Központ
2019. november 18. hétfő, Jenő

Grundok, ahol a gyerekek focizni tanultak. És manapság?

Czimbalmos Ferenc-Attila október 18, 2019 Sport

Grundfoci / fotó: boldogsag.net

A XX. század derekán és főleg második felében nagy divatja volt a grundfocinak: főleg a városokban, tömbházak előtt, de vidéken is a kialakított grundokon tanulták meg a fiatalok a futball ábécéjét, ahonnan a tehetségesebbeket egy-két élesebb szemű futballedző kiválasztotta, majd szervezett formában oktatta őket különböző csapatoknál. Manapság már más a helyzet, hiszen grundok alig léteznek, helyettük inkább a műfüves pályákat látogatják a srácok. Tehetségek is léteznek, mint egykoron, viszont zömük bizonyos okok miatt elkallódik. Hogy miért? És mennyire hiányoznak manapság a grundok? Egyáltalán hiányoznak-e? Azaz, mi hiányzik ahhoz, hogy elszánt, győzni vágyó labdarúgókká váljanak a mai, tehetséges fiatalok?

Egy grund, mely felidézte bennem az emlékeket

A minap Petele környékén egy útszéli zöldövezetben láttam meg négy elemi osztályos gyereket, akik egy általuk tákolt kapu előterét használva grundnak, játszottak egykapura. Meglepődtem, hiszen ma már ritkán látni hasonlót, főleg azért, mert szinte már minden településen létezik elkerített, műgyepes pálya, ahol szervezettebb formában kergethetik a lasztit.
Nyomban eszembe jutott gyerekkorom, hogy zöldövezetekben, vagy poros utcákon naphosszat játszottunk a labdával, még a közeli iskolák pályáira is elmerészkedtünk. A zsenge tavaszi zöld gyepet a nyári vakáció idején kiszáradt, összecsomósodott fűcsomók váltották fel, és szeptemberben, mire ismét „becsengettek”, szinte már csak porban játszottak, amiért senki sem panaszkodott.
Anyáink a ruháinkkal együtt néha minket is beraktak volna a mosógépbe, amely akkor még nem volt automata. Nem mindenki születik profi futballistának, viszont számos példa volt rá, hogy jó pedagógiai érzékkel rendelkező edzők éppen valamelyik grundról csábították el későbbi játékosukat.

Ma mar üresek es szinte használhatatlanok a vidéki grundok amelyeket benőtte a gaz

Manapság már más a helyzet, hiszen az utcai viseletből kiselejtezett alkalmi dresszeket felváltották a szebbnél szebb fociszerelések.
Jelenleg a pénzhiány mellett hiányzik az akarat, az elszántság, a győzni akarás a fiatalok részéről, hiányoznak a jól felkészült futballedzők, és nem utolsó sorban hiányzanak a grundok is, ahol egykoron a fiatalok már gyerekkorban rúghatták a lasztit reggeltől estig. Ezentúl hazai szinten a stadionok is üresek, a leigazolt játékosok száma is alacsony.
Nem beszélve az elektronikus világról, amely rabbá teszi a gyerekeket, fiatalokat, de ez már egy más lapra tartozik…

Mit jelentett a grund egykoron?

Grundnak azt a helyet nevezték, ahol a gyerekek, fiatalok naphosszat játszhattak, futballozhattak.
Gyerekkorunkban – azaz a hetvenes és nyolcvanas években –, sőt, korábban sem volt konditerem, teljesen máshol fejlődtek az izmok. A vizes területeken – strandokon, folyókban, tavakban – az órákig űzött fogózás, emellett a térdig érő vízben megküzdött fejelőbajnokságok biztosították az erőnlétet és a fejjáték ismeretét. Ugyanakkor a fáramászás is fokozta a bátorságot, erősített és nyújtott és jól megdolgozta a fejlődésben lévő test teljes izomzatát. Azon időszakban a fiatalok közt gyakori volt a birkózás, amely fokozta az egyensúlyérzéket, erősebbé formálta a fiatalokat, nem véletlen, hogy a birkózást, vagy cselgáncsot valaha gyakorló gyerekeket nehéz fellökni a labdarúgópályán.
A bújócska és a hunyó is a gyorsaság és a találékonyság fontos része volt, ugyanakkor a téli szánkózással, korcsolyázással, hógolyózással kiegészülve a fiatalok tulajdonképpen az év szinte minden napján edzettek.
Ha ma egy futballedző az öt-kilencéves gyerekek labdarúgó edzését úgy állítaná össze, hogy az edzésidő felében általános testnevelés (gimnasztikai gyakorlatok a bordásfalon, függeszkedés a kötélen, birkózás a szőnyegen, szökdelés le és fel stb.) lenne programon, biztosan megszólalna néhány éles elméjű szülő, hogy ő nem ezért fizette be a tagdíjat gyerekének.

Grund 2019 – egy marosvásárhelyi általános iskola udvarán

Grundok, ahol a gyerekek focizni tanultak. És manapság?

A grundok idejében nem volt sem internet, sem mobiltelefon, egy füttyentés vagy ablakhoz dobott kis kavics szolgált jelként. A burger és a pizza is az ismeretlen fogalmak közé tartozott, azonban egy vastag karéj vajas kenyér néhány szelet paprikával és egy citrompótlós teával megfelelt vacsorára. A legtöbb futballista a grundon, a vizek szomszédságában, a fákon, valamint a füves területeken teljesedett ki, azaz ott is edzett. A múlt század derekán a grundok szűkített területein nem egyszer kisméretű rongylabdával tanulták meg maguktól, vagy egymástól a rúgó- , beívelő- , vagy cselezőtechnikát, idővel, a gumi- vagy bőrlabda megjelenése után azokat a technikákat csak csiszolni kellett.
Gyerekkorunkban a lecke gyors megírása után felkaptuk magunkra a Dragașani-ban gyártott, zöld, gumitalpú, textil felsőrésszel ékesített tornacipőnket, meg egy laza pólót, és nyomban szaladtunk ki az utcára labdázni (18 lej volt a gumilabda, 35 lej pedig a barna, erősebb gumifelületű laszti), és órák múlva a közterületi lámpák felkapcsolása jelezte, hogy ideje haza menni. Akkor fel sem mértük azt, hogy az apróköves utcán vívott focicsaták milyen sokat tehettek hozzá a fiatalok technikai felkészültséghez, hiszen összevissza pattogott a labda, és azt valahogy le is kellett kezelni, majd el is kellett pontosan rúgni.
Külön élmény volt, ha valamelyik barátunk szülei külföldről beszereztek egy fekete-fehér Artex-labdát, amellyel élvezet volt a kétkapuzás. Gond csak akkor volt, ha a labda tulajdonosának együttese vesztésre állt, vagy éppen hazahívta egy fütty, így vége lett a focimeccsnek…

Egykoron egy porolókapu jelentette a grundot

Hogyan emlékeznek vissza a grundokra a világsztárok?..

Az utca, illetve a grund volt a focitehetségek természetes szülőhelye, a gyerekekben itt fejlődött ki a labdarúgáshoz oly esszenciális játékösztön.
Számtalan kiváló labdarúgó a futballtörténelem során a grundon ismerkedett meg a focival, és egyben megszerette a mozgást és ezzel együtt más sportágakat is. Gondoljunk itt többek közt a sporttörténelmet írt, néhai Puskás Öcsi által fémjelzett egykori Aranycsapat játékosaira, amely minden tagja a grundon csiszolódott először, onnan választották ki őket.
Íme, néhány ismert futballista véleménye a grundról, ahol előbb jeleskedett, mielőtt klubcsapatában bizonyított:

Michel Platini, Juventus

,,Szinte elképzelhetetlen, mennyi mindent meg lehet tanulni az utcán! Bármikor és bármivel lehet ott játszani, ami csak kicsit is hasonlít egy labdára. Ráadásul nincs bíró, aki lefújja a meccset. … Emlékszem mennyire gyűlöltem, amikor meghallottam anyám hazaparancsoló hangját.”

Kevin Keegan, Liverpool

,,Azt hiszem, minden fontos elemet ezeken a vég nélküli, utcai derbiken tanultam meg. Emlékszem, itt sikerült az első megkerülős cselem is: a labdát jobbra rúgtam, én pedig balra futottam el. Még nem igazán futballmeccs-szerű eredményeink voltak, előfordult, hogy harminc – tízre nyertünk. De mindig rengeteg néző figyelte mérkőzéseinket.”

Neymar, PSG

,,A grundfoci bizonyára sokat segített abban, hogy gyorsabban és okosabban játsszak. Emlékszem, gyerekkoromban ébredés után rögtön focizni akartam, még akkor is, amikor tudtam, hogy iskolába kellene mennem. Amint hazaértem, felkaptam a labdámat, rohantam focizni a barátaimmal, és csak késő este mentem haza. Olyan fiatalon semmi más nem számított.”

Thiago Alcantara, Bayer München

„Gyerekként állandóan az utcán fociztunk, ha akadt egy szabad terület. Felállítottunk egy kaput, és már játszottunk is, mindenki beszállt. Gyerekként ezek voltak a legszebb perceim, és próbálom ezt az örömet ma, profi játékosként is a pályára vinni. A grundon rengetegszer érsz labdába, és olyan képességeket fejlesztesz, aminek felnőttként is jó hasznát veszed. Nincs is ennél jobb futballiskola, még a felnőtteknek sincs.”

…Hát az egykori marosvásárhelyi labdarúgók?

A következő valamikori vásárhelyi futballisták e sorok írójának meséltek hajdanán a grundfociról:

Gierling György (NMKTE, Locomotiva, Mureșul)

,,Én is, mint annyi más egykori csapattársam, hajdanán a grundon kezdem el futballozni, amelyet nem tudtunk megunni. Naphosszat rúgtuk a labdák minden formáját barátainkkal, ott tanultunk meg cselezni, kapura rúgni, centerezni, elszántan futballozni. Akkor a labdarúgás volt a fő elfoglaltságunk, amelyet egy életre megszerettük. Ott figyeltek fel tehetségemre, aztán idővel, 16 évesen az NMKTE leigazolt játékosa, csatára lettem.”

Józsi Dezső (Monopol, Attila SE, Locomotiva)

,,Kb. 8 éves gyerek lehettem, amikor a város központjának közelében lévő Mészáros réten, a Kenyér utca környékén volt a grund, ahol az akkori barátokkal kezdtem el futballozni. Idővel, a hajdani Bőrgyár csapatánál, a Monopol törpecsapatánál lettem leigazolva, aztán az ifjúságiaknál folytattam, ahol Páll József volt az edzőm. Innen, az 1941-ben alakult Attila SE-hez kerültem, amely akkor, a B-osztályban szerepelt.”

Milotay Gyula (Mureșul, Ciocanul, Viitorul Prodcomplex)

,Családommal a Jókai Mór (jelenleg Eminescu – szerk. megj.) utcában laktunk, maga az utca volt nekünk a grundunk, hiszen a kapufákat kő-, vagy féltégla, egy sapka vagy éppen egy beret alkotta. Ott kezdtünk először játszani, majd futballozni kis labdával, ezért volt jó a labdakezelésünk, ugyanis aki a kisebb méretű gumilabdát le tudta venni és maga elé tenni, annak sikerült a kapura rúgni úgy, hogy nem okozott gondot a nagylabda kezelése.”

Onuţan Károly (ASA, FC Olt Scorniceşti, Petrozsényi Jiul)

,,Szervezetten a Comerţulnál kezdtem el futballozni 13 évesen, ahol Lukács Ede volt az első edzőm, de már korábban rúgtuk a bőrt az iskolák közti bajnokságokban és ezzel egy időben a grundon, ahol sok technikai elemet elsajátítottunk, ugyanakkor életre szóló barátságok is alakultak ki köztünk. Aztán az ASA-nál megalakult ifjúsági központnál Kiss Árpád és Ördögh Attila volt az edzőm.”

Forrás: FourFourTwo magazin, Nemzeti Sport, centerhalf.hu, klikkout.sk.

fotó: FourFourTwo


A magyar futball fejlesztésére: Öcsi és a grund program

Magyarok nyertek a grundfoci világbajnokságot 2019-ben

Az utanpotlassport.hu honlap szerint a grundok hangulatát és közösségépítő erejét hozná vissza a Bicskei Európa-bajnokai ’84 Egyesület, ezzel adva új impulzust a magyar labdarúgásnak. Szeiler József, az 1984-es ifjúsági Európa-bajnokságon aranyérmes labdarúgóból tavaly megalakult egyesület elnöke szerint az Öcsigrundnak nevezett, ingyenesen használható pályákon a gyerekek megismerkedhetnének a futball elemeivel, miközben a szülők is sportolhatnának. A gumigranulátum borítású, 3000 négyzetméteres grundokon a pályák mellett pici lelátó, kültéri fitnesz rész, rúgófal, futókör és wifi zóna is lenne. A program másik része az „Öcsi és a grund” elnevezésű oktatási program, amely 101 futball- és futsalgyakorlatot javasol az utánpótlásedzőknek és testnevelőtanároknak. A szervezet törekvéseit a Magyar Labdarúgó Szövetség is hasznosnak találta. Az első „Öcsigrund” várhatóan a IX. kerületben épül fel.


Share Button
Ennyien olvasták: 247

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.