Központ
2019. október 23. szerda, Gyöngyi

„Egyik álmom beteljesedett, a másik, miután bizonyítok”

Központ szeptember 29, 2011 Sport

Szilagyi_Lori_FCM„Egyik álmom beteljesedett, a másik, miután bizonyítok”

 – mondta Szilágyi Lóránd, a marosvásárhelyi FCM labdarúgócsapatának 26 éves balhátvédje, aki az elmúlt héten ünnepelte születésnapját. „Sziszivel” a Sziget utcai stadionban, a konstancai Viitorul elleni kupameccs előtti napon, az üres lelátókon foglaltunk helyet.

 

 – Ha utólag is, de Isten éltessen!

– Köszönöm, szeptember 21-én betöltöttem a 26. életévemet, nagyon repül az idő! A legfontosabb, hogy már egészséges legyek.

  

– Hogy vagy, egészségileg, hisz mint köztudott, az ASTRA elleni hazai mérkőzés végén megsérültél?

– Pontosabban a 89. percben ellenfelem­től térddel kaptam egy ütést a combizmomra, ahol alvadt vér keletkezett. Sérülten végigjátszottam a mérkőzést, azóta meg jeges kezeléseken estem át. Szerencsére nincsenek már nagy fájdalmaim, sokat gyógyult a lábam, remélem, hogy két héten belül újra edzésbe állhatok.

 

– Kényelmetlen pillanatban ért ez a sérülés, hiszen az utolsó időszakban kezdőjátékos voltál, jól is ment a játék neked. Te hogyan értékeled az idény eddigi fordulóiban nyújtott teljesítményed?

– Szerintem is jó teljesítményem volt eddig, gondolom, hogy a vezetőség is meg volt elégedve velem. Azaz, mindig megpróbálom, hogy jól teljesítsek, játékommal a csapatot segítsem. Miután Topic megsérült, valóban nagyobb esélyem volt a bizonyításra, így megragadtam az alkalmat és mindent kiadtam magamból. Egyébként Topicnak egészséget és sok sikert kívánok ezután is. Amúgy, a csapaton belül és kívül is kiváló a viszonyunk, akárcsak a többi társammal.

 

– 2010 nyarán, a B-osztály utolsó előtti fordulójában, a tordai Arieşul elleni mérkőzés utolsó percében is megsérültél, miután huzamosabb időt voltál kénytelen kihagyni. Elgondolom, sőt biztos vagyok benne, hogy nem kellemes feleleveníteni azokat a perceket, de kérlek, meséld el az olvasóknak, hogy mi is történt akkor veled?

– Valóban, kellemetlen emlékek, de röviden elmondom. Az ellenfél játékosával balsorsú kimenetelű ütközés után, a külső térd meniszkuszom sérült meg, így jó ideig kiestem a játékból. Remélem, hogy a mostani, legutolsó sérülésemből mielőbb felépülök és még erősebben, határozottabban és sikeresen fogok visszatérni.

 

– Téged meg Astafeit jobban szimpatizálnak a FCM-szurkolók, mint az együttes többi tagját, mivel helyi születésűek vagytok. Te hogyan fogadod el a szurkolók bekiabálásait, biztatásait, mennyire segít a játékodon, ha biztatnak?

– Nagyon is tudatában vagyok annak, hogy többet kell nyújtsak, határozottabb, odaadóbb kell legyen a játékom, mint egy más helységben született, ide szerződtetett társamnak. Ezért is szimpatizálnak jobban a szurkolók, de csak akkor, ha a játékom is jó, elfogadható. Amúgy, nagyon jó érzés nekem, ha biztatnak, bekiabálnak a pályára, sőt akkor is el kell fogadjuk a bekiabálásokat, ha negatívan értékelnek, vagy ha nem megy a játék. A főszereplők csak mi vagyunk, a játékosok, jóban, rosszban, akár a színpadon. Nincs jobb érzés, mint akkor, ha vezetünk, meg van állva a játék, és a pályáról látom az elégedett szurkolótábort.

 

– Sajnos eddig a bajnokságban nem ment valami jól a játék nektek, hiszen hét mérkőzés során csak hat pontot szereztetek és egyelőre a 16., már kieső helyen tanyáztok. Te mivel magyarázod az eddigi, hét fordulón keresztül mutatott átlag alatti formát?

– Nem tudom megmagyarázni. Szerintem, még nincsenek kellőképpen összeszokva a játékosok, hiszen gondoljunk csak arra, hogy a fél együttes kicserélődött. A tavaly is későre forrott össze a gárda, emlékezzünk vissza, hogy az őszi idény vége felé kezdtek jönni a jobb eredmények. Én bízom abban, hogy Sabău edző megtalálja a kellő válaszokat az eddigi, megoldatlan kérdésekre, mi, a játékosok, jobban összefogunk és ezután jó eredményeket érünk el, amelyek nagyon fontosak lesznek a végelszámolásnál. A mi dolgunk az, hogy jól teljesítsünk, hiszen a vezetőség által mindent megkapunk, hogy jó eredményeket érjünk el. Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy ezután jobban fogunk teljesíteni.

 

– Pályafutásod kezdetére térve, te hol, mikor kezdtél el focizni?

– Kilenc éves voltam, amikor az iskolában hallottam az Olimpia-központról, ahová elmentem és be is iratkoztam a néhai Újfalvi Ferenc csoportjába. Aztán játsztam a szentannai Scorillónál a D-osztályban, majd onnan a C-osztályos Trans Sil-hez kerültem Kalló Géza edzősködése idején, onnan jutottam a FCM-hez. Egyébként a hobbim is a foci, szeretem nézni a labdarúgó-mérkőzéseket, ha az időm megengedi. S mielőtt megkérdenéd, elárulom, hogy kedvenc együttesem a Manchester United és a Real Madrid, sőt, kiskorom óta Steaua-rajongó vagyok.

 

– Az előző idényben, a hosszabbításban kaptatok ki tőlük, amikor jött az a bizonyos, vitatott Bilasco-gól. Akkor te…

– Ne, ne kérdezd, még sérült voltam, csak én tudom, hogyan éltem át a tribünből!

 

– Utolsó kérdésként, mit szeretnél elérni labdarúgó-karrieredet során?

– Az egyik tervem, óhajom, már beteljesedett, az volt, hogy A-osztályos labdarúgó legyek. Ennek nagyon örvendek. Jelen pillanatban csak azt szeretném, hogy végre egészséges legyek, jól menjen a játék, bizonyítsak, mindenki meg legyen elégedve a teljesítményemmel. Aztán, majd idővel én is, mint annyi más labdarúgó, gondolhatok arra, hogy fennebb kerüljek. De addig bizonyítanom kell.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 606

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.