Központ
2017. december 13. szerda, Luca, Otília
Eső
Ma
Eső
Borús
Holnap
Borús
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű

„Gondoljatok a néhai Bónéra, Nagy Mikire, Mureşanra…”

Központ december 22, 2012 Sport

fodor_janos„Gondoljatok a néhai Bónéra, Nagy Mikire, Mureşanra…”

Beszélgetés Fodor Jánossal, a hajdani ASA egykori kőkemény balhátvédjével, aki 203 A-osztályos mérkőzésen 16 gólt szerzett az ASA és a bukaresti Steaua színeiben.

 

– 6-7 éves gyerek voltam, amikor egy utcai focizás után betoppantam a szülői házba, és édesapám rám szólt, hogy nézzem én is meg a tévében, milyen szépen focizik a magyar válogatott. Én csak annyit válaszoltam neki, ,,meglátja majd, engem is látni fog a tévében focizni”. Erre ő legyintett és azt mondta, hogy biztos nem éri meg.Székelykeresztúron, ahol születtem, Ütő Dodó volt az első edzőm, ott 14 éves koromig játszottam, majd Székelyudvarhelyre kerültem. Ott a Sportiskolánál folytattam, s a helyi C-osztályos Textila együtteséhez kerültem, amelyet akkor Bóné Tibor vezetett.  Őt idővel Péter Jóska követte, aki a Sportiskolánál edzőm volt, így vele mentem a Textilához.

– Onnan merre tartott a labdarúgói karrierje?

– A katonai szolgálat idejére Csíkszeredába kerültem, a helyi C-osztályos Tractorulhoz, ahol Becuţ Vasile volt az edzőm. Emlékszem, hogy az akkori csíkszeredai katonai parancsnok megkövetelte, hogy minden kiskatona labdarúgó érkezésekor értesítve legyen. Ez így történt esetemben is, akit másnap a pályára rendelt, majd ő oldalról beadásokat küldött felém. Én megjegyeztem, hogy jobb lenne, ha én adogatnám a labdákat neki, mivel szélső hátvéd voltam… Fantasztikus szezonom volt, gólokat lőttem, az együttes erősségeként könyveltek el.

– Innen került az ASA-hoz?

– Igen, annak idején az ASA Tusnádon edzőtáborozott, de nem volt ott jó minőségű pálya, így a barátságos mérkőzéseket a csíkszeredai pályán játszották. Egy ellenünk lejátszott mérkőzésen sikerült gólt is lőnöm, sőt Both Gyurit is ,,kikapcsoltam” a játékból. Az ASA vezérkarának (Bölöni Lacinak is) megtetszett a játékom, a következő három bajnoki mérkőzésre elküldték Kiss Madocsát, hogy figyeljen, s rövidesen az ASA játékosa lettem.

– Kik voltak az akkori ASA játékosai?

– Jó képességű együttesünk volt, ismert, tehetséges csapattársaim alkották a keretet, mint Vunvulea, Bíró II. Levente, Varró, Gligore, Szabó, Ispir, Unchiaş, Körtesi, Gáll, Onuţan, Monoki, Bíró Imre, Bölöni, Fazakas, Both Gyuri, Hajnal, Fanici, Márton Levente, Márton Sándor és jómagam.

– Abban az időszakban figyelt fel önre a Steaua?

– Jól ment a játék az ASA-nál, mindamellett, hogy többen versengtünk a balhátvéd poszton (Gáll, Onuţan, Körtesi és én). 1980 nyarán kerültem fel Bukarestbe a Steauához, ahol 36 A-osztályos mérkőzésen szerepeltem 1984-ig. Egyébként több mint 350 A- és B-osztályos mérkőzésen léptem pályára.

– Kik játszottak akkoriban a Staeuanál?

– Olyan kiválóságok, mint Iordache, Sameş, Fl. Marin, Anghelini, Iordănescu, T. Stoica, Majearu, Petcu, Piţurca, Marcu, Nae Manea stb.

– Székely legényként, gondolom, nem volt könnyű beilleszkedni…

– Nem bizony, hiszen jóval nagyobbak voltak az elvárások, mint egy vidéki együttesnél, de tisztelet és becsület uralkodott a csapaton belül, mindamellett, hogy román, székely (jómagam), szerb (Belodedici), cigány (Lăcătuş), német (Duckadam) származású játékos is szerepelt a játékoskeretben. Édesapám szavai mindig kísértek engem, aki Bukarestbe költözésem előtt azt mondta: ,,légy komoly ember, dolgozz hasznosan, majd idővel szórakozhatsz, ha abbahagyod”. Visszaemlékszem, hogy egy éjjel, kb. 12 óra körül, nem tudtam elaludni és lementem a hotel körül szaladni. Balint, Piţurca, Lăcătuş akkor jött haza a szórakozásból, elcsodálkozva rajtam, hívtak, hogy máskor társuljak hozzájuk. Én soha nem álltam kötélnek, én a munkám gyümölcseként szerettem érvényesülni.

– A Steauánál hogy ment a játék?

– Jól, mindig a maximumot nyújtottam ott is. Amikor Traian Ionescu lett az együttes edzője, a zónavédekezés helyett a szoros emberfogásos harcmodort alkalmazta, ami azt jelentette, hogy ki-ki árnyékként követte az emberét. Egyik alkalommal azt mondtam Iordănescunak, a csapatkapitánynak, hogy ő csak foglalkozzon a gólgyártással, én majd helyette is fogom, ha kell, lerúgom az emberét. Ezzel nagyon megtetszettem neki is, ő engem követelt a kezdőcsapatba.  

Idővel cserélődtek az edzők, mindenki hozta az embereit, ami a 4 év alatt 45 játékost jelentett. Majd jött Halagian, akitől a vezetőség a bajnoki címet meg a Román Kupát követelte. Neki a kikötése az volt, hogy senki ne kössön bele a munkájába, s ő hozta oda Bölönit (akinek fogorvosi rendelőt is biztosítottak), Bumbescut, Duckadamot, s a többi nagy játékost, akik idővel megnyerték a BEK-et.

– Nemrég egy fővárosi sportnapilapban megjelent egy cikk, miszerint az 1983-1984-es bajnoki évad végén, egy nézeteltérést követően, eltörte Piţurca arccsontját. Igaz az eset?

– Igaz, de ezt nem nagyon akarom említeni. Egyik edzésen – a négy kettő ellen felállásban, Petcu, Piţurca, Majearu, Fl. Marin és T. Stoica társaságában passzolgattam. Egy adott pillanatban Piţurca eladta a labdát, de nem akart beállni a körbe, majd Majearuval veszekedett. Mire én megmondtam, hogy „te tévedtél, neked kell beállnod, egyébként is ez csak egy játék, sokat nem kell maradnod ott”. Mire Petcu olajat öntött a tűzre, azt mondván, hogy ,,hallod, mit mondott a székely…” Ekkor Piţurca, konokságát kimutatva, amikor lehajoltam a labdáért, megütött, mire én megfordultam, majd egy jól irányított ütéssel az arcába csaptam.

Az incidens után az arcát összevarrták, egy ideig szívószállal táplálkozott, én vittem a szobájába az ételt. Ki is akartak rúgni ezért a Katonai Akadémiáról, de Piţurca volt az, aki megmondta a minisztereknek, hogy ő volt a hibás, mivel provokált engem. Amúgy, ezt leszámítva, kölcsönösen tiszteltünk egymást, hiszen a Steaua olyan volt, mint egy nagycsalád.

– Köztudott, hogy Bölöni Lászlóért cserébe került vissza Marosvásárhelyre. De hogyan?

– Én elvégeztem Bukarestben a Katonai Akadémiát, ahol őrnagyi rangot kaptam, de már 27 éves voltam, családot akartam alapítani és haza szerettem volna kerülni. Az akkori Guşa-tábornok, a Román Hadsereg vezérkari főnöke javasolta, hogy menjek vissza Marosvásárhelyre, ahol a helyi tanklaktanyánál fegyverjavító mérnökként helyezkedhetek el. Én elfogadtam, majd idővel előrehozott nyugdíjba vonultam ezredesként. Persze párhuzamosan, 1985-től 1989-ig újra az ASA-nál fociztam, majd abbahagytam.

– Idővel az ASA ifjúsági központjának vezetője, majd a gyerekcsapat edzője is lett, sőt a 2001-2002-es idényben megmentette az együttest a kieséstől a B-osztályban?  Milyen volt az akkori ASA együttese?

– Az együttes a téli ünnepek alatt a 12. helyen állt. Akkor a keret tagjai a következők voltak: Farkas, a Boitoş-testvérek, az Ignat-testvérek, Pogăcean, Borz, Vlasiu, Gabor T., Miclea R., Stoica V., C. Prodan, Zsigmond, Kovacs C., Porav, Petrov is.

Én a labdarúgói karrierem során az összes volt edzőmtől sokat tanultam, mindig jegyzeteltem, sőt a szövetség edzői kurzusain is részt vettem. Csak a Steauánál olyan neves edzőim voltak, mint Hălmăgeanu, Tr. Ionescu, Pantea, Stănculescu, C. Cernăianu, Halagian, akiktől volt mit tanulni. Én akkor átlapoztam az évek során általam lejegyzett mintegy 380 oldalt, de sehol nem írta, hogyan menthetek meg egy csapatot a kieséstől. Egyik utolsó, a szatmári Olimpia elleni, sorsdöntő hazai mérkőzés előtt, az öltözőben láttam, hogy nem koncentrálnak kellőképpen a srácok, elsősorban a klub siralmas anyagi helyzete miatt. Erre elővettem egy régi ASA-trikót, majd a következőket mondtam nekik: ,,Ezért a csapatért, melynek trikóját fogom, én még édesanyámat is lerúgtam volna. Amikor ezt a mezt hordtam, motivált és büszke voltam, nem engedtem el senkit mellettem. Gondoljatok a néhai Bónéra, Nagy Mikire, Mureşanra, akik már csak emlékek az együttes történetében, gondoljatok az idővel elpártolt, egykori vásárhelyi közönségre, ha a klub címerét látjátok a piros-kék mezen. Azt akarom ma látni tőletek, hogy kiadtok apait-anyait magatokból, s a maximumot nyújtjátok, mert ha győzünk, benn maradunk a B-osztályban.” Nekem is, de nekik is könnybe lábadt a szemük, de a mérkőzést megnyertük 2-0-ra és maradtunk a B-osztályban.

Itt még azt is megemlíteném, hogy edzőségem alatt a kezeim közül került ki többek közt Gabor, Petelean, Botoşer, az Ignat-testvérek, a Boitoş testvérek, a Miclea-fívérek, stb.

– Mit is jelentett tulajdonképpen Fodor Jánosnak az ASA?

– A családom mellett, a legnagyobb örömöt jelentette, amikor értünk tapsolt, bíztatott a több ezres szurkolótábor, értékelt minket, akikért mi is mindent elkövettünk, hogy jó játékkal köszönjük meg a bíztatásaikat. Hétfőnként a főtéren sétálva, jól eső érzés fogott el, amikor egy-egy jól sikerült mérkőzés után dicsérő szavakkal illettek minket. Sokszor elgondolom, hogy 30-40 év után, még a mai nap is elhívnak egy ilyen gálamérkőzésre, tehát szeretnek minket. De kérdem, 20-30 év múlva, amikor már közülünk, lehet, hogy sokan nem lesznek, kiket hívnak el?

A mai napig is megilletődöm azon, hogy bármerre vetődjek az országban, a régi ASA-ról kérdeznek, egykori csapattársaimról, nem pedig a mostaniakról.  

Nagy bánatom, hogy sajnos sem én, sem egykori társaim nem edzősködhetnek itthon, mivel ránk, régiekre nincs szükség. Ez fájó! Sokszor arra is gondolok, hogy a 24 éves István fiam szeret-e egyáltalán, képtelen vagyok a lelkébe látni, hiszen nekem soha nem volt időm rá kisgyerek korában…

– Jelenleg mi tölti ki a szabadidejét Fodor Jánosnak? Futballozik-e még?

– Üzleti vállalkozásaim vezetem Koronkán, ahol lakom családostól, csütörtökönként szívesen látogatom az Apollo Old Boys egykori, helyi labdarúgók alkotta együttes edzéseit.


Share Button
Ennyien olvasták: 507

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.