Központ
2017. október 19. csütörtök, Nándor
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős

Fellendülhet a jégkorong Marosvásárhelyen?

Központ január 23, 2014 Sport

Fellendülhet a jégkorong Marosvásárhelyen?

Interjú a 61 éves Pokorny Lászlóval, a Maros Hockey Klub elnökével

h1
 

Pokorny László tíz évet jégkorongozott Marosvásárhelyen. Játszott a B-osztályos Comerţul színeiben, majd három évet a helybeli Elektromarosnál.  Az országos bajnokságban bíráskodott 1990-ig, amíg megszűnt városunkban a jégkorong. Néhány évig öregfiúként is játszott a Marosparti Hockey Team színeiben, az Erdélyi Független Amatőr Jégkorongliga keretében. Pokorny Lászlót a minap a klub gyerekcsapatairól, a játékosok felkészülési lehetőségeiről, a vásárhelyi jégkorong jövőjéről kérdeztük.


 
– Elnök úr, mi újság a klub háza táján?
– Mint tudják, a klub 2009-ben alakult. Szerettük volna, hogy a technikai háttér is megfelelő legyen, de erre még várnunk kell. A korcsolyapálya modernizálása, befedése már két évvel korábban megkezdődött, de az eredményt egyelőre mindenki látja…
Nagy lendülettel indultunk, kétszer sikerült beneveznünk az U10-es országos nemzeti bajnokságba, egyszer meg az U12-es bajnokságba. Utóbbiba Székelyudvarhellyel közös csapattal, amelynek 60 százalékát vásárhelyiek alkották.
Közben – nyertes pályázatoknak köszönhetően – tavaly és idén is sikerült eljutnunk Gyergyószentmiklósra, ahol kiváló körülmények között, egy-egy hetes edzőtáborozáson vettünk részt.
Jelenleg is folytatjuk az edzéseket Marosvásárhelyen, a Mureşul klub tulajdonában lévő, új fedett jégcsarnokban, ahol tavasztól őszig szárazedzéseket tartunk.  

 


h2
 

– A mostani edzésmódszerek miben különböznek a hetvenes, nyolcvanas évekbeliektől, amikor ön is aktív jégkorongozó volt?
– Amikor én játsztam, az edzés annyiból állt, hogy a Ligeti stadion B-tribünjének lépcsőin futottunk fel és le harmincszor vagy ötvenszer, homokkal teli hátizsákkal a hátunkon, ügyelve arra, hogy a téglák ne üssék a hátunkat, vagy kalapácsokkal vertük a traktorgumikat, majd utána futással folytattuk. Ez adott egy speciális erőnléti alapot, amire szükségünk volt ahhoz, hogy helytállhassunk a bajnokságban.
Tavaly csapatunk bejutott a korosztályos U12-es bajnokság play-off-jába, ami várakozáson felüli teljesítmény volt részükről.
Sajnos, a székelyföldi gyerekekkel ellentétben, akik naponta tudnak korcsolyázni, nekünk kevés jég áll rendelkezésünkre.

– Mégiscsak szerencsés helyzetben vannak, hiszen a Polgármesteri Hivatal által a Ligetben üzemeltetett korcsolyapályán hetente három alkalommal tarthatnak edzéseket is…
– Igen, ez így van, jó két hónapon keresztül igénybe vehetjük a korcsolyapályát, amit ezúttal is köszönünk.
7-10 éves gyerekeket szeretnénk a korcsolyázás, majd a jégkorong felé irányítani, később korosztályos bajnokságokban játszatni. A keretben most is van három kislány, ami azt jelenti, hogy lányok jelentkezését is várjuk, de a szülők még sem adják bizakodva gyerekeiket korcsolyázni. Pillanatnyilag is hiányoznak a jelentkezők, 10-12 gyerek az nagyon kevés nekünk. De meg tudom érteni őket, hisz nincsenek kellőképpen motiválva.
Vegyük például a vízilabdát, amelynek nagy hagyománya van városunkban, ennek ellenére hosszú ideig hiányzott mint sportág. Amióta felépítették a fedett medencét a Víkendtelepen, fellendült az úszás és a vízilabda is, rövid idő alatt szép eredmények születtek.

– Miként lehet meggyőzni a szülőket, hogy bizalommal adják gyerekeiket korcsolyázni, jégkorongozni?
– A szülők, ha látnák, hogy megvan a bázis, ahol gyerekeik ideális feltételek között edzhetnek, másként állnának a dologhoz. Szinte egyértelmű, hogy kevés az esély, hogy gyerekeik idővel az NHL-ben (Amerikai Profi Jégkorong Liga–a szerk. megj.) hokizzanak, de tudniuk kell, hogy a gyerekeknek létfontosságú a mozgás.
Azon túl a jégkorong egy fantasztikusan szép sportág, de ehhez szükséges a jégcsarnok, ahol országos szintű mérkőzéseket is rendezhetnek, amellyel a sportág mellé csalogathatják a gyerekeket, fiatalokat, egykori szurkolókat.
A jégkorong valóban egy költséges sportág, sokba kerülnek a kiszállások is. Jelenleg kizárólag érzelmi alapon tudunk hatni az emberekre, semmit nem tudunk nyújtani cserében. Ugyanakkor jó lenne, ha a hazai sportcsatornákon gyakrabban közvetítenének jégkorongmérkőzéseket is, hogy a gyerekek, fiatalok jobban megismerjék a sportág szabályait.
Mi nem adjuk fel, egy kicsi lángot próbálunk ápolni, alig néhányan vagyunk, akik igazán lelkesen, semmiféle ellenszolgáltatás nélkül tesszük a dolgunkat, tanítjuk korcsolyázni, jégkorongozni a gyerekeket, pusztán a sportág iránti alázatból és határtalan szeretetből.
– Amíg nincs kész a Jégcsarnok, addig csak alacsonyabb szinten űzhetik a jégkorongot mint sportágat Marosvásárhelyen.
– Amíg a jégcsarnok nem használható, addig nem tudunk előre lépni. Elnöki minőségemben írásban javasoltam a Maros megyei tanácsnak, hogy kérje a pálya tulajdonjogát a Sportminisztériumtól, rámutatva annak előnyeire, hogy két ilyen nagyszerű sportlétesítmény (sportcsarnok és jégcsarnok) egymás szomszédságában van. Képzelje: kis átjáróval vagy alagúttal összekötve, maximálisan ki lehetne használni, hiszen nemzetközi rendezvények házigazdája is lehet Marosvásárhely. Egyébként az átiratot 415 aláírással (15 helységből) támogatták a megye több városában lakó, sportszerető emberek.

– Apropó jégcsarnok. Milyen stádiumban állnak jelenleg a munkálatok?
– Ami a legfontosabb: be kell fejezzék az öltözőket, a világítást, üzembe kell helyezni a hűtőberendezéseket, a ventillációt, új palánk kell, ami kötelező a nemzetközi események megrendezéséhez, emellett eredményjelző tábla szükséges, székek kellenek a lelátóra és egy modern jégcsináló gép. Pillanatnyilag kb. 70 %-os befejezettségben állnak a munkálatok.
Felvetődött, hogy a régi Turbinaárkot pályázati pénzekkel fel kellene újítani, hisz alkalmas lenne arra, hogy biztosítsa a jégpálya működtetéséhez szükséges elektromos áramot. Igaz, a turbinagép már évtizedek óta nem működőképes, de fel lehetne újítani, hiszen valamikor Marosvásárhely villanyhálózatát innen látták el. Nos, azt a választ kaptam a megyei tanácstól, hogy a liberális párt képviselői fogják támogatni az ügyet a parlamentben. Reméljük a legjobbakat!
– Visszatérve a gyerekekre, most milyen korosztályhoz tartozó gyerekekből van a legnagyobb hiány?
– Nekünk nyilván az alapoknál kell kezdenünk, tehát 5-10 éves korig várjuk szeretettel a gyerekeket, persze szülőkkel együtt, hogy nézzék meg, miből is áll ez a két sportág. A pályázatokból és adományokból aránylag elég jól elláttuk a klubot gyerekfelszerelésekkel, ezen a téren nincs hiány. Bús Zoltán kollegánkkal azok is edzenek, akik már négy-öt éve nálunk játszanak, s akik az U10-es és U12-es korosztályból már kinőttek. Sajnos annyira heterogén ez a társaság, hogy semmilyen korosztályos bajnokságba nem tudjuk beíratni őket.

– Ezek a 7-10 éves gyerekek, akik befejezték a mai edzést, boldogan mentek be az öltözőbe, és hallottam, hogy szüleiknek örvendezve mesélték el az edzésen szerzett élményeket…
– Ezzel nincsen baj, hiszen edzőink, Nagy Árpád és Bús Zoltán pedagógiai érzékükre alapozva mindent elkövetnek, hogy megszerettessék a gyerekekkel a jégkorongot, hiszen nagyon látványos ez a sport. Sokan azért nem nézik a televízióban közvetített mérkőzéseket, mert nem látják a korongot, de a pálya széléről, a lelátóról teljesen másképp látni.

– Egykori jégkorongozóként hogyan látja a Maros Hockey Klub, s egyben a vásárhelyi jégkorong jövőjét?
– Én azt várom, hogy Marosvásárhely legyen a tizenkét országos olimpiai központ egyike, fejezzék be minél hamarabb a pálya munkálatait, s akkor komolyan hozzáállva folytathatjuk azt, amit elkezdtünk öt évvel korábban.
Megjegyzem, hogy Marosvásárhelyen, aki ebben a sportágban számít, az tagja szerény kis klubunknak s a vezetőségünknek. Takács Lajosra, Soós Jánosra, Ritz Istvánra, Varga Öcsire, Tóth Ernőre, Kormos Gusztávra gondolok elsősorban, de évente többször összegyűlünk az „öregekkel” is, meghányjuk-vetjük a sportág helyzetét.
Igazi sportemberekhez méltóan, nagy szeretettel és alázattal tesszük a dolgunk. S reménykedünk abban, hogy erőfeszítéseinket siker koronázza majd.

A 2009-ben alakult Maros Hockey Klub 5-10 éves fiúk és 7-12 éves lányok jelentkezését várja korcsolya- és jégkorongedzésekre.
Nagy Árpád (Kuksi) jégkorongedző elmondta, egy év alatt megtanítja korcsolyázni őket, majd jöhet a jégkorong. „Indulni szeretnénk a jövő évi országos U10-es bajnokságban. A lányok 14 éves korig is játszhatnak a 12 évesekkel. Az edzéseket kedden és csütörtökön délután, valamint szombaton délelőtt tartjuk. Felhívom azoknak a szülőknek a figyelmét, akik jégkorongozni szeretnék adni gyerekeiket, hogy forduljanak bizalommal a HC Maroshoz, hiszen itt kellő támogatásban részesülnek a gyerekek, és megfelelő szakmai tudással irányítjuk az edzésmunkát Bús Zoltán kollégámmal. Az érdeklődő szülők felvehetik velem a kapcsolatot a 0745-857-927-es telefonszámon, vagy a hcmmures@yahoo.com e-mail címen” – mondta Nagy Árpád.

Share Button
Ennyien olvasták: 447

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.