezért megdolgoztam és szeretnék élni a lehetőséggel.

– Kérlek, mondjál néhány szót családodról is…

– Lányunk, Lara középcsoportos az óvodában, ügyes, értelmes kislány. A feleségem mintegy 300 embernek a vezetője egy magáncégnél, kiválóan intézi a teendőket. Mondhatom, hogy csodálom munkabírását, felnézek rá, és példaképként tekintek gyerekünk édesanyjára. Boldogok vagyunk!

Czimbalmos Ferenc

Share Button
Ennyien olvasták: 753

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.