Exkluzív interjú Fülöp Istvánnal, az FC Botosani 1. ligás labdarúgójával
A hazai élvonalban tíz forduló után a negyedik helyen álló FC Botoșani futballcsapatának támadója, a sáromberki születésű Fülöp István Sándor nyolc bajnokin hét gólt szerzett eddig. Az erdélyi játékos – akinek a transfermarket.com 400 000 euróra taksálja értékét –, ennek ellenére nem került be a bővített keretbe a román válogatott soron következő vb-selejtezői előtt, pedig mint a sajtóban említette, rászolgált. Időközben anyaországi hírportálokon a minap felröppent a hír, miszerint Fülöp rövidesen megkapja a magyar állampolgárságot, így esély van arra, hogy Bernd Storck küldhet neki meghívót, hiszen a magyar szakmai stáb figyeli a teljesítményét.
A Központ interjút készített a 26 éves támadó középpályással, és természetesen megkérdeztük tőle, hogy a magyar vagy a román csapat behívóját várja, de emellett mesélt a pályafutásának kezdetéről, a Botoșaniban eltöltött négy évről és nem utolsó sorban családjáról is.
Sikeres szezonban van része
– Idén jól megy a játék és a góllövés…
– Nem panaszkodhatok, hiszen a játék is jól megy, a csapat is jól halad, összeszokott lett a játékunk, és sikerült gólokat is szereznem. Az együttes az első hat között van a táblázaton, habár a vezetőség célkitűzése a 7-8. hely egyikének a megszerzése lenne a bajnokság végén, amit eddig túlteljesítettünk. Remélem, hogy az alapszakasz után az első hat hely egyikén végezhetünk, így érdekeltek lehetünk majd a felsőházi rájátszásban.
– Voltak olyan negatív bírói döntések is ellenetek az előző találkozókon, ami befolyásolta a játékotok, mint például a legutolsó fordulóban, a CSU Craiova otthonában. Te ezt hogyan látod?
– Igen, ez sajnos így van. A Craiova elleni mérkőzésen Bârsan játékvezető adhatott volna sárga lapot is Bordeanunak a 38. percben, de mégis piros lappal büntette, így megpecsételte a játék kimenetelét. Ez most már késő bánat, de mi pozitívan várjuk a következő, Dinamo elleni hazai összecsapást.
– Gondolod, hogy „ott fenn” valakit sért a Botoșani idei jó teljesítménye?
– Nem hiszem, nem tudnak megállítani minket, hiszen mi játszunk a pályán, tőlünk függ a teljesítményünk.
Labdarúgást kedvelő családban született
– Térjünk egy kicsit a labdarúgói pályafutásod elejére. Sportiskolába jártál, s nyolc évesen kezdtél el focizni, onnan Nyárádszeredába kerültél, ahol tanulmányaid folytattad. Ott a nagypályás futballal párhuzamosan kispályán is játsztál, sőt az iskolás csapattal kétszeres országos bajnokok lettetek a középiskolák labdarúgó tornáján. A labdarúgás hagyomány a családotokban, hiszen nagyapád is, édesapád is játszott helyi szinten, édesapád 46 évesen a mai napig is futballozik alkalomadtán nagypályán és kispályán is. Gondolom, hogy neki köszönhetően kezdtél el játszani…
– Igen. Kisgyerekként figyelemmel kísértem a sáromberki vagy a gernyeszegi csapat megyei szereplését, hiszen nem tudom soha elfelejteni azokat az éveket, amikor a pálya széléről szurkoltam édesapáméknak. Akkor már titokban reméltem, hogy idővel én is futballista leszek. Persze neki köszönhetően kezdtem el focizni, és utólag visszagondolva nagyon örvendünk az öcsémmel együtt, hogy mi labdarúgást kedvelő családban születtünk, ugyanis a szüleink támogatását élvezhettük. Többször eszembe jut, ha ők nem lettek volna sportszeretők, vagy ha nem lett volna édesapám egykoron labdarúgó, hogy megértsen minket, akkor talán mi sem váltunk volna azokká. Amúgy édesapámra példaképként tekintek, büszkék vagyunk rá, de tudjuk, hogy a szüleink is büszkék ránk és örvendünk, hogy bíztak bennünk. Egy dolgot mindketten megtanultunk: sosem kell elfelejteni, hogy az ember honnan indul el az életben…
Örvend, hogy öccse, Loránd is csapattársa
– Nyárádszeredából Szászrégenbe kerültél, ahol 2009–2012 között a helyi C-osztályos Avântul labdarúgója voltál, 2012-ben pedig az együttes gólkirálya lettél 18 találattal. Akkor gondoltad volna, hogy idővel az 1. ligában fogsz játszani?
– Ahogy teltek a hónapok, éreztem, hogy mind jobban és jobban megy a játék. Reméltem, hogy fennebb kerülhetek, gondoltam is arra, hogy milyen lehet felsőbb szinten focizni, ezért sokat dolgoztam az edzéseken, akár most is. Ezért úgy gondolom, hogy mindent megérdemeltem eddig, amit elértem a labdarúgás terén.
– A 2016–2017-es idény elejétől öcséd, Loránd is az FC Botoșani labdarúgója lett, ő a Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK csapatától került a moldvai klubhoz. Lóri is ügyes, tehetséges játékos, neked mi a véleményed róla?
– Nagyon örvendek, hogy ő is Botoșaniba került és napról napra fejlődik. Remélem, hogy szép karriert fut be ő is az első ligában. A csapattársaim is befogadták, mindenki támogatja őt, szeretik. Nagy elégtétel számunkra, hogy mindketten élvonalbeli labdarúgók lettünk, hiszen mindig is az 1. ligába akartunk játszani.
Vágya, hogy a magyar válogatottban játsszon
– Az előző napokban több magyarországi és hazai hírportálon röppent fel a hír, miszerint te rövidesen magyar válogatott labdarúgó lehetsz, azaz szívesen vállalnád, ha hívnának. Mi az igazság ezzel kapcsolatosan?
– Valóban számos magyarországi hírlap hívott fel az utóbbi időszakban ezzel kapcsolatosan. Engem menedzserek értesítettek, hogy magyar szakmai stáb figyeli a teljesítményem, s mivel intézőben van a magyar állampolgárságom is – még csak az esküt kell letennem –, nagy esélyem van arra, hogy meghívást kapjak a magyar válogatottba. Egyelőre nem kaptam behívót egyik válogatottól sem, de magyar részről várják a fejleményeket a honosításommal kapcsolatosan. Nem utasítanám vissza a magyar felkérést.
– Az is hírként bukkant fel, hogy amelyik labdarúgó szövetség válogatottja hív először, oda mész. S ha éppen mindkét ország szövetségi kapitányától kapnál behívót egyidőben, melyiket választanád?
– Valóban. Mindenképpen leülnék a családommal és közösen döntenénk el, hogyan tovább. Egyelőre még nem gondolok erre, hiszen még nem kaptam meghívót egyik féltől sem. Arra is gondoltam, hogy még nem vagyok kellőképpen felkészülve, sokat kell dolgoznom edzéseken, de remélem, hogy egyszer majd válogatott játékos leszek.
Családja a szeme fénye
– Gondolom, hogy az eddigi eredményeid egy részét annak is köszönheted, hogy harmonikus családi kapcsolatban élsz, így könnyebben tudod feledni a vesztes mérkőzéseket, kudarcokat. Kérlek, mondjál néhány szót családodról…
– Persze! Nekem nagyon sokat számít a családom! Feleségem, Kinga és kisfiunk, Milán gyakran kijárnak a Botoșani hazai mérkőzéseire, így ők az első számú szurkolóim. Az, hogy idővel futballista lehet Milánból, arról még korai lenne beszélni, de a végső döntés az övé lesz.
– Marosvásárhelyen kezdtél el futballozni az öcséddel, mi több, Lóri az ASA egyik korosztályos csapatában is játszott, de bizonyos okok miatt még sem itt futottatok be karriert. Hogyan látod a Marosvásárhelyi ASA utóbbi évekbeli teljesítményét?
– A véleményem az, hogy Marosvásárhelyen nem tudják kellőképpen kézben tartani a klubot, nem tudnak folyamatosan az elvárt szinten maradni. Ahogy hallottam, bizonyos problémák vannak a klub háza táján, nem tudni, hogy mi lesz a vége, habár ez már nem az első hasonló alkalom. Amúgy én sikereket kívánok nekik!
– Hogyan látod a jövődet a labdarúgás terén?
– Remélem, ezután is minél jobban fogok teljesíteni, hogy továbbra is hasznos tagja legyek a Botoșaninak, így az együttesel szeretnék jó eredményeket elérni. A télen elválik, hogy maradok Moldvában, vagy akár játszhatok még a nyárig is ott.
– Sok sikert kívánok neked továbbra is.
