Európa legjobb 16 csapata között a City’us
Miután kínkeserves küzdelemben 6-6 arányra játszott a belga Chatelineau ellen, majd 7-6 arányban legyőzte a görög Athina ’90-et, a harmadik, mindent eldöntő mérkőzésen 3-3-as döntetlent ért el Azerbajdzsán legjobbja, a kilenc brazil teremlabdarúgót is felsorakoztató Araz Nahicseván ellen, így a teremlabdarúgó UEFA-kupa alapköréből a marosvásárhelyi City’usnak újra sikerült továbbjutnia a földrész legjobb 16 együttesét magába foglaló elitkörbe. A magyar válogatott Pallai Gábort, a City’us 33 éves hálóőrét a belga bajnok Chatelineau elleni meccs után pályafutásáról, a City’us esélyeiről kérdeztük.
– Megdolgozott, fontos pontot szereztetek a belga bajnok ellen, hiszen a sírból hoztátok vissza a döntetlent, 5-2-es és 6-3-as mérkőzésállásról fordítottatok, emellett neked is jól ment a játék, több alkalommal biztos gólt hárítottál. Hogyan láttad ezt a mérkőzést a kapuból?
– Balul kezdődött a mérkőzés számunkra, hiszen szerencsétlen gólokat kaptunk az első percekben, ami negatívan befolyásolta a játékosok további teljesítményét. Az első félidőben, a gyorsan bekapott gólok miatt kicsit szétesett a védelmünk, a belgák ezt kihasználták, gyors ellentámadásokkal megfogtak minket, gólokat szereztek. Szerencsére fel tudtunk kelni a padlóról, ami hatalmas löketet adott számunkra, majd idővel fordítani tudtunk, és örvendünk, hogy sikerült végül megszereznünk az egy pontot, ami fontos lehet a végső sorrendnél.
– Egy adott pillanatban nagyon el volt keseredve a közönség, amikor az orvos közreműködésére volt szükség, mert mozdulatlanul feküdtél a bal kapufa előterében. Lesérültél ugyan, de hála a Fennvalónak, folytatni tudtad a játékot. Mi is történt?
– Egy ellentámadás során a lepasszolt labdára ugrottam, de sajnos fejjel a bal kapufának ütköztem. Szerencsére nem vesztettem el az eszméletem, sőt, a játékot is folytathattam.
– Idekerülésed előtt, az előző években is kiváló hálóőrei voltak a City’usnak, gondolok itt a brazil válogatott Carlaóra, vagy a több mint 125 román válogatottsággal büszkélkedő, székelykeresztúri illetőségű Klein Lászlóra. Te a nyomdokaikban haladsz, de róluk hallottál még?
– Persze, sokat hallottam róluk, ismerem is őket, sőt Klein ellen többször játsztam. Igyekszem, hogy hozzájuk hasonlóan magam is hasznos tagjává váljak a marosvásárhelyi együttesnek. Igaz, van még egy kis lemaradásom a felkészülésben, de igyekszem mindent rövid idő alatt bepótolni. Mentségemre legyen mondva, hogy szabad játékosként igazoltam Marosvásárhelyre, ezzel is magyarázható a felkészülésemmel kapcsolatos kis lemaradás.
–Térjünk a sportpályafutásodra. Mikor is kezdtél el futballozni?
– Nagypályán kezdtem el focizni Diósgyőrben, igaz, akkor még 7-8 éves gyermek voltam, aztán 15 éves koromban pártoltam át a teremfocihoz. Azóta
kisebb-nagyobb megszakításokkal, szinte folyamatosan játszom. Az utóbbi nyolc évben, a Mezei-VILL FC Berettyóújfalu együttesénél játszottam az első osztályban, ahol párhuzamosan egy ideig az együttes női csapatát is edztem, ugyanakkor a magyar teremlabdarúgó válogatottban is többször szerepeltem.
– Hogyan kerültél Marosvásárhelyre?
– Az igazság az, hogy az utóbbi időben nézeteltéréseim adódtak a berettyóújfalui együttes vezetőivel, majd szabad játékos lettem, csapat nélkül maradtam. Mivel nem sikerült visszaigazolniuk Carlaót, a City’us vezetői felhívták Márkus Ákost, a magyar teremlabdarúgó válogatott kapusedzőjét, aki engem ajánlott, így írtam alá két évre a vásárhelyiekhez.
– Hogy látod a City’us csapatát, sikerült-e beilleszkedned, milyen a csapattársak közti viszony? Szereted Marosvásárhelyen?
– Mind a csapattársak, mind a város nagyon barátságosak számomra. A csapaton belül jó a hangulat, mindenkit hamar megismertem, kölcsönösen jó a viszony köztünk, a várost is hamar megismertem, szeretek itt lenni. Kicsit meglepett az a szeretet, ami eláraszt engem, mindenki segíteni akar nekem, látják, hogy némi közöm van a játékhoz, ezért is mindenki támogat.
– Gondolom, tudatosult benned, hogy egy bajnokcsapathoz igazoltál, amely az UEFA csoportköreiben is érdekelt, ezért is nagyok az elvárások irántad…
– Ismerős a helyzet számomra, hiszen a Berettyóújfaluval is évente a bajnoki címért harcoltunk a győri ETO ellen, folyamatosan kupaküzdelmekben voltunk érdekeltek, ezzel meg voltam szokva. A marosvásárhelyi együttest jobb csapatnak találom, mint a berettyóújfaluit, de ezután is mindent elkövetek a sikerek érdekében. Remélem, hogy sikerül továbbjutnunk az UEFA első csoportköréből, és az Európa legjobb 16 csapatát felsorakoztató elitkörben is sikeresen szerepelhetünk.
A City’us leendő ellenfelei a teremlabdarúgó UEFA-kupa elitkörében a Barcelona, a Dinamo Moszkva, a kupagyőztes Kairat Alma Ata (kazah), Sporting Lisszabon, Győr, vagy az Ekonomac Kragujevác (szerb) is lehet. Az elitkőr mérkőzéseit november 19.-24. között játsszák, a sorsolásra október 18-án kerül sor Nyonban.
Az UEFA-kupa alapkörének Marosvásárhelyen megtartott első két csoportmérkőzésén, amelyiken a hazai együttes is érdekelt volt, érdekes jelenet szemtanúi lehettek a hazai nézők. Ugyanis a belga bajnok Chatelineau és a görög éllovas Athina’90 ellen csak a nézőtéren foglalhatott helyet Kacsó Endre vezetőedző, aki végig telefonon tartotta a kapcsolatot Vlad Podar sajtóreferenssel, aki átadta a taktikai utasításokat Ungur Raul másodedzőnek.
– A tavaly Chrudimban (Csehország) lejátszott UEFA elitkörének utolsó csoportmérkőzésén kaptam egy kétfordulós eltiltást, de bevallom, nagyon nehéz volt telefonon kommunikálni a sajtóreferenssel, ő meg a másodedzővel, hiszen amíg az információ utóbbihoz eljutott a nagy zajban, addig már az adott helyzetet is más követte–magyarázta a mérkőzések után a City’us vezető edzője.
