Központ
2017. november 22. szerda, Cecília
Havazás
Ma
Havazás
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős

Ha nem is sikerült megmásznia, de átrepült felettük

Központ november 7, 2011 Sport

Ha nem is sikerült megmásznia, de átrepült felettük

szutor

Szutor Zsigmond 2005-től kezdődően a Maros Megyei Különleges és Hegyimentő Szolgálat hivatásos hegyimentője, a Maros-megyei csapatnak az orvosa. Ejtőernyős 16 éves kora óta, siklóernyővel 2001-től repül. A búvárkodást 2008-ban kezdte, és jelenleg haladó búvár jogosítványa van. Emellett gyerekkora óta gyakorolja az alpinizmust: eddig megmászta az Elbrusz csúcsot (5646 m), ami a Kaukázus hegységből a legmagasabb, siklóernyővel végigrepülte a Fogarasi-havasok gerincét a Bâlea-tó és a Lerescu-csúcs között (45 km), repült az Elbrusz csúcsának gleccseréből 5300 méter magasságból, sőt, siklóernyővel repült a Himalája Machapuchare 6993 méter magas hegycsúcsa körül tíz erdélyi siklóernyőssel együtt. A siklórepülő-oktató, ezúttal a Központ olvasóinak is mesélt munkájáról, hobbijairól.


– Mióta foglalkozik siklórepüléssel, azaz miben is áll ez a sportág?

–Azzal kezdeném, hogy gyermekkoromban szerettem meg a repülést, ezért is iratkoztam be ejtőernyős tanfolyamra. Én 16 éves koromtól repülök, 10 éven keresztül ejtőernyős voltam az országos válogatottban, 2001-től siklóernyőzök, de szerencsére még kisebb sérüléseim sem voltak. Amikor mégis előfordul, az azt jelenti, hogy a pilóta nincs kellőképpen felkészülve, hiszen a siklóernyő is egy légi jármű, amit meg kell tanulni irányítani. A laikus azt gondolja, könnyű ezzel repülni, és anélkül, hogy kitanulta volna ennek csínját-bínját, kipróbálja. De vannak dolgok, amiket muszáj tudni, mielőtt az ember a magasba emelkedne. A legfontosabb, hogy milyen felszereléssel repülünk. Ezek tudásszintre vannak elkészítve, vannak, kezdőknek ajánlottak és olyanok is, amelyekkel csak profi pilóta repülhet. Nagyon fontosak a meteorológiai körülmények, sok baleset történt amiatt, hogy bár valaki nyugodt légköri viszonyok között jól uralta az ernyőjét, rossz időben nem volt képes erre. Tudni kell, hogy a siklóernyő az ejtőernyőből kifejlesztett repülő- és sporteszköz, amely a madarakhoz hasonlóan a szél energiáját és a felfelé szálló légáramlatok felhajtó erejét használja a földről való felemelkedéshez.
– Bár a sportág egyre nagyobb népszerűségnek örvend, az elengedhetetlen felszerelés beszerzése komoly anyagi áldozattal jár. Mennyibe is kerül egy ilyen felszerelés?
– Egy vadonatúj felszerelés kezdőknek kb. kétezer euróba kerül, de azt 6-7 évig lehet használni. Valóban nagy anyagi áldozat, de sok éven keresztül élvezni lehet a repülést vele. Fontos, hogy repülni csakis siklóernyős iskolában lehet megtanulni, oktatói felügyelet alatt. A marosvásárhelyi hegyimentő-szolgálat keretében működő Mureş Fly siklóernyős klubban folyik ilyen oktatás. Egy kezdőknek szóló tanfolyam ára 250 euró és mindenkinek, aki elkezdi, a kurzus végéig segítünk egy új ernyőt beszerezni. Ha nincs erre pénze, vannak használt ernyők, amelyek biztonságosak és jóval olcsóbbak.

– Nemrég Nagyernyében tartották meg a IV. Siklóernyő-fesztivált. Mi is a lényege ennek a rendezvénynek?

–A Maros Megyei Hegymentőszolgálat harmadik alkalommal szervezte meg a Mureş Fly siklóernyős fesztivált október 15-20. között. Ilyenkor nyugodt a levegő, ezért megfelelő a célrászállásra, meg a tandemrepülésre. Utóbbi egy speciális siklóernyővel történik, amelynek nagyobb a felülete, mint a normál ernyőnek, és két ember tud repülni vele. Azért választották ezt a helyszínt, mert itt mindig kedvező a széljárás, többször tartottak itt edzéseket, ismerik a terepet. A siklóernyősök a romániai szabadrepülő-egyesület tagjai, mint bármilyen más, a földtől eltávolodó jármű esetén, nekik is pilótaengedélyt kell beszerezniük. Másokhoz viszonyítva itt annyival könnyebb a dolguk, hogy két-három repülés után meg lehet tanulni az ernyő kezelését, azonban kötelezően ismerni kell a légáramlatokat, illetve a légi forgalomra vonatkozó szabályokat. Bár nálunk még nem rendeztek országos bajnokságot, azért vannak hasonló, versenyjellegű találkozók. Az idén is látványos volt a rendezvény, sok repülővel, még több kíváncsiskodóval. Célunk, mint mindig, hogy akiket érdekel a repülés és a siklóernyőzés, nézzék meg a mi versenyünket, és próbáljanak velünk együtt repülni, és minél többet megtudni repülés fortélyairól. A siklórepülők egyébként részt vettek nemrég a Vármezőn megtartott IV. Nemzetközi Hőlégballon-fesztiválon is.

– Ön oktatóként is tevékenykedik a hivatása mellett?

–Igen. Hat éve kerültem a Salvamont Maros-megyei Barlang és Hegyimentő Szolgálathoz, ahol speciális mentésekkel, a hegyimentésen kívül barlangmentéssel, ennek keretén belül meg búvárkodás segítségével speciális, vízi mentéssel is foglalkozom, ugyanakkor a Salvamont orvosa, titkára is vagyok. Emellett, az elmúlt hat év alatt több kurzuson szereztem hivatalos oklevelet. A Hegyimentő iskolában négy egyhetes tanfolyam után vizsgáztam, majd a búvárkodás keretén belül a barlangmerülő tanfolyamot is elvégeztem, ami négy kurzusból állt. Speciális barlangmentő tanfolyamon is szereztem oklevelet.

– Siklórepülővel 2011 februárjában egy tízfős erdélyi csapat tagjaként sikerült elrepülnie a Himalája Machapuchare 6993 méter magas hegycsúcs közelébe. Mennyire volt érdekfeszítő és ugyanakkor veszélyes a nem mindennapi expedíció tagjaként ott ,,fenn” repülni, ahol még madár sem jár?

–A Machapuchare egyike a világ tíz legmagasabb csúcsának, ennek ellenére eddig senki nem mászta meg, mert a helyiek szent helynek, Síva isten szentélyének tartják a Halfarok-hegyvonulatot, így a helyi hatóságok nem engedélyezik a hegycsúcs megmászását. Tiszteletben tartottuk a nepáliak hitét, ezért nem próbáltunk leszállni a csúcsra, csak körülröpültük azt. 2011 január 27-e és február 27-e között Nepálban táboroztunk kolozsvári, marosvásárhelyi és brassói siklóernyősökkel. Amikor azt a repülést készítettük elő, hogy minél jobban megközelítsük a hegycsúcsot, akkor eléggé felhős volt az égbolt, és ez gyakorlatilag nem engedte meg, hogy effektív a Machapuchare csúcs, a hétezer méteres csúcs fölé emelkedjünk.
A Machapuchare csúcsra egyébként 3600 méterről indultunk, siklóernyővel. A csapat tagja volt egy profi operatőr is, aki csodálatos képeket készített. Az ő segítségével a későbbiekben egy dokumentumfilm is készült az erdélyi siklóernyősök ott töltött 4 hetéről. Így beírtuk magunkat a történelembe, hiszen mi voltunk azok, akik a legközelebb merészkedtünk ahhoz a csúcshoz, amelyet tilos megmászni.


– Mely az a hely Romániában, amelyet ön siklórepülővel körül repült, de megmászni nem leányálom?

–Eddig számos hegységet sikerült megmásznom, ahová még nem sikerült feljutnom, azok fölött siklórepülővel átrepültem. A Fogarasi hegygerinc megmászására 3-4 nap szükséges, viszont ezt siklórepülővel 4-5 óra alatt lehet megtenni.

– Ha nem is szükséges a siklórepüléshez kitűnő fizikai felépítés, de ehhez a munkához, amit ön végez, elengedhetetlen a kiváló erőnléti állapot. Hogyan tartja kondícióban magát, Szutor Zsigmond?

–A siklórepüléshez nem szükséges erős fizikai alkat, ezért hölgyek is repülhetnek, viszont ehhez a munkához, a hegyi mentéshez, túrázáshoz, barlangmentéshez elengedhetetlen a fizikai felkészülés. Az állandó tevékenység a legfontosabb. Nekünk mindig kifogástalan erőnlétben kell lennünk, ezért kemény edzéseken veszünk részt. Ha időm engedi, még atletizálok, terepbiciklizek, sziklát mászok, sízek vagy kalandtúrázásokon veszek részt.

Share Button
Ennyien olvasták: 350

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.